A római Szent Ignác-templomban Felix Gmür bázeli püspök 2018. október 10-én diakónussá szentelte Kulcsár Dávid veszprémi főegyházmegyés, Kovács Szabolcs gyulafehérvári és Vito Urbanija ljubljanai papnövendékeket. Továbbá pappá szentelte egyházmegyéje diakónusát, Philipp Ottigert. Valamennyien 3 éven át voltak a római Collegium Germanicum et Hungaricum (Német-Magyar Kollégium) lakói, ahol a növendékek pap- vagy diakónusszentelése hagyományosan az Örök Városban történik és minden évben valamelyik szentelendő főpásztora végzi a szertartást. A német nyelven zajlott szentelési liturgiára sokan érkeztek magyarok egyénileg, valamint buszos zarándoklat keretében az anyaországból és Erdélyből is. Az olvasmány és néhány ének magyarul hangzott el. A Veszprémi Főegyházmegye újonnan szentelt diakónusa is 3 évig volt a kollégium lakója, valamint a Gregoriana Egyetem hallgatója, ahol ez év júniusában teológiai diplomát szerzett. Kulcsár Dávid szeptember 1-jétől pappá szenteléséig a keszthelyi Kis Szent Teréz Plébánián tölti gyakorlati idejét.
Felix Gmür bázeli püspök prédikációjában Jeremiás próféta meghívástörténete alapján a tisztelet különféle fajtáiról beszélt, melyeket a jelölteknek mindig tudatosítaniuk kell magukban a szolgálatuk ideje alatt. A szentelendőknek tisztelni kell saját magukat ahhoz, hogy jól tudják ellátni a rájuk bízott feladatokat. Ez folyamatos önvizsgálatot, megfelelő önismeretet kell, hogy jelentsen és ismerniük kell saját határaikat is. Az új áldozópapnak és diakónusoknak tisztelniük kell Istent. Tudniuk kell, honnan ered a hivatásuk és ki hívja őket, hiszen nem magukat hívták, nem maguk hirdetik az igét, minden Istentől jön, akivel egy folyamatos párbeszédben kell lenniük életük során. A harmadik tisztelet az embereket illeti, akikért részesülnek a felszentelésben, hiszen nemcsak magukért, hanem az emberekért lesznek papok. Jeremiás prófétát Isten a népekhez küldte, azaz nem csupán a zsidókhoz. Ugyanígy a jövő lelkipásztorai sem pusztán a minden vasárnap templomba járó jámbor katolikusokat kell, hogy szolgálják, hanem minden embert, hiszen Krisztus örömhírét mindenkihez el kell vinni. A tiszteletet megadni olyanoknak, akiket nem ismerek mindig nagy kihívás.
A püspök negyedikként kitért az idő tiszteletére is, amelyben élünk. Elmondta, hogy a jelölteket 2018-ban szenteli pappá, nem 1970-ben, 1850-ben vagy 1300-ban. Korunkban nem segít a régi időkre való nosztalgikus visszatekintés. 2018-ban lesz Philipp, Dávid, Vito és Szabolcs pap, illetve diakónus. Ugyanúgy, ahogy Jeremiás és Jézus is egy adott történelmi korban élt, így nekünk is a jelenkor európai környezetében kell boldogulnunk, mely lelkileg, politikailag, gazdaságilag nagyon sokszínű és ezzel találkozik az egyház nyugaton és keleten egyaránt, hol előbb, hol kicsit később – hangsúlyozta beszédében a svájci püspök.
Másnap, október 11-én, csütörtökön este 6 órakor magyar nyelvű hálaadó szentmisét mutatott be a Collegium Germanicum et Hungaricum templomában Varga-Csikász Bence, a keszthelyi Magyarok Nagyasszonya Plébánia káplánja, melyen az újonnan felszentelt Kulcsár Dávid már diakónusként szolgált. A szentbeszédet Fodor János, a keszthelyi Kis Szent Teréz plébánia plébánosa mondta. A szentmisén koncelebráltak a kollégiumban élő papok, valamint Rómában élő és vendégként érkezett magyar atyák, az asszisztenciát és az énekes szolgálatot pedig a kollégium növendékei látták el. A templomot szinte teljesen megtöltötték a többségében Magyarországról érkezett vendégek, a rokonok, barátok, valamint az újonnan szentelt diakónus otthoni plébániájáról és környékéről busszal érkezett 50 zarándok.
Dr. Kulcsár Dávid így mutatkozott be a Küldött olvasóinak:
1990. március 31-én születtem és Komárom-Esztergom megyében, a Vértes lábánál fekvő kisvárosban, Oroszlányban nőttem fel. Sokat köszönhetek a családomnak, a hitre nevelés terén nagymamáim voltak számomra nagy hatással. Hálás vagyok azért, hogy kisgyermekként mindig szelíden vezettek az Isten felé vezető útra; sosem erőltették rám a templomba járást, imádságos életük és jó példájuk azonban nagy hatással volt rám, ezért nem is volt kérdés számomra a vasárnapi, sőt, olykor a hétköznapi szentmiséken való részvétel és a ministráns szolgálat. 7 éves koromtól zongorázni tanultam, majd 4 évvel később orgonálni is elkezdtem. Mivel egyházközségünkben a kántor már eléggé idős volt, ezért 13 évesen, 2003 nagyböjtjének első vasárnapján szólaltathattam meg első ízben a hangszerek királynőjét a templomunkban, amit aztán Oroszlányban 10, a szomszéd községben, Kecskéden 7 éves kántori szolgálat követett. Gimnáziumi éveim alatt elvégeztem Székesfehérvárott a kántorképző tanfolyamot. Az egyházzene és annak művelése egész eddigi életben nagy hatással volt imaéletemre és istenkapcsolatomra.
Tatán érettségiztem, majd az ELTE jogász szakára adtam be a jelentkezésemet. 5 évet éltem a fővárosban egyetemistaként, ahol a Parlamentben és a Főpolgármesteri Hivatalban szakmai gyakorlatokon egy világi munkahely kereteibe is bepillantást nyerhettem. Párkapcsolatom, sikeres egyetemi tanulmányaim ellenére azonban mindvégig éreztem, hogy Valaki egyre intenzívebben kopogtat szívem kapuján. Több fiatal atyát is megismertem ebben az időszakban, akiknek jó példája megerősített abban, hogy tágasabbra nyissam ezt a kaput és Istennek szenteljem az életemet. Éppen ezért közvetlenül a jogi diploma és a doktori fokozat megszerzése után jelentkeztem Márfi Gyula érsek úrnál, aki felvett, így 2013 szeptemberében a Boldog Gizella Szeminárium papnövendékeként a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskolán kezdhettem meg teológiai tanulmányaimat. 2 évet töltöttem el a királynék városában, majd érsek úr úgy döntött, alkalmasnak ítél arra, hogy külföldön, a katolikus egyház központjában készülhessek tovább a papságra. 3 csodálatos évet tölthettem el Rómában, ahol a Német-Magyar Kollégium lakójaként és a Pápai Gergely Egyetem hallgatójaként igen színes, nemzetközi környezetben mélyíthettem el tudásomat és hitemet jezsuita atyák bölcs iránymutatásai, mély lelki kísérése mellett. Szavakkal nehéz lenne kifejezni azt a hálát, amit ezzel a 3 évvel kapcsolatban érzek. Ez év júniusában szereztem meg az örök városban a diplomát, jelenleg pedig a papszentelésig hátralévő egy évben a papi szolgálathoz szükséges gyakorlati ismeretek megszerzése céljából érsek úr a keszthelyi Kis Szent Teréz-plébániára küldött lelkipásztori gyakorlatra.
Szerpappá szentelésem kapcsán különösen kérem a kedves Olvasók imáit. Soraimat azzal az imádsággal zárom, melyet annak idején ministránsként az oroszlányi templomban minden szentmise előtt elmondtunk, és amely éppen bemutatkozó soraim megfogalmazása közben jutott eszembe:
Uram Jézus!
Meghívtál oltárodhoz szolgálatodra.
Örömmel válaszolok hívásodra.
Alakíts kérlek, hogy mindig neked tetszően tudjalak szolgálni,
ezért növeszd bennem a szolgálatkészséget, és a feléd irányuló szeretetet.
Add kegyelmedet, hogyha papi vagy szerzetesi hivatásra hívsz,
meghalljam hangodat és készséggel tudjak rá válaszolni.
Szűzanyánk, papok, szerzetesek anyja és királynője, könyörögj érettünk! Amen.
