A védőszent példája felkiáltójel kell legyen!
Gazdag programmal várta az érkező vendégeket, a keresztény testvéreket a Tihanyi Bencés Apátság közössége november 16-án, védőszentjük, Szent Ányos névünnepére és a szerzetesek török kor utáni 300 évvel ezelőtti tihanyi visszatérésének jubileumára készülődve.
Az ünnepi alkalom a Porta Pacis Látogatóközpontban kezdődött, ahol levetítették az apátság múltjára visszatekintő és az ott élő mai bencés közösséget bemutató tájékoztató filmet. Majd a templom előtti téren a történeti jubileumra emlékezve Mihályi Jeromos perjel megkoszorúzta az apátságot 1055-ben alapító I. András király és felesége Anasztázia királyné szobrát az egyházközség és helyi bencés iskola képviselőivel közösen. 
A templomban ünnepi vesperással kezdődött a szentmise, melyet a perjel mutatott be a szerzetesközösséggel és a szélrózsa minden irányából érkezett szerzetes és paptestvérekkel egyetemben.
Szentbeszédében felidézte az orleansi püspök, Szent Ányos bátor, hitből fakadó cselekedeteit, melyekkel sikeresen óvta meg városát Attila király támadásaitól, a dühöngő hunok seregétől. Szent Ányos személyében ma egyszerre ünnepeljük az őrt, akit Izajás szavai szerint az Isten az Új Jeruzsálem falára állított, hogy óvja és védelmezze a keresztény közösséget, s egyben ünnepeljük a győztest, aki oszloppá vált Isten örök templomában, mutatott rá. 
A védőszent példája felkiáltójel kell legyen valamennyiüknek, fűzte hozzá. Egy szerzetesközösség, egy egyházközség, egy keresztény család is az Új Jeruzsálemet jelenti, Isten közösségének megtestesítője. Olyan őrökké kell tehát válniuk, akik nem templomfalakat, családi házakat védenek, hanem Isten népének közösségét.
1055 óta a tihanyi szerzeteseket sok kihívás érte, emlékeztetett. Testvéreiknek többször el kellett hagyniuk a számukra Új Jeruzsálemet jelentő tihanyi monostort. Így történt ez a török hódítás idején is, amikor az apátságot végvárrá alakították, s megszűnt ott a szerzetesi jelenlét. Isten kegyelméből azonban, és Szent Ányos püspök közbenjárására 1719-ben, csaknem 300 éve ismét bencések telepedhettek le a hegyen,, s kezdhettek el imádkozni az alapító I. András sírja fölött, mondta. A közelgő új esztendőben arra fognak törekedni, hogy méltó módon emlékezzenek majd erre a jeles eseményre.
A szertartás ezután Mogyoróssy Márk Ányos atya (aki pár éve a Győri Egyházmegyéből érkezett és csatlakozott a tihanyi bencés közösséghez) egyszerű szerzetesi fogadalomtételével folytatódott, mellyel Mihályi Jeromos perjelnek és a tihanyi bencés közösségnek három évre ígéretet tett állhatatosságot, engedelmességet, és szerzetesi életalakítást fogadva.
Az ünnepi szertartás záróakkordjaként a perjel Korzenszky Richárd emeritus perjel méltatásával Vajda Sámuel-emlékéremmel tüntette ki Németh Katalin műemléki felügyelőt, Haris Andrea művészettörténészt, László Csaba régészt, akik az elmúlt két évtizedben szakértelemmel, hivatásszeretettel, elkötelezettséggel és mély empátiával dolgoztak az apátsági terek, a templom megújításán, megszépítésén.
Toldi Éva
