„Csakhogy újra látlak, égnek ezüst tükre, / égnek ezüst tükre, szép csöndes Balaton! / Arcát a hold benned elmélázva nézi, / s csillagos fátyolát átvonja Tihanyon…” – idéződtek fel Gárdonyi Géza versének örökszép sorai azon a kiállításon, amelyen Csizmazia András, tihanyi lokálpatrióta értékes képzőművészeti gyűjteményéből láthatnak egy reprezentatív válogatást a betérő látogatók a tihanyi Apátsági Rege Cukrászdában.
A Rabul ejtő Balaton címmel július 21-én megnyílt tárlaton szereplő festmények és grafikák szerzői más-más korszakban éltek, más-más stílusban alkottak, de témáikban mind a Balatonhoz kapcsolódnak. Alkotásaik a tó ezerarcúságát, színességét, változékonyságát szemléltetik, hangzott el a kiállítás rendezője, Csizmazia Bulcsú (a gyűjtő fia) bevezetőjében. Majd balatoni népdalok csendültek fel Legeza Márton és fia Legeza Bercel tekerőlanttal kísért előadásában.
Ahogy Magyarország nem képzelhető el a Balaton nélkül, úgy a Balaton sem képzelhető el Tihany nélkül, mondta házigazdaként, Korzenszky Richárd em. perjel, majd felidézte egy régesrégi élményét. Mikor egyszer a Csendes-óceán partjáról érkezve a Nosztori-völgyből megpillantotta a Balatont, kifakadt belőle: A világ legszebb óceánjáért se cserélném el ezt a „koszos tavat”. Megvallotta, hogy ma már ő is igazi otthonának érzi a települést, utazásaiból visszatérve nem pusztán Tihanyba, hanem haza érkezik. Tamási Áron regényhősének, Ábelnek halhatatlan szavait idézte: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Méltatta Csizmazia András lokálpatrióta érzelmeit is: A gyűjteményéből származó képek mind a honszeretetről, az otthon-élményről vallanak.
A kiállítást Surján László, az Európai Parlament volt alelnöke nyitotta meg, akivel a műgyűjtőt régi barátság fűzi össze – hangzott el. A politikus egy 19. századi műből, Szeremley Miklós Balaton albumából vett idézettel vezette fel beszédét, amelyben már megfogalmazódott a Balaton egyik különlegessége, mely megkülönbözteti Magyarország más nagy tavaitól: ez vize színének gyakori, varázslatos változása. A Balaton voltaképpen múzsa, mutatott rá, a költőt versírásra, a képzőművészt rajzolásra, festésre ösztönzi évszázadok óta. A kiállított alkotások közül részletesen szólt többek között Borsos Miklós, Csáki-Maronyák József balatoni halászatot, a tó színmozdulatait bemutató alkotásairól, Görög Rezső légi perspektívából láttatott balatoni festményéről, Vincze Győző, Kádár György grafikáiról, Iván Szilárdnak a tó előterében lévő híres levendulás színgazdagságának eleven ábrázolásáról. Az alkotók életútjának egyes meghatározó eseményét, küzdelmes helytállását is felidézte a nehéz időkben. Borsos Miklós életéből a főiskoláról való eltávolítását, amelyet a művész később úgy értékelt: végül is ez segítette hozzá, hogy megszülessenek azon művei, melyekre mindig büszke lehet. E hozzáállás a mai kor sokszor könnyen elkeseredő, lendületét vesztő emberéhez is szól, mondta. Mindnyájunk életében vannak nehéz időszakok, amikor hajlamosak vagyunk kétségbeesni, pedig tudnunk kellene: Isten görbe vonalakkal is egyenesen ír. Csáki-Maronyák Józseffel kapcsolatban kiemelte: ő nem volt kimondottan Balaton-festő, hanem inkább a portré mestere. De az akkoriban kötelező portréalanyokról, Marx Károlyról, Engels Frigyesről, V. I. Leninről, Rákosi Mátyásról készült képein felmutatta modelljeinek „valós” jellemét is. Görög Rezső élettörténetéből felidézte, hogy 1949-ben, amikor katonai szolgálatát töltötte, katonaládája alján megtalálták a seregbe is magával vitt Madonna-képeit, s miután elkobozták tőle, letartóztatták. Az események hatása alatt a művész összeroppant, s egy éjszaka alatt megőszült… Mindezeket, mondta, nagyon fontos, hogy felidézzük, mert egy nemzet számára kulcsfontosságú, hogy lakói, különösen az ifjúsága ne csak könyvekből ismerje meg a történelmet, hanem családilag is. A szülők és a nagyszülők fontos, hogy beszéljenek az átélt történelmi megpróbáltatásaikról a jövő generációinak.
A tárlatmegnyitón közreműködtek énekkel, fuvolajátékkal a gyűjtő unokái is, Csizmazia Zselyke és Csizmazia Villő, valamint a helybéli Legenda Ilka.
Toldi Éva
