A Házasság Hete utolsó napján, idén február 17-én vasárnap a Veszprémi Érsekség Családpasztorációs Munkacsoportja Dr. Fodor Jánosnak, a Főegyházmegye családreferens papjának vezetésével ismét megszervezte a már hagyományosnak mondható Házasság Ünnepe rendezvényt, ezúttal a Megyeháza Szent István termében. A patinás, neoreneszánsz épületet 1887-ben avatták fel, a Szent István terem színes üvegablakaival, márványdíszítésű oszlopaival, kazettás mennyezetével, az onnan lecsüngő hatalmas csillárjával kellően impozáns, elegáns és az alkalomhoz illően ünnepélyes helyszínnek bizonyult.
Megtisztelte jelenlétével és gondolataival a megjelent házaspárokat Dr. Márfi Gyula veszprémi érsek. Beszédében szólt az egyházi törvénykönyv házasság fogalmának meghatározásáról, amelynek lényege, hogy a házasságkötésben egy férfi és egy nő éri el élete teljességét egy olyan szövetségben, amely gyermekeik nevelésére irányul. Krisztus ezt a fajta szövetséget a szentség rangjára emelte, így a kegyelem által a benne résztvevő felek, illetve a kapcsolatuk is képes felülmúlni önmagát. Kiemelte, hogy napjainkban különösen fontos és aktuális a házasság ünneplése, hiszen a világban ezzel a fogalommal kapcsolatban nagy a zűrzavar. Példaként említette New Yorkot, ahol már a várandósság kilencedik hónapjában is engedélyezett az abortusz, és Franciaországot, ahol nem „apa”-ként és „anya”-ként határozzák meg a szülőket, hanem „egyes” és „kettes” szülőként. Ez egyformaságot jelent, ami viszont nagyon eltér az eredeti elv szerinti egyenlőségtől, egyenrangúságtól. Mindezeket figyelembe véve példaértékű lehet országunk mai Alkotmánya, amely tartalmazza ezeket az értékeket. Előszavában (Nemzeti hitvallás) többek között ez áll: „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.” Ehhez kapcsolódva megemlítette még, hogy az Alaptörvényünk 2011. évi kiadását követő években 2012-től 2017-ig egyházmegyénkben megduplázódott az évi házasságkötések száma. Érsek atya beszéde után megáldotta a házaspárokat, gyermekeiket, szüleiket.
Závodi Zsuzsanna református lelkészasszony szintén köszöntötte a résztvevőket. Felhívta figyelmünket korunk sajátosságára, hogy „élmény” társadalomban élünk. A szerelem (s majd a házasság) viszont nem pusztán egy élmény, hanem felelős döntés, amely egy egész életre szól. A szerelembe nem beleesni kell, hanem helytállni benne. Nem „tökéletes”, hanem „szerető” férjnek, feleségnek kell lennünk.
Darnai János atya, a Padányi Biró Márton Róma Katolikus Iskola és a Davidikum lelkiigazgatója a fiatalok szemszögéből közelítette meg a témát. Köszönetet mondott a Családpasztorációs Iroda munkatársainak, amiért a Házasság Hetén segítettek olyan programokat megvalósítani az iskolában és a kollégiumban, amelyek – reményei szerint – jó irányban befolyásolták a diákok véleményét. Meglátása szerint ugyanis a mai középiskolás korosztály jelentős része elavult intézménynek tekinti a házasságot, mely ráadásul inkább kellemetlen következményekkel jár, ezért lehetőleg kerülendő. Nem szeretik lekötni magukat, nem vállalnak felelősséget, nem köteleződnek el. A héten tartott beszélgetésekről azonban pozitív visszajelzéseket adtak a tanulók, János atya szerint még ahhoz is kedvet kaptak, hogy mégis kipróbálják a házasságot. Ez optimizmusra adhat okot, érdemes lenne a későbbiekben is rendszeresen hasonló programokat szervezni számukra.
Ezek után a Tátrai házaspár vette át a szót. Elmondták, hogy az idén harmadszor meghirdetett Rendhagyó Randevúk játékra először 27, majd 37, idén 48 pár jelentkezett, akik közül 43-an teljesítették is az összes feladatot. Nekik sorsolták ki, illetve adták át az ajándékaikat.
Sor került idén is a jubiláló 10, 20, 25, 30, 40 éve házasok, valamint a jelenlevők között a legrégebben és a legfrissebben házasságot kötött pár köszöntésére. A megjelentek közül a legfiatalabb pár az idén az első, míg a legidősebb az 54. házassági évfordulóját ünnepli. Ez utóbbi szám motiváló lehet mindenki számára!
Az est további, kötetlenebb részében a Gyöngyhalász Latin Zenekar szolgált vérpezsdítő dallamokkal, amelyekre mindenki kedve szerint táncolhatott. Természetesen lehetőség nyílt beszélgetni egymással, erre is volt megfelelő hely és idő.
Méltóképpen ünnepelhettük házasságunkat, köszönet ezért a Jó Istennek és minden földi segítőjének, akik megteremtették ehhez a megfelelő körülményeket!
ZsJ.
fotó: Gelencsér Károly
