A jubileumi megemlékezés – a 2005-ben útjára indult hagyományhoz híven – a litéri temetőben, Bódi Mária Magdolna sírjánál vette kezdetét, ahol több százan gyűltek össze, hogy imával kérjék a huszonnégy évesen vértanúságot szenvedett munkáslány boldoggá avatását. Erdő Péter bíboros, Márfi Gyula veszprémi érsek és Seregély István nyugalmazott egri érsek, állami és települési vezetők, valamint a Bódi család tagjai helyezték el a megemlékezés virágait a sírnál.
Az egybegyűltek ezután a dicsőséges rózsafüzért imádkozva átvonultak a vértanúság színhelyére, a helyi általános iskola udvarára, ahol bronzszobor őrzi Bódi Mária Magdolna emlékét.
Itt Loridán Kittinek a Veszprémi Főegyházmegye irodalmi pályázatára beküldött írását olvasta fel Tóth Eszter, amelyben a középiskolás szerző egyes szám első személyben idézi fel Magdi életét. Az emlékműnél az egyházi, állami és települési vezetők, a Bódi család és Bódi Mária Magdolna tisztelői elhelyezték koszorúikat, illetve a szűzi vértanúhoz illő fehér virágokat, majd hálaadó szentmisével folytatódott a megemlékezés.
„A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert én legyőztem a világot!” – kezdte a János-evangéliumból vett idézettel szentbeszédét Erdő Péter bíboros, majd rámutatott: Krisztus halálának és feltámadásának húsvéti misztériuma titokzatos fénnyel ragyogja be ezeknek a napoknak a liturgiáját, s ebben a világosságban újra meg újra felfedezzük, hogy mit jelent kereszténynek lenni.
Bár a szentmise olvasmánya az Apostolok cselekedeteinek az a részlete volt, amelyben a szegények szolgálatára rendelt hét diakónust kiválasztják, mi már előrevetítve látjuk az első keresztény vértanúnak, István diakónus bátor tanúságtételét és halálát, amely számára az üdvösség kezdete volt – fogalmazott a főpásztor.
Ez a feszültség, ez a dráma ismétlődik meg minden igazi keresztény vértanúságban – hangsúlyozta a bíboros, majd kiemelte, hogy Bódi Mária Magdolna elsőáldozó korától kezdve hitben és Krisztus szeretetében élt. A lány szülei uradalmi cselédek voltak, maga is nehéz körülmények között nevelkedett. Szerzetesi hivatást érzett, de nem nyílt rá lehetősége, hogy be léphessen valamelyik szerzetesközösségbe.
Magdi életének legnagyobb élményét az Eucharisztia, a szentáldozás jelentette elsőáldozó korától kezdve. Akkor is következetesen és hűségesen mindennap szentáldozáshoz járult, amikor a fűzfői Nitrokémia üzemének munkásnőjeként három műszakos beosztásban dolgozott – emlékeztetett Erdő Péter. – Krisztus iránti szeretete az emberekkel való viszonyát is áthatotta: szorgalmas, derűs, talpraesett embernek ismerték munkahelyén, kollégái és felettesei nagyra becsülték. Magdi a Mária-kongregáció munkájában is lelkesen résztvett, különösen a szegények és rászorulók odaadó szolgálatában – ahogyan egykor Szent István diakónus, az első vértanú is.
Szeretetszolgálat és vértanúság! Bensőséges az összefüggés a tanúságtételnek e között a két formája között. Bódi Magdolna karitatív munkáját a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségében végezte, ahol hamarosan csoportvezető lett. Ugyanennek a szervezetnek volt az elnöke 1941-től Boldog Salkaházi Sára szociális testvér is. Aki valóban meglátja Jézus Krisztust a rászoruló emberben, az átérzi azt is, hogy a világ nyomorúságához képest a mi lehetőségünk eltörpül – mondta a bíboros, hozzátéve: még ha az anyagi szükséget sikerülne is orvosolni, akkor sem tudnánk eltüntetni a földről minden szomorúságot, magányt, tudatlanságot és tanácstalanságot, a félelmet a jövőtől és a haláltól.
A főpásztor ennek kapcsán kiemelte, hogy a világ változásai közepette, még ha csökken is valamiképpen a nélkülözés, szegények mindig lesznek közöttünk.
Mert lehet, hogy egy-egy országban bizonyos tárgyakból, anyagi javakból nagyobb a bőség, mint hajdan, de közben egyre szűkül az ember ivóvízkészlete, és az élelmiszer-termelés kilátásai is nagy kérdéseket vetnek fel – fogalmazott Erdő Péter, majd arról beszélt, hogy az orvostudomány csodálatos eredményeinek hála ma szinte minden gyógyítható, mégis egyre nyilvánvalóbbá lesz, hogy a mind költségesebb új eljárások nem mindenki számára hozzáférhetők.
Aki az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek szenteli az életét, nemcsak azt éli át, hogy a fizikai és anyagi teljesítőképessége nem elegendő a hatalmas feladatokhoz, hanem azt is, hogy személyiségének kisugárzása, a hite, az emberileg átélt szeretete sem elegendő ahhoz, hogy begyógyítsa az összes lelki sebeket – világított rá Erdő Péter. – Ám a segítő szeretetben megérezheti az ember annak olthatatlan vágyát, hogy ha Istennek és embertársainknak eleget adni nem is tudunk, de legalább mindent odaadjunk.
Ez a hősies szeretet nyilvánult meg Bódi Magdolna életében, aki imádságaiban azért fohászkodott, hogy fiatalon halhasson meg, és halála közelebb vigye a fiatalokat az Úrhoz – hangoztatta a bíboros. – Isten elfogadta imáját: amikor 1945. március 23-án a fegyveres szovjet katonák rátámadtak Litéren, az óvóhely bejáratánál az asszonyokra, Magdolna ellenállt, és menekülni próbált. Ezért érték a halálos lövések. Azzal a lelkülettel halt meg, ami áldozatos életét is jellemezte. Ezek voltak utolsó szavai: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Halálakor is rózsafüzért tartott a kezében.
Életszentségének és vértanúságának híre hamar elterjedt. Életének és halálának körülményeit ismerve az akkori veszprémi püspök, Mindszenty József elkezdte az egyházmegyei vizsgálatot. Mindszenty e döntésében szerepet játszott, hogy átérezte: szükségünk van a példaképekre, „mennyei közbenjárókra, akik kristálytisztán izzó szeretetük erejével többet tudnak segíteni rajtunk odaátról, mint amennyi jót életükben tehettek” – mutatott rá a főpásztor.
Hetven évvel Isten Szolgája Bódi Mária Magdolna vértanúhalála után ismerjük fel életében és halálában a keresztény életszentség ragyogó példáját! – szólította fel a híveket Erdő Péter. – Egy olyan életszentségét, amely Isten segítségével mindenki számára elérhető. Akármilyen környezetből származunk, akármilyen nehéz körülmények között élünk, akármilyen az egészségünk, mindig nyitva áll előttünk a Krisztusnak való teljes odaadás lehetősége. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyot alkothatunk, és Krisztussal naggyá válhatunk.
A szentáldozást követően Bódi Magdolna unokahúga, Kovács Elemérné Bódi Mária mondta el Markója László néhai kislődi plébános versét, amely szintén a hét évtizede elhunyt Magdi alakját idézte fel. Ezután Márfi Gyula érsek emléklapot adott át a 70 év — 70 kilométer elnevezésű kerékpáros zarándoklat résztvevőinek, köztük Juhász Gábor budapest-vizafogói plébánosnak, a zarándokút lelkivezetőjének.
A biciklisek Bódi Mária Magdolna szülőfalujától, Szigligettől halálának helyszínéig járták végig a vértanú életének legfontosabb színtereit, érintve Badacsonytördemicet és Köveskált, majd Balatonfűzfőt. A Szécsi Ferenc balatonfűzfői plébános által kezdeményezett zarándoklatot hagyománnyá szeretnék fejleszteni.
A túra előestéjén, április 16-án Szigligeten Márfi Gyula érsek mutatott be szentmisét a Szűz Mária neve tiszteletére szentelt templomban, majd a templom mellett emléktáblát avatott a falu szülötte emlékére. Ezt követően a balatonfűzfői gyártelepen áldott meg emléktáblát a veszprémi érsek a kerékpártúrán résztvevők jelenlétében április 17-én. Bódi Mária Magdolna egykor az itteni Nitrokémia gyár üzemében dolgozott. A zarándokok szombat reggel kerekeztek át Fűzfőgyártelepről a szomszédos Litérre.
Az itt bemutatott ünnepi szentmisén részt vett Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára, Polgárdy Imre, a Veszprém Megyei Közgyűlés elnöke, Litér és a környező települések polgármesterei, valamint a Bódi Mária Magdolna életét meghatározó helységek településvezetői. A szertartáson közreműködött a balatonalmádi Szent Ignác kórus, valamint Pitti Katalin operaénekes.
A litéri megemlékezés kiállításmegnyitóval zárult kora délután a község templomában: a Veszprémi Főegyházmegye Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központja által meghirdetett képzőművészeti pályázat alkotásaiból nyílt tárlat, és bemutatták az irodalmi pályázatra született műveket tartalmazó antológiát is. A művekből Kéri Kitty színművész olvasott fel.
Magyar Kurír
[simpleviewer gallery_id=”852″]
