Urunk megjelenésének ünnepén Márfi Gyula érsek mutatott be szentmisét a Szent Mihály Bazilikában.
A főpásztorral Nagy Károly apát, kanonok, plébános, Felker Zsolt káplán és Ebele Ferenc ny. plébános koncelebrált.
A szentmise kezdetén került sor a vízszentelés szertartására, ahol az érsek megáldotta a sót és a vizet, elegyítette őket, majd a szenteltvízzel meghintette az egybegyűlt híveket is.
Szentbeszédében a napkeleti bölcseket állította példaként a hívek elé. Az ő látogatásuk azért jelentős, mert személyükben pogányok jönnek el Izrael királyának jászolához. Feltételezhető , hogy nem királyok voltak, hanem tudósok, valószínűleg csillagászok – fogalmazott az érsek. Hangsúlyozta, hogy mi is ‘utazó’ korban élünk. A zarándoklás, utazás hozzá tartozik az ember életéhez és a keresztényi feladatai közé is. Jézus és az apostolok is rengetegszer voltak úton. Az apostolság – ami küldöttet jelent – önmagában is feltételezi az állandó úton levést. A főpásztor arra kérte a híveket, hogyha minket Isten akarata vagy a testvéri szeretet útra szólít, akkor mindig szívesen vállaljuk ezeket az utakat, akkor is ha fárasztóak. A napkeleti bölcsek óriási utat tettek meg, amely nem volt veszélytelen. Más úton tértek haza, mint amin jöttek, ez kifejezheti azt is, hogy más emberek lettek, többek lettek, mert rátaláltak a Messiásra. Nekünk is, amikor Istennek tetsző utakat vállalunk, akkor bíznunk kell abban, hogy általa több emberek leszünk. Ha eljövünk a szentmisére, itt találkozunk egymással, testvéreinkkel, lelkipásztorinkkal, magával az Úrral – mondta az érsek. Végezetül azt kérte, hogy a jövőben nagyobb tudatossággal és szeretettel vállaljuk azokat az utakat, amelyek valóban keresztényi kötelességünkhöz tartoznak.
Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása. A II. Vatikáni Zsinat rendelkezései értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve; Jézus megkeresztelkedésének ünnepe a következő vasárnapra esik. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.
A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelés időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; a szentelmény révén nemcsak az épületeket, hanem a benne lakókat, dolgozókat is megáldja.
