Ebben az esztendőben a Karib-térség kapta azt a feladatot, hogy keresztény szemmel állítson össze egy olyan ökumenikus imaheti anyagot, amely szerte a világban megszólítja az embereket.
Az idei imahét mottója: „Jobbod, Uram, dicső az erőtől…”/ „Uram,a jobbod kitűnik erejével…” (2Móz/Kiv 15,1-21)
A negyedik napon templomunkban gyűltünk össze városunk keresztény híveivel, hogy együtt imádkozzunk azért, hogy Isten fel tudjon használni bennünket szándékának megvalósításához.
Stadler László Dezső atya házigazdaként köszöntötte a megjelenteket, és megköszönte, hogy imádságukkal megtisztelik az ökumenikus imahét mai alkalmát.
A Szentlélek segítségül hívása után Isten igéjének felolvasása következett.
A negyedik nap olvasmánya Izajás próféta könyvéből: (Iz 9,2-7a) „Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége…” és a Jelenések könyvéből: (Jel7,13-17) „… Isten letöröl szemükről minden könnyet.” ; az evangélium pedig Szent János könyvéből (Jn 14,25-27) „Békességet hagyok nektek…” Az olvasmányokat Laposa Norbert atya, Niederhoffer Zoltán református lelkész és Csermely András diakónus olvasta fel.
Ennek a napnak a témája a remény és a gyógyulás volt, melyről Isó Zoltán evangélikus lelkész elmélkedett igehirdetésében.
Az ember uralkodni akar a másikon. Fegyveres, gazdasági, szellemi vagy kulturális harcot folytat a másik ellen, ha az övétől eltérő véleményen van. Az ember a történelem folyamán mindig beleesik ugyanabba a bűnbe. Mindenhatónak képzeli magát, nem veszi észre, hogy beteg, hogy bűnben él. Így reménytelen az állapota. Azt hiszi, a tudás, az értelem fényében él, holott az áthatolhatatlan sötétségben botorkál, az örök halál felé halad. Sajnos a keresztény egyház is beteg sok helyen; a világ elvárásainak akar megfelelni, nem Isten igazságának. Izajás próféta is megállapította, hogy az ember sötétségben él, de Isten nem akarta az embert ebben az állapotában hagyni, hanem örömhírt hozott a Földre. Fényt hozott az ember életébe, de az ember ezt a fényt a bűntől nem képes meglátni. Isten olyan módon jelent meg a Földön, amire az emberi értelem nem számított. Szegényen és kiszolgáltatottan jelent meg – az ember megítélése szerint.
Az ember érzékei Istent nem tudják befogadni, csak a szívével tudja látni, ha él benne a hit. Az Izajás próféta által megjövendölt Gyermek hozza el a fényt, a reményt és a gyógyulást az ember számára. Hordoz minket: viseli a bűneinket, a fájdalmainkat, a gondjainkat. Az élete árán szabadít meg minket a bűneinktől. A halált legyőzve megszerzi nekünk az örök élet fényességét. A megszületett Gyermeknek megvan mindehhez az ereje, és csak neki van meg hozzá az ereje. Erejével megtart minket a hitben, hogy testvérként, keresztény életet éljünk, és majd ha kilépünk ebből a világból, az örök élet valóságába kerüljünk. Eljött közénk, hogy érezhessük, tapintható közelségben van köztünk, evangéliumában hallhatóan, szent testének és vérének vételével közvetlen, élő kapcsolatban van velünk. Bűnbocsátó kegyelmével békét teremt a lelkünkben. Van gyógyulás a bűn betegségéből és van szabadulás a halál hatalmából. Az egész világnak Rá van szüksége, mert ő hozza a gyógyulást és a reményt, hogy általa megtisztulva, az Ő igazságában, mint az Ő népe, Vele élhessünk.
Az imaóra a megjelent lelkészek, Márfi Gyula érsek úr, Niederhoffer Zoltán református és Isó Dorottya evangélikus lelkész áldásával ért véget.
Demény Anna
