Senkit meg nem vetni, senkit meg nem ítélni
Az Árpád-házi Szent Margit ünnepe alkalmából mutatott be Márfi Gyula érsek búcsúi szentmisét Tornavölgyi Krisztián plébánossal, valamint a Boldog Gizella Szeminárium elöljáróival a veszprémi Árpád-házi Szent Margit plébániatemplomban január 20-án vasárnap délelőtt. Az ünnepélyesen kihelyezett Szent Margit-ereklye jelenlétében celebrált szentmisén az érsek segítségére voltak a főegyházmegye papnövendékei is.
Szent Margit ünnepét háromnapos lelkigyakorlat előzte meg, mely a “Felemelt szívű ország, felemelt szívű polgárai” mottóval arra buzdította a híveket, hogy – Szent Margit példájára – nekünk is ilyen emberekké kell válnunk, akik mindennapi tevékenységeink közepette is fel akarják emelni szívünket Istenhez. A lelkigyakorlatot Bodorkós Imre Jánosháza esperes plébánosa mutatta tartotta.
Márfi Gyula érsek a vasárnapi búcsúi szentmise szentbeszédében hangsúlyozta: Szent Margit végtelenül szimpatikus szent, ám önsanyargatását, önmegalázását ma nem javasolná senkinek. Ezen túlzásai sem róhatók fel azonban előtte hibaként, hiszen saját korában ő őszintén azt gondolta, hogy mindaz, amit tesz, jó és Istennek kedves.
– Szent Margit sírva fakad, amikor királylánynak vagy őfelségének szólítják, vagy amikor Ottokár cseh uralkodó szépnek mondja. Elviseli édesapja, IV. Béla haragját, azt, hogy végül már tényleg nem számít királylánynak. Betegségében az apáca rokonai meglátogatják, de családja nem, apja még a temetésére sem ment el. Vallja: senkit meg nem vetni, senkit meg nem ítélni – emelte ki a főpásztor Szent Margit alázatosságának, türelmének legfontosabb jeleit. A Szent vállalta a legkellemetlenebb, legvisszataszítóbb betegségben szenvedő nővérek ápolását is, mosogatást, főzésben való segédkezést, ugyanakkor mélységes Isten- és emberszeretetről tett tanúbizonyságot.
– Rengeteget imádkozik, önmegtagadásokat gyakorol, Jézus jegyesének tartja magát. Szereti a hozzátartozóit is, nem fordul el apjától sem, pedig az elfordul tőle. Amikor testvére, V. István szembeszáll apjukkal, és le is győzi őt, akkor Margit az, aki kibékíti őket. Nővértársait nemcsak ápolja, hanem amikor meghalnak, meg is siratja őket. Elfogadja a szenvedést és felajánlja szeretett hazájáért, Magyarországért.
A szentmisén a főpásztor megáldotta az erre az alkalomra restaurált, Szent Margitot ábrázoló festményt, a szentmise végén pedig külön áldásban részesítette a Margitokat.
