Virágvasárnap délelőtt, április 5-én, a római előírásoknak megfelelően, a legszűkebb körben mutatott be szentmisét dr. Udvardy György veszprémi érsek a Boldog Gizella Szeminárium papnövendékeinek asszisztenciájával. Vele együtt koncelebrált Nagy Károly apát, kanonok, főszékesegyházi plébános és Felker Zsolt káplán a veszprémi Szent Mihály Bazilika Főszékesegyházban. Ezzel megkezdődött a húsvétot megelőző negyvennapos böjt utolsó hete, a nagyhét.

„Kívánom, hogy otthonainkban, családjaink körében a Húsvét misztériuma, a feltámadás megkérdőjelezhetetlen erejével törjön be és alakítsa kapcsolatainkat, vezessen a megtérésre és a megújulásra bennünket.” – hangzott el a főpásztor köszöntőjében. „Most mi magunk is részesei akarunk lenni a tömegben egyénileg, az ünneplő, a Jézust váró embereknek.”

A szentmise kezdetén az Érsek atya megszentelte a barkaágakat, majd elhangzott az Evangélium, Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról.

A szentbeszéd előtt a Szent Mihály kórus tagjai elénekelték a Passiót (Jézus Krisztus szenvedésének története).

A főpásztor prédikációja elején kiemelte: „a liturgiában, az Istendicséretben, az Isten örök jelene van – most szól, most teremt, alkot, most gyógyít, most alkot újjá, most teremti a jövőt, most van az a pillanat, amikor a nagy áldozatot bemutatják, Krisztus az Ő engedelmes fia”. Az Egyház napról-napra be akar vezetni minket húsvét misztériumába. A főpásztor hangsúlyozta: „fontos és szükséges, hogy lássuk minek vagyunk a részesei”.

Jézus vállalja a keresztútját, a teljes megsemmisülést, de a hitét nem veszti el, mindvégig bízik az Atyában.

Udvardy György érsek kihangsúlyozta, hogy eddig talán könnyebb volt egy-egy ünnepre készülni, de most különösképp fontos, hogy otthonainkban, családjainkban, a lélek ötletességével legyünk az ünnep részesei és kövessük Krisztust útján.

Érsek atya prédikációja végén kiemelte: „Imádkozzunk egymásért, hordozzuk egymás terhét, úgy, hogy nem is látjuk a másiknak az arcát, vagy csak néhányakét! Nem látjuk sokaknak a küzdelmét, nem látjuk sokak halálfélelmét, vagy éppen a halállal való szembesülést, de mégis együvé tartozunk, mind Krisztus szent Egyházában, mind a szentségek közösségében, mind pedig a teremtett világ nagyszerűségében.”

EZ A VILÁG KÉSZÜL MEGÚJULNI, ENNEK LEGYÜNK SZOLGÁI MI MAGUNK IS!

„Buzdítok Mindenkit, hogy olvassuk együtt is, külön-külön is, a nagyhét során Jézus szenvedéstörténetének eseményeit. Azonosulni tudunk egy-egy szereplővel, helyzettel, mondattal és eggyé tudunk válni azzal a Krisztussal, aki végtelenül szeret Bennünket most is, amikor talán nehezebb ezt elhinni, elfogadni” – hangzott el a szentmise végén.

A hívek számára a Szent Mihály szobor mellé helyezték ki a barkaágakat, hogy haza tudjanak vinni otthonaikba.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA

 

A teljes virágvasárnapi szertartás visszanézhető a Veszprémi Érsekség Youtube csatornáján:

 

 

Virágvasárnap a nagyhét ünnepélyes megnyitása

Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a Nagyhét kezdete. Ezen a vasárnapon Jézus Jeruzsálembe történő bevonulásáról emlékezik meg a Katolikus Egyház. Hagyományosan virágvasárnapi ünnepi szentmise a jeruzsálemi bevonulásra emlékeztető körmenettel kezdődik. A templom előtt összegyűlt hívek pálmaágakkal vagy barkákkal köszöntik a templomba bevonuló papot és kíséretét. Mindezen cselekedet emlékezete annak, ahogy egykor a jeruzsálemi tömegből sokan Jézust meglátva leterítették ruháikat, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórva ezt kiáltották: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 8). 2000 évvel ezelőtt a jeruzsálemi nép Dávid fiaként üdvözölte Krisztust a próféták jövendölése szerint, azaz hogy a Messiás Dávid családból származik.

Sajnálatos módon az idei évben, tekintettel a járványveszélyre, templomainkban körmenetre nem kerülhet sor, és hasonlóan az elmúlt napokhoz, a hívek fizikailag nem, csak lélekben és imádságban tudnak belekapcsolódni a szentmisébe. Ez a leegyszerűsített, ünnepélyességétől megfosztott liturgikus keret ebben az esztendőben jobban tükrözi az ünnepnek liturgiánkban meghonosodott másik elnevezését, azt, hogy ez az Úr szenvedésének vasárnapja.

Mert virágvasárnap a liturgia olvasmányai már Krisztus szenvedéstörténetét tárják elénk. Az olvasmány, Izajás próféta könyvéből a megjövendölt Messiásról szól (Iz 50,4–7), a szentlecke Szent Pál apostolnak a Filippiekhez írt leveléből Krisztus kenózisát (önkiüresítését), az Atyának való engedelmességet és kereszthalálát mondja el. Az evangéliumi szakasz pedig Jézus kínszenvedését tárja elénk Szent Máté evangélista szerint (Mt 26,14–27,66).

A virágvasárnappal kezdődő nagyhét az egyházi év leggazdagabb időszaka. Az Egyház kifejezi hitét, miszerint a dicsőséges bevonulás kezdete annak az eseménysornak, amely Jézus szenvedésével és halálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be elhozva számunkra a megváltást, amely minden hívőben az örök élet reményét táplálja.

Budapest, 2020. április 3.

MKPK Sajtószolgálat

 

 

 

Comments are closed.