Az év utolsó napján értesültünk Dr. Seregély István nyugalmazott egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia volt elnökének haláláról.

Seregély István Szombathelyen született 1931. március 13-án. Édesanyját már születésekor elveszítette, édesapjától és nevelőanyjától azonban vallásos nevelést kapott, így – bár nem volt zökkenőmentes ifjúkora, egy évig gyárban is dolgozott – azt lehet mondani, hogy egyenesvonalú, egyenletes mozgással jutott el a papszentelésig, amelyben ugyancsak Szombathelyen részesült 1955. június 19-én.

A szentelés után egy évig még tanulmányait folytatta a Budapesti Katolikus Hittudományi Akadémián, ahol teológiai doktori fokozatot is szerzett. Összesen 18 évig volt káplán 5 állomáshelyen: Gyöngyösfaluban, Nyőgéren, Bagodvitenyéden, a zalaegerszegi Mária Magdolna Plébánián és a szombathelyi Székesegyházi Főplébánián. Mivel nem volt a kommunista rendszer kegyeltje, innen is csak egy vidéki plébániára helyezhette főpásztora: Kőszegszerdahelyre. A rezsim meggyengülése után innen került Kőszegre, ahol 7 évig volt plébános.

A kőszegi plébániáról aztán Szent II. János Pál pápa egyenesen az Egri Főegyházmegye élére állította érseki minőségben. Szentelésére is Egerben került sor 1987. július 25-én. 1990-től három cikluson át, 15 évig volt a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; közben 1993 és 2001 között a CCEE, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának alelnöke is volt. 12 éven át betöltötte a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárjának tisztét is.

Seregély István 20 éven át kormányozta az Egri Érsekséget, 2007. évi nyugdíjazásáig. Ezt követően a nyíregyházi Főegyházmegyei Papi Szociális Otthon lakójaként folytatta tovább lelkipásztori tevékenységét itthon és külföldön, majdnem mondhatjuk azt, hogy haláláig. Fokozatosan elhatalmasodó betegségét nagy türelemmel és megadással viselte.

Érsek atya rengeteget tett templomok építése és felújítása érdekében, érdemei vannak a Pázmány Péter Katolikus Egyetem létrejöttében, valamint az egri Szent István Rádió és Televízió, illetve az országos Magyar Katolikus Rádió születésében is. Köze volt számos egyéb központi katolikus intézmény kialakításához és az egyházmegye-határok racionalizálásához is.

Ne vegyék rossz néven, ha megemlítem, hogy mindketten a Szombathelyi Egyházmegyéből jöttünk, közös állomáshelyeink voltak: Nyőgér, Kőszeg és Szombathely. Egerben pedig majdnem két évig segédpüspökként közvetlen munkatársa lehettem. Seregély érseknek biztosan köze volt az én püspöki kinevezésemhez, sőt ahhoz is, hogy veszprémi érsek lettem.

Az elhunyt főpásztor erős, kolerikus jellem volt. Nem szerette a szangvinikus lezserséget, még kevésbé a flegmatikus hanyagságot. Az is igaz, hogy emiatt nem mindenki rajongott érte. Hasonlított Avilai Nagy Szent Terézhez és Keresztes Szent Jánoshoz, akiknek – jó értelemben vett – „megszállottsága” sokszor idegesítette környezetüket. Seregély István abban is hasonlított Szent Terézhez, hogy szinte állandóan dolgozott – odafigyelve a legapróbb részletekre is, mégis rengeteget imádkozott. Egerben minden napot közös imával kezdtünk az érseki kápolnában, és én – bár ezekről sosem késtem el – őt egyetlenegyszer sem tudtam megelőzni. Valahányszor beléptem a kápolnába, ő már ott volt, és elmélyülten imádkozott.

Seregély István ny. egri érsek Márfi Gyula veszprémi érsekkel mutatott be szentmisét 2017 áprilisában Litéren, a Bódi Mária Magdolna vértanúságáról való megemlékezés alkalmából.

A politikai helyzet miatt soha nem tanulhatott külföldön, mégis jól megtanult németül, és társalgási szinten boldogult az angollal és a franciával is.
Külföldi kapcsolatait felhasználva sok támogatást szerzett a Magyar Katolikus Egyháznak, de ő maga egyáltalán nem volt anyagias. Irigység, féltékenység sem volt jellemző rá: amennyire bántotta egyesek hanyagsága, annyira örült minden igazi eredménynek akkor is, ha azt nem ő érte el. Szenvedélyesen szerette az Egyházat, törekvéseinek központjában mindig az Egyház építése állt, ezen keresztül természetesen Isten dicsősége és az emberek üdvössége is.

Látszólag nehezen összeegyeztethető erények birtokában volt. Állandóan képezte magát, ugyanakkor gyakorlati ember is volt: villanyt szerelt, zárakat, motorokat javított, még szombathelyi TV-antennánkat is ő állította be egyszer…

Mint már említettem: férfias, kolerikus jellem volt, de kevés embert ismerek, akiben gyengédebb gyermeki szeretet élt volna a Szűzanya iránt, mint őbenne. Komolysága, igényes szigorúsága mellett azt is elmondhatom, hogy mindig szívesen meghallgatta a vicceket, nálánál hálásabb vicchallgatót ugyancsak keveset ismerek. De neki magának is voltak jó viccei…

Végül, de nem utolsósorban megemlítem, hogy őszintén tisztelte a litéri vértanúlányt, Bódi Mária Magdolnát. Több mint tíz éven át ő volt a Bódi Mária Magdolna Alapítvány kuratóriumi elnöke. Nyíregyházáról is eljött az összes kuratóriumi ülésre, állandóan bíztatott bennünket a kanonizációs eljárásban való fáradozásra; rendkívül boldog volt, mikor megtudta, hogy a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja 2017. december 20-án elfogadta és érvényesnek nyilvánította az egyházmegyei eljárást. Nem utolsósorban anyagilag is támogatta a kanonizáció ügyét.

Mint minden embernek, természetesen neki is voltak gyengeségei, de ő nagy volt az alázatosságban is. Sosem tartotta magát szentnek, fülem hallatára is szegény bűnösnek vallotta magát… Ezért is lehet megalapozott a reményünk, hogy Seregély István már eljutott a jó Isten boldogító színelátására, találkozott a Szűzanyával és Bódi Magdival, a szentéletű balatonfűzfői munkáslánnyal is, akivel együtt imádkozik Szent Anna és Boldog Gizella egyházmegyéjéért is.

Veszprém, 2019. január 1.

Márfi Gyula veszprémi érsek

Seregély István érsek jelmondata volt: „Christus est via veritas et vita”; „Krisztus az út, az igazság és az élet”.
Temetése 2019. január 8-án, kedden lesz az egri főszékesegyházban. Lelki üdvéért koporsója előtt 10 órakor elimádkozzák a dicsőséges rózsafüzért, majd 10.30-kor szentmisét mutatnak be. Ezt követően helyezzik el földi maradványait a főpásztorok temetkezési helyén, a bazilika altemplomában.
Az Egri Főegyházmegye kéri a gyászolókat, hogy imádsággal emlékezzenek meg az elhunytról, koszorúk és virágok helyett pedig adományaikkal támogassák a számára is oly fontos papnevelés ügyét. Felajánlásaikat a helyszínen elhelyezett perselybe tehetik, illetve a Főegyházmegyei Alapítvány számlájára (11739009-20146829), „koszorúmegváltás” megjelöléssel utalhatják át.

 

Bódi Mária Magdolna boldoggá avatási ügyével kapcsolatban – még mint az alapítvány kuratóriumi elnöke – 2015-ben nyilatkozott nekünk: 

 

 

 

 

 

Comments are closed.