Kovács Gergely, Mindszenty boldoggá avatásának posztulátora, történész, a Mindszenty Alapítvány képviselője tartott előadást a Gizella Gyűjtemény szervezésében A Mindszenty-kultusz története a külföldi magyarság körében címmel március 25-én az Érseki Palotában.

Bevezetőjében visszatekintett Mindszenty meghurcoltatásának legsúlyosabb állomására, a budapesti amerikai nagykövetségen eltöltött kényszertartózkodás idejére, amikor, mint mondta, olyan izoláltságban kellett élnie, a társadalomból teljesen kirekesztetten, hogy nehezebb volt azt elviselnie, mint előtte a börtönt. 1971-ben hagyta el a nagykövetséget és távozott Rómába, majd Bécsbe, a Pázmáneumba. Életének utolsó szakaszában is több negatív szankció érte, hiszen a vatikáni magyar megállapodás értelmében érintetlen maradt ugyan érsek-prímási tisztsége, de az abból eredő jogait és kötelességeit elveszítette, és többé nem foglalkozhatott az ország és az Esztergomi Főegyházmegye ügyeivel. Ehhez a kikötéshez Kádár János külön ragaszkodott. Ugyanakkor a szentszéki útmutatás szerint a Bécsi Főegyházmegyében sem volt semmilyen joghatósága, bármilyen pasztorális feladatot csupán esetenként, Kőnig bíboros felkérésére végezhetett. Mindez azzal is együtt járt, hogy a világban szétszórt magyarság körében sem volt elviekben semmilyen felhatalmazása arra, hogy a híveket pasztorálja, hozzájuk szóljon, főként nem, hogy ezt főpásztori minőségben folytassa. Mégis, mindezek ellenére érzelmileg, lelkileg, emberileg megnyugtató és feloldó volt Mindszenty számára a bécsi Pázmáneumban a színmagyar környezet, mert úgy érezhette, otthon van. Illetve elmondható, hogy az elviekben érvényes szankciók ellenére, mindig is vágyott lelkipásztori tevékenysége a világban szétszóródott magyarság körében ekkortól teljesedhetett ki. Ez idő alatt a világ minden magyarlakta országát felkereste, és meglátogatta híveit. Több mint félszáz városban mutatott be szentmisét és vett részt különböző rendezvényeken, sajtókonferenciákon, családok meghívására, magánlátogatásokon. Emlékirataiban így írt erről: „Az utak, a sokféle nemzeti és lelkipásztori probléma megbeszélése nem estek nehezemre, hiszen 23 év kényszerű elszigeteltségben töltött idő után a hivatásommal járó intenzív tevékenység, az emberekkel és a világgal való misztikus kapcsolatok örömmel töltöttek el.” Az emigrációban lett Mindszenty bíborosból igazi atyai lelkipásztor, lelkiatya – mondta az előadó.

Most dolgozunk az Emlékirataim című Mindszenty-kiadvány szövegkritikai és bővített kiadásán – számolt be Kovács Gergely a Mindszenty Alapítvány terveiről, s ebből kiderül, hogy a főpásztor nemcsak annyit írt, mint ami az első kiadásokban megjelent, hanem annál sokkal többet. Az újonnan fellelt naplórészletekből, levelezéséből idézett részleteket, többek között Mindszenty és a politika kapcsolatáról. Ma is sokan a világi médiában, a liberális vonalon negatív címkéket ragasztanak a főpásztorra – állandóan politizált, őskonzervatív volt és legitimista –, pedig egész élete tanúskodik arról, hogy teljesen más, igazi, ízig-vérig lelkipásztori-főpásztori alkat volt. Egyik emlékiratában olvassuk: „A politikát sohasem értékeltem. Magyarországon hagyományosan szerepeltek papok az országgyűlési képviselők sorában. 1918/19 telén a készülő választásokra tekintettel tartóztattak le, mert féltek, hogy megyei listavezető leszek a szélsőségek ellen. Küzdöttem, felvilágosítottam szóval, tollal az országrontókkal szemben, de fellépni nem akartam. Én lelkipásztor akartam maradni… A politikát elkerülhetetlen, mellőzhetetlen, szükséges rossznak tekintettem a lelkipásztor életében, mivel a politika oltárt, hazát, halhatatlan lelket is romlásba képes dönteni, ahogy már annyiszor döntött és dönt azóta is”.

Rengeteg információs anyag, naplószerű megemlékezés áll rendelkezésre arról is az újonnan felfedezett iratokban, amelyekből megismerhető, hogyan is éltek a magyarok az emigrációban – fűzte hozzá az előadó. Szerte a világból nagyon sokan keresték meg leveleikkel Mindszentyt, s ő a kint élő, emigránsokat szolgáló papságot is figyelmében tartotta, lelkiekben támogatta. Még aggastyánként is elképesztő frissességre való készség, az újdonságokra való fogékonyság jellemezte. Többek között felvetette, hogy mivel idősödnek az emigrációban a papok s nincs utánpótlás, ezért alakítsanak ki a Pázmáneumból szemináriumot. „Ráaggatott konzervativizmusának” cáfolata, hogy még a Pázmáneumot is eladta volna, hogy vegyen helyette egy modern, jobban működő épületet Bécsben a papképzés céljára. Nem rajta múlt, hogy ez nem valósulhatott meg (akkor az épület a bécsi püspökség alá tartozott). De nem feledkezett meg hazája bebörtönzött papjairól sem, kijárt értük Rómába; többek között Regőczi István atya is neki köszönhette szabadságát.

A Mindszenty-kultuszt érintve Kovács Gergely elmondta: már halála napjától megkezdődött tisztelete. Élő kultuszhellyé vált sírhelye Mariazellben. A kegytemplom Szent László-kápolnájában helyezték nyugalomra, hamarosan elkészült a sírfelirata: „Josephus Cardinalis Mindszenty primas Hungariae MDCCCXCII – MCMLXXV. Vixit et vivat Pannoniae sacrae” „Mindszenty József bíboros, Magyarország prímása 1892-1975. Élt és él a szent Pannóniáért.” Magyar zarándokok a világháború után alig-alig jutottak el Mariazellbe a ’70-es évekig, Mindszenty bíboros sírjának felkeresése ösztönözte a zarándokmozgalmat. Sűrűn felhangzott a sírnál a Himnusz, gyakran imádkoztak fennhangon Magyarország felszabadulásáért. Nemzetiszínű szalagokkal tarka koszorúk, virágcsokrok lepték el a sírt elzáró kerítésrácsot. 1975 őszén VI. Pál pápa római vikáriusa Ugo Poletti is felkereste Mindszenty sírját, hogy lerója kegyeletét (mint mondta) „a nagy hitvalló előtt, aki Isten és az Egyház szeretetének példája, a keresztény értékek rendíthetetlen védelmezője”. 1983-ban a legmagasabb méltóság a sírnál Szent II. János Pál pápa volt. 1985-ben halála tízéves évfordulóján nagy Mindszenty-jubileumot rendezett az emigráció, melynek központi ünnepsége Mariazellben volt, s ekkor rendezte be az alapítvány véglegesen a Mindszenty Múzeumot a rendházban. A főpásztor világjáró lelkipásztori útjainak szinte minden állomásán emlékjelek őrzik látogatását; emlékszobák, emlékkiállítások, szobrok, festmények, könyvkiadványok. Kiemelte Füzér Julián ferences atya szerepét, aki mély lelki kapcsolatban is állott Mindszentyvel, s életszentsége tiszteletének nagy motorja lett az emigrációban. S az első szobrot a főpásztorról, Varga Ferenc alkotását 1976-ban ő állíttatta New Brunswickben. Neki köszönhetjük a közismert engesztelő Mindszenty-festményt is, amelyet egy fotó alapján festett meg Schmidt Béla festőművész, s melyet a mariazelli Mindszenty Múzeumban helyeztek el. Sok iskola, kollégium, egyesület vette fel a bíboros nevét. Magyarországon Mészáros István professzor a Mindszenty-tisztelet fő motorja. Kiemelte az előadó, hogy az első vidéki emlékjelet megyénkben Nemesgulácson állították fel 1989-ben, Nagy Károly plébános kezdeményezésével.

Végül szólt a püspöki konferencia által 1993 óta évente rendszeresen megtartott országos Mindszenty-zarándoklatról Esztergomban a bazilikában, ahová idén is várják a híveket és mindazokat, akik tisztelői a fehér vértanú bíborosnak.

 

Toldi Éva

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »