Limbacher Gábor néprajzkutató, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgatója tartott vetített képes előadást a Veszprémi Érsekség kommunikációs és turisztikai központjában, a Szaléziánumban Szent Anna, a főegyházmegye védőszentje életéről, kultuszáról, s mutatta be e témakörben 2005-ben megjelent „Kegyelmekkel tündöklő boldog Anya” című könyvét.

Az érsekség szándéka, hogy közelebb kerülhessen Szent Anna személye a hívekhez – hangzott el – s ezt szolgálja a nemrég tiszteletére a Szaléziánumban nyílt kiállítás is.

Bevezetőben Limbacher Gábor megemlékezett arról az általa balassagyarmati muzeológus korában a Váci Egyházmegyében kezdeményezett hagyományteremtő, hagyományokat felélesztő törekvésről, melynek eredményeként 1996-ban még Balassagyarmaton a millecentenáriumra sikerült feléleszteni a hajdani Szent Anna-napi palóc búcsút. Ennek nagy lelki visszhangja lett az ott élő, Felvidékről is oda látogató emberekben.

Majd az előadó Szent Anna különös, kegyelemben gazdag életútját idézte fel, rámutatva, hogy a szent az Úr áldásaként természetfeletti ajándékként idős korában foganhatta meg első gyermekét, Szűz Máriát, a Megváltó anyját.  Szent Anna ily módon választóvonal az Ószövetség és az Újszövetség között, s példája ősi gyökerekre, ősi ószövetségi előképekre vezethető vissza, mutatott rá. Benne teljesedtek be azok az ószövetségi minták, amelyek korábban megvalósultak a meddő anyák kegyelmi fogantatásával, s melyek végigkísérték az ószövetségi időket. Hiszen a 99 éves Ábrám és a 90 éves Sárai is gyermektelenül öregedtek meg, mikor az Úr nagy kegyelme folytán megszülethetett fiuk, Izsák, akinek révén az Ószövetség kibontakozott. Kiemelte, hogy Izsák fiának, Jákobnak szintén egy meddő asszonytól, Ráheltől született a kegyelem révén József nevű fia, aki pedig az egyiptomi fáraó mellett az ország ura, a gazdaság vezetője lett. József testvéreit – akik pedig kegyetlenül bántak vele – behívta Egyiptomba, ahol megsokasodhatott, nagy néppé válhatott a zsidóság. Emlékeztetett, hogy mikor a filiszteusok fogságában szenvedett az Istentől időről-időre elbitangolt zsidóság, szintén egy meddő asszonynak, Hannának idős korában született Sámson nevű fia hozta el a szabadulást, aki Isten választottjaként, mint a bírák között a tizenkettedik vezette a zsidóságot. A sort folytatva kiemelte még Sámuel próféta személyét, aki Izrael első királyát, Sault kenhette fel. Mindez mutatja: valamennyi jeles esemény, szabadulás egy-egy meddő asszonytól természetfölötti módon, fogantatott gyermek megszületése révén történt az Ószövetségben. Majd rámutatott: Ez történik az Újszövetség kezdetén is. Szent Emerencia, Szent Anna édesanyja révén, aki szintén idős korában szülte leányát, majd Szent Anna által is. De ez figyelhető meg a Messiás útjának előkészítője, Keresztelő Szent János esetében is, aki szintén az idős Szent Erzsébet (aki Szent Anna testvérének a lánya volt) fiaként születik meg. Mondhatjuk úgy is tehát, hogy egy szakrális ószövetségi típus-fordulat teljesedik be Szent Annánál is, összegezte az előadó. A magyar szenthagyományban Szent Anna története még karakterisztikusabban jelenik meg, mint Európa nyugati országaiban, mondta. A gyimesi hagyomány szerint például Szent Anna nemcsak húszévi, hanem ötvenévi meddőség után szülte Máriát, hogy ezzel még inkább nyilvánvaló legyen, hogy nem férfi és nő (Anna és Joachim)dolgáról van szó történetében, hanem Isten kegyelméről.

A szent kultuszát érintve hangsúlyozta: Annát már a II. századtól dokumentáltan tisztelet övezte, mint Krisztus nagyanyját. Ő méltán példaképünk lehet mai létszámában fogyó nemzetünkben is, hangzott el, hiszen ő töretlen hittel, kitartóan kérte és remélte a gyermekáldást az Úrtól. Megtanít minket, hogy helyesen tudjunk keresztényként, magyarként élni, mert egy keresztény sohasem adhatja fel reményét a jövőt illetően. Anna egyébként a gyermekáldás, a családi élet és a jó halál védőszentje is. Utóbbi címet azért kapta, mert a szenthagyomány szerint halála pillanatában a Mária ölében tartott Kisjézus megáldotta őt. Magyarországon egyébként Szűz Mária után Szent Anna személye körül alakultak ki búcsújáróhelyek a legnagyobb számban. A népi vallásosság értékeit elemezve hangsúlyozta: a búcsújárás a vallásos szocializáció egyik formája, amikor a rítusokban résztvevő ember az események közepette megérintetté válik. A vallás teljességéhez nélkülözhetetlen e hagyomány felélesztése, zárta gondolatait.

Toldi Éva

[simpleviewer gallery_id=”352″]

 

Comments are closed.