Az Úrnapja Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe. Szentháromság ünnepe utáni csütörtökön, Magyarországon a következő vasárnapon tartott főünnep.

A Szent Mihály Bazilikában június 7-én dr. Márfi Gyula érsek mutatja be a délelőtt fél tizenegykor kezdődő szentmisét ezt követően pedig Úrnapi körmenetet vezet a Szentháromság téren.

Ferenc pápa június 4-én este, Krisztus Szent Teste és Vére ünnepén, Úrnapján – az ősi hagyománynak megfelelően – a lateráni bazilikánál mutatott be szentmisét, és ott indította, majd a Santa Maria Maggiore-bazilikánál fogadta az eucharisztikus körmenetet.

Ferenc pápa homíliájában a napi zsolozsma egyik imádságából kiindulva a bennünket fenyegető megosztottságra és elértéktelenedésre figyelmeztetett, aminek ellenszereként éppen az Eucharisztiát ajánlotta.

„Jézus az utolsó vacsorán ránk hagyta testét és vérét a kenyér és a bor színében mint végtelen szeretete áldozatának emlékezetét” – kezdte úrnapi beszédét a pápa. Ezzel a kegyelemmel teli „útravalóval” a tanítványok minden szükségeset megkaptak az úton járáshoz a történelem során. Az egyház szüntelenül rácsodálkozik erre a valóságra, szemléli, imádja azt és emlékezik rá, mint az ünnep olvasmányos imaórájának válaszos éneke is: „Ismerjétek fel a kenyérben a testet, amely a kereszten függött, a kehelyben a vért, amely oldalából ömlött. Vegyétek tehát, és egyétek Krisztus testét, vegyétek, és igyátok az ő vérét. Ti most már Krisztus tagjai vagytok. Vegyétek magatokhoz az egység kötelékét, nehogy szétszakadjatok; igyátok üdvösségetek drága bérét, nehogy értéktelenné váljatok. Ti most már Krisztus tagjai vagytok.”

Az ünnepet 1264-ben IV. Orbán pápa terjesztette ki az egész latin Egyházra a hit és a kultusz válaszaként azokra az eretnek tanításokra, amelyek kétségbe vonták Jézusnak az Eucharisztiában való jelenlétét. A XII. században nagyon elterjedt Tours-i Berengar kanonok (†1088) tévtanítása az Eucharisztiáról: tagadta Krisztus jelenlétét a kenyér és bor színében, és csak jelképes jelenlétet vallott. Bár többször letette az igaz hitvallást, de ezt minden alkalommal visszavonta.

Ebben a légkörben nagy jelentősége volt annak a magánkinyilatkoztatásnak, amelyben Szent Julianna Ágoston-rendi szerzetesnővér részesült. Az Üdvözítő azt a szándékát közölte vele, hogy a Szentháromság vasárnapját követő csütörtökön külön ünnepe legyen Krisztus Testének és Vérének. Ő ezt 21 év múlva mondta el lelkiatyjának, és csak 37 év múlva, 1246-ban ünnepelték meg először úrnapját Lüttich városában.

IV. Orbán pápa (1261–1264) csak akkor rendelte el az ünnepet, amikor 1264 nyarán tudomására jutott, hogy Bolsenában egy pap kezében átváltoztatáskor a Szentostya vérezni kezdett. A véres korporálét megmutatták a szomszédos Orvietóban tartózkodó pápának, aki ekkor elrendelte az ünnepet. Hirtelen bekövetkezett halála miatt azonban a végleges rendelkezés csak 1312-ben készült el. Ennek ellenére a népi jámborság és a liturgia direktóriuma című instrukció az ünnep elrendelésének dátumát 1264-re teszi. Ebben a lelkileg és szellemileg is nehéz században hihetetlen erőforrást jelentett az Eucharisztia ezen kiemelkedő ünnepe.

Az ünnephez később kapcsolódott a körmenet is. Először csak kehelyben, illetve áldoztatókehelyben vitték az Oltáriszentséget, később már szentségtartót készítettek különleges díszítésekkel. A barokk korban erősödött meg a körmenetek hagyománya, amely mind a mai napig megmaradt. Az Oltáriszentséget rendszerint a miséző pap vagy püspök vitte díszes baldachin alatt. Az utcák díszítése is az ünnepléshez tartozott. Szebbnél szebb virágszőnyegeket készítettek, és négy oltárnál álltak meg útközben, ahol egy-egy evangéliumi részletet olvasott fel a pap, majd áldást adott; utána folytatódott a körmenet. Ennek rendjét a ma is érvényben lévő Rituale tartalmazza.

Forrás: Magyar Kurír

 

Comments are closed.