Negyedik alkalommal 21 teljesítő pár részvételével zárult március negyedik péntekén a Szerelmes Kalandtúra Keszthelyen. A jó idő reményében nem Vízkeresztkor, hanem a házasság hetében kezdtük a játékot, de a tél így is megviccelt minket. Színes és változatos program jött össze idén, 6 házaspár munkája adódott össze benne.

Egy-egy mese keretezte a játékot, ami a megnyitó és záró alkalmon hangzott el és repített minket a népmesék világába, ahol az értékek, mint a kitartás és a családi hozományunk tisztelete kibontatlanul szólalt meg.

Bő öt hét volt a feladatokra, ami két részre tagozódott: a „láncreakciós” titkos feladatsor vezetett minket a párunkkal romantikus kalandokhoz, ahol mindig csak a helyszínen kapott kártya mondta meg a következő állomást és egy számot. A számok egy kódot adtak ki, ami az 5. állomáson egy erdei ládikát nyitott, a benne elrejtett ajándék pedig bizonyította a pálya sikeres teljesítését. Olyan helyeket ismerhettünk meg, ami eddig nem került a látókörünkbe, már tudjuk, hogy „jé, ilyen is van a közelünkben”! A másik rész a Kalandtúrás közösségben, de párosan zajlott. Majdnem minden hétre jutott egy-egy izgalmas lehetőség, ahol bort és pálinkát kóstolhattunk; páska vacsorán ismerkedhettünk a Jézus korában fogyasztott étkekkel vagy a Csobánc hegyére kirándulhattunk a meg-megnyilatkozó tavasz jóvoltából. A könyvtáresten zseblámpával kutattuk a sorokat oda nem illő szerelmes kötetért, elrejtett borítékért és szókeresőt fejtettünk egy híres irodalmi alak és párja neve mögé bújva. A ládikakészítés kihívása során míves és maradandó munkák születtek férjeink barkácsmunkája és szorgos asszonykezek népi díszítésével, amire ránézve a közös munka büszkesége és összetartozás érzése tölt el minket. Otthoni feladatként kaptuk egy lista elkészítését, amire az ez évre tervezett, de általában halogatott dolgok kerültek fel. Lehet, hogy nem tűnik olyan fontosnak egy vágyunk, talán apróság, vagy épp luxus az élethelyzetünkben, mégis, egy kis tervezéssel, odafigyeléssel többet ad, mint gondolnánk!

A záróesten, a sorsolás izgalmai után a „nevezési könyvek” cseréje következett. Mindenki átélhette az elajándékozott szendvics történetét (Pécsi Rita), adtunk és kaptunk egy könyvet. Majd feladatok következtek, ilyen volt a párunk bemutatása egy egyedi, rögtönzött névjegykártyával. Eztán a mesében is kulcsfontosságú tarisznyánkat –itt: miniboríték – elővéve megtöltöttük az otthonról hozott tulajdonságokkal, melyek itt magok és fűszerek formájában jelentek meg. Végül a bárkaépítést próbálhattuk ki, így született Ilka és a víz alatti Titanic, a párok igazán leleményes csapatmunkájából. A közösség láthatóan összeérett, összeköt minket a közös élmény, játék és munka, de legfőképpen a párunk szeretete és tisztelete.  Ezt szeretnénk továbbadni és hirdetni, mert így élni jó!

Szebényiné dr. Vrancsik Eszter

16
15
14
13
12
11
10
9
8
7
6
5
4
3
2
1
 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »