Régi zarándokünnepet elevenített fel a Veszprémi Főegyházmegye: július 26-án, Szent Anna névünnepére meghívta a területén élő nagymamákat az érsekség központjába, a Szent Mihály-bazilikába.

A meghívást sokan elfogadták, a templomtérben több százan voltak résztvevői a szentáldozatnak, melyet Márfi Gyula érsek mutatott be Szendi József ny. érsek, Nagy Károly, a székesegyház plébánosa, Tornavölgyi Krisztián ugodi, Salgó Ferenc pápai plébánossal koncelebrálva.

Szentbeszédében a főpásztor rámutatott: egy nőt ünnepelünk ma, aki a Veszprémi Főegyházmegye fővédőszentje. Egyházunk nem nőgyűlölő, mint sokan mondják rá, hiszen szent asszonyok, nővérek soráról emlékezünk meg minden esztendőben, közbenjárásukat kérve. E sorba kapcsolódik be mindenekelőtt a Boldogságos Szűzanya tisztelete, valamint társvédőszentünkként Boldog Gizella királyné is.

Kétségtelen, hogy a Biblia keletkezésének idején a társadalom férfijogú, apajogú volt, mégis az Ószövetségben is szeretetteljes szavakat olvasunk jeles asszonyokról, édesanyákról. Szent Anna ugyan nem volt egyházdoktor, sem vértanú, mint többen a női szentek seregéből, de példamutató anya és nagymama volt. Kisleányát, Máriát az Isten szeretetére, a Biblia ismeretére nevelte, imádkozni tanította. Elsősorban édesanya volt. A szeplőtelen fogantatás december 8-án valójában az ő ünnepe is, hiszen az eredeti bűn terhe nem sújtotta azt a magzatot, amely az ő szíve alatt fogant meg. A Kisboldogasszony az ő ünnepe is, hiszen egy gyermek születése mindenekelőtt a szülőknek ünnep.

A hagyomány szerint Anna idősebb korában foganta gyermekét, sok böjt, imádság és vezeklés gyümölcseként. Azért böjtölt, hogy anya lehessen, hogy tovább adhassa az életet – mutatott rá a főpásztor.Manapság sajnos az eszményi nő nem az édesanya, hanem az a szingli, aki önként vállalja a magányt, aki nem akar gyermeket, nem akar családot, mert mindennél fontosabbnak tartja a függetlenséget, az el nem kötelezettséget. Utalt arra az érsek, hogy a Veszprém megyei napilapban több hónapja az utolsó oldalon A nap lánya címmel megjelenik egy-egy szép fiatal leány fotója, s  alatta néhány szó róla és terveiről. Olyat még egyszer sem olvashattunk itt, hogy valamelyik leány szereti a gyermekeket, és édesanya, feleség szeretne lenni. E lányok legtöbbször szeretik az állatokat, szeretnek biciklizni, bulizni, van, aki rajzolni, más énekelni, de az anyaság, a család egyiküknek sem fordul meg a fejében. Az anyaság ma háttérbe szorul az anyagi javak, a munkahelyi karrier mögött, és sokan könnyedén le is mondanak a nő kiteljesedésének boldogságáról, az anyaságról – mutatott rá Márfi Gyula.

Magzatgyilkos korban élünk, amikor Vörösmarty Mihálynak Az úri hölgyhöz című versgondolatai szomorúan érvényesek: „A kisdedeknek néma szája kér / Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt. /Áldás vagy átok vár e válaszért: / Határozz, és kimondtad sorsodat.” A főpásztor azt is elmondta, hogy a nemrég megrendezett egyházmegyei családtáborban milyen sok sokgyermekes házaspárral találkozott nemrég, s hogy micsoda boldogságot tapasztalt körükben.

A mai nagymamák között sokan vannak, akik elpanaszolják, hogy nem sikerült a gyermeküket vallásosan nevelni, hiába törekedtek arra, mégis eltávolodott a fiatal az Egyháztól. Nem szabad ebbe belekeseredni, most az unokáknak kell megpróbálni átadni azt a hitet, amit az őseinktől kaptunk. Keressük és szerettessük meg az imádságot a gyerekekkel. A nagymamákra hárul ma legtöbbször e feladat azért is, mert a mai szülőknek nincs idejük a gyermekeik nevelésére, minden fontosabb, a munka, státuszszimbólumok megszerzése, mint a családi együttlétek, beszélgetések. Nagymamák, pótoljátok ezt, ne sajnáljátok az időt az unokákra! – buzdított a főpásztor. Sík Sándor szavaival, Mécs László költői gondolataival adott nyomatékot annak, hogy a nagymamáknak küldetésük van az unokákhoz, hogy jelenlétükkel „szentjánosbogárként” sugározzák a fényt, s adják tovább unokáiknak azt, hagyjanak fényt maguk után.

A szentmise végén Szent Anna ereklyéjével körbejárva, a bazilikában az érsek áldást osztott a nagymamáknak.

A szentmisét az Andrássy duó (Andrássy Krisztina zeneszerző, zongoraművész és Andrássy Frigyes Hűség 1956-hoz” Érdemkereszt-díjas zeneszerző, a Magyar Állami Operaház magénekesei) koncertje követte, jelképes virágcsokorként a nagymamáknak. A hangversenyen az előadóművészek a magyarság, a kereszténység legszebb zenei opusaiból adtak elő részleteket.

Végezetül a Szaléziánumban ünnepi kiállítás nyílt Szent Anna tiszteletéről. A megnyitón Márfi Gyula érsek méltatta a tárlatot. Nagy Károly apát-kanonok, akinek kezdeményezésére hagyományteremtő szándékkal elevenítették fel a Szent Anna ünnepet, hangsúlyozta: ezzel XVI. Benedek pápának ajánlását is teljesítik a hit évére, hiszen letörölték a port egy régi hagyományos ünnepről, egy szent tiszteletéről, s most újra előtérbe állítják Szent Anna példáját. A tárlatot, amely Anna népi szakrális tiszteletét mutatja be a régióban és a Kárpát-medencében, Limbacher Gábor néprajzkutató, a téma szakértője rendezte és mutatta be az egybegyűlteknek.

Toldi Éva/Magyar Kurír

Fotó: Veszprémi Főegyházmegye

[simpleviewer gallery_id=”331″]

 

Comments are closed.