Szent II. János Pál pápa Karol Józef Wojtyła néven született 1920. május 18-án Lengyelországban, a Krakkótól 50 kilométerre fekvő kisvárosban, Wadowicében. Korán árvaságra jutott: édesanyja, Emilia Kaczorowska 1929-ben halt meg. Bátyját, Edmundot, aki orvos volt, 1932-ben, édesapját pedig 1941-ben veszítette el.
1938-ban beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre, melyet Lengyelország náci megszállása alatt bezártak. Karol először egy kőfejtőben, majd a Solvay vegyi gyárban dolgozott. 1942-ben elkezdte tanulmányait az Adam Stefan Sapieha bíboros irányítása alatt álló, illegalitásban működő krakkói szemináriumban. Ebben az időben tagja volt egy szintén földalatti színháznak is.
1946. november 1-jén szentelte pappá Sapieha bíboros Krakkóban. Nem sokkal később Rómába küldték, ahol a francia domonkos szerzetes, Garrigou-Lagrange irányítása alatt tanult. A teológiai doktorátust 1948-ban szerezte meg. Disszertációját A hit értelmezése Keresztes Szent János szerint címmel írta. Tanulmányai időszakában a lengyel emigránsok lelkigondozásával töltötte a nyarakat Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában.
1948-ban visszatért Lengyelországba és különböző krakkói plébániákon, illetve egyetemi lelkészként szolgált. 1951-től folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait, majd az erkölcsteológia és az etika professzora lett a krakkói szemináriumban és a lublini egyetem teológiai karán.
1958. július 4-én XII. Pius pápa krakkói segédpüspöknek nevezte ki. Püspökké szentelésére szeptember 28-án került sor a krakkói Wawel-székesegyházban. Püspöki jelmondatát később pápaként is megtartotta: Totus Tuus (Egészen a Tiéd). 1964 januárjában VI. Pál pápa kinevezte Krakkó érsekévé, majd 1967. június 26-án bíborossá kreálta.
Karol Wojtyła részt vett a II. vatikáni zsinaton, és fontos szerepe volt a Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúció megfogalmazásában.
I. János Pál halála után, 1978. október 16-án választották pápává. Elődei iránti tiszteletből a II. János Pál nevet választotta. Október 22-én a Szent Péter téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Homíliájában hangzott el a híres „Ne féljetek!” felszólítás.
II. János Pál volt a 264. az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz pápa, az első szláv pápa. Közel 27 éves pontifikátusa az egyik leghosszabb a történelemben.
Az Egyházat imádsággal és gondoskodással vezette, minden megjelenését a derű és a remény hatotta át. Péteri szolgálatát fáradhatatlan missziós lelkülettel végezte: 104 apostoli utazást tett Olaszországon kívül, Olaszországon belül pedig 146-ot. Róma püspökeként az örök város szinte összes plébániáját meglátogatta. Kétszer látogatott Magyarországra: 1991. augusztus 16. és 20. között, valamint 1996. szeptember 6–7-én.
Minden elődjénél több egyházi és állami vezetővel találkozott. A szerdai általános kihallgatásokon több mint 17 millió ember vett részt pápasága alatt. A 2000-ben tartott nagy jubileumi évben több mint 8 millió zarándok érkezett Rómába.
Pápasága alatt 14 enciklikát adott ki, emellett számos apostoli levelet, apostoli buzdítást és apostoli konstitúciót írt.
A lengyel pápa több száz boldoggá és szentté avatást ünnepelt, köztük boldoggá avatta Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót, illetve az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Szentjeink közül ő kanonizálta Kingát és Hedviget.
A fiatalok iránti szeretete vezette, amikor meghirdette az ifjúsági világnapot. Pápasága során ennek kapcsán 19 alkalommal találkozott fiatalok millióival.
II. János Pál pápaságának meghatározó momentuma volt a más vallásokkal való párbeszéd. A pápák közül elsőként ő lépett be zsinagógába 1986-ban. Hívására a világvallások vezetői több alkalommal találkoztak Assisiben, hogy együtt imádkozzanak a világ békéjéért.
Felkészültségével, mély emberismeretével, imádságával hozzájárult a közép-kelet-európai társadalmi változásokhoz, a kommunista rendszer összeomlásához.
II. János Pál pápa vezette át az Egyházat a harmadik évezredbe.
2005. április 2-án, az általa liturgikus nappá tett Isteni Irgalmasság vasárnapjának vigíliáján halt meg. Azokban a napokban zarándokok milliói érkeztek Rómába. Temetésére április 8-án került sor.
Utóda, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén avatta boldoggá, és ünnepét október 22. napjára jelölte ki.
2013 júliusában Ferenc pápa aláírta a szentté avatáshoz szükséges dokumentumot, majd 2014. április 27-én, az Isteni Irgalmasság vasárnapján XXIII. János pápával együtt szentté avatta II. János Pál pápát.
(forrás: magyarkurir.hu)
A Veszprémi Főegyházmegyének Szent II. János Pál pápához kapcsolható történéseiről:
1979-ben Paskai Lászlót nevezte ki veszprémi püspöknek.
1981. szeptember 9-én a veszprémi Szent Mihály Székesegyháznak a „Basilica Minor” címet adományozta, az ezzel járó kiváltságokkal évszázados érdemeiért, a Szent Imre jubileumi emlékévben.
1982-ben dr. Szendi József apostoli kormányzóvá nevezte ki, majd 1983-ban megyéspüspökké.
1992-ben Balás Bélát veszprémi segédpüspökké nevezte ki. (1993-ban aztán ő lett a Kaposvári Egyházmegye első püspöke)
1993. május 30-án kelt, Hungarorum Gens kezdetű Apostoli Konstitúciója rendezte a Trianon óta változatlan hazai egyházi határokat, és Veszprémet, mint Boldog Gizellának és a magyar királynéknak a városát, történelmi hagyományai elismeréseként érseki rangra emelte. A rendelkezés értelmében Veszprém hagyomány szerinti 100. püspöke, Szendi József a Főegyházmegye első érseke lett. A Veszprémi Főegyházmegye területéből kivált ugyanakkor az újonnan létrehozott Kaposvári Egyházmegye.
A veszprémi érseki tartományt így ma a Veszprémi Főegyházmegye,
illetve a Kaposvári Egyházmegye és a Szombathelyi Egyházmegye alkotják.
A Szentatya az érseki jelvényt, a palliumot 1993. június 29-én adta át a Szent Péter Bazilikában az új veszprémi érseknek. Az érseki beiktatás július 2-án, Sarlós Boldogasszony ünnepén történt Veszprémben.
1997. augusztus 14-én dr. Márfi Gyula addigi egri segédpüspököt – akit 1995. november 11-én nevezett ki püspöknek – veszprémi érsekké nevezi ki, aki az érseki palliumot 1998. június 29-én, Szent Péter és Pál apostolok ünnepén vette át a Szent Péter Bazilikában.
A Veszprém Főegyházmegye jelenlegi harmadik érsekét és egyben 102. püspökét dr. Udvardy Györgyöt 2004. január 24-én marazanae-i c. püspökké és esztergom-budapesti segédpüspökké nevezte ki Szent II. János Pál pápa.
A Főegyházmegyében több helyen is emléket állítottak neki, így például a veszprémi bazilika ereklyéjét őrzi, a Szent Margit templomban szobra áll, a Badacsony hegyen emlékhelye található.
