Evangélium (Mt 6,1-6.16-18)

A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát osztasz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te adsz alamizsnát, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is.
Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.
Amikor böjtöltök, ne legyetek mogorvák, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor te böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.

1. nap 2018. február 14. hamvazószerda

„Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked” (Mt 6,4. 6. 18)

Imádság, böjt és jótékonyság – az Istennel való kapcsolatunk három fő pillére. Jézus felteszi a kérdést: Kinek teszed? Magadnak, hogy jobban érezd magad? A látszatért, hogy majd elmondhasd, mennyit imádkoztál, böjtöltél és jótékonykodtál, s így felnézzenek rád? Vagy valóban Istennel, a te Atyáddal akarsz találkozni? Ő értékeli erőfeszítéseidet, felé való közeledésedet. Nem éhbért akar adni, hanem gazdagon szeretne megjutalmazni. Mindent neked akar adni – ennek befogadására szolgál az egész böjti időszak.

2. nap 2018. február 15. csütörtök

„Amikor imádkozol…” (Mt 6,6)

Jézus leleplezi hamis imádságunkat. Mert az ima nem különböző szövegek felolvasása vagy kívülről való elmondása. Az ima mindig találkozás Istennel, az Atyával. Ebben segít nekünk Jézus, aki elvezet az Atyához. S a találkozás csak akkor jöhet létre, ha őszinte vagy. Ha nem hozol álarcokat, s feltárod magadat az Atya előtt. Ebben nagyon sokat segíthetnek a szavak, ám nem a szöveg a lényeg. Jó megízlelni a csendet. Ilyenkor nemegyszer feltörnek legkülönbözőbb gondjaink és gondolataink. Engedd őket jönni, majd elmennek. Térj vissza az Atyához! Ő akkor is jelen van, amikor te nem érzed jelenlétét. Akkor is megjutalmaz, ha most még nem látod.

A nagyböjt kezdetén határozd el, hogyan akarsz nap mint nap találkozni az Atyával! Határozd meg a mindennapi találkozás helyét és idejét!

3. nap 2018. február 16. péntek

„Amikor böjtölsz…” (Mt 6,17)

A böjtben legtöbbször a kényszerű lemondást látjuk. A lemondás pedig önmagában mindig értelmetlen. Akkor válik értékké, amikor felismerem, kiért vagy miért teszem. Amikor szenvedélyesen szeretünk valamit, nem esik nehezünkre lemondani más dolgokról, hogy e tevékenységnek hódolhassunk. Ha szenvedélyesen szereted az Atyát, akkor nem esik majd nehezedre őérte lemondani valamiről. Mert a cél itt is a vele való találkozás. Van, hogy nem érezzük ezt a szenvedélyt, mert az Atya hiányát más dolgokkal próbáljuk pótolni. Keressük a szórakozást, szétszórtságot, igyekszünk mindent kellemessé és kényelmessé tenni. A nagyböjtben az Atya kihív ebből a kellemes kényelemből, hogy vele sokkal értékesebb kincseket találjunk.

A nagyböjt kezdetén határozd el, hogy miről akarsz lemondani ebben az időben. Más szóval: Hol teszed szabaddá magadat az Atyával és embertársaiddal való találkozásra?

4. nap 2018. február 17. szombat

„Amikor alamizsnát osztasz…” (Mt 6,2)

A régies alamizsna szavunk egy görög jövevényszó, amelynek jelentése: irgalom. Az alamizsna lényege tehát nem az odadobott könyöradomány, nem a látványos jótékonykodás. Az alamizsna ott kezdődik, amikor észreveszem a másik ember szükségét, s megteszem azt, ami tőlem telik. Ez ehet egy fohász, egy mosoly, valakinek a meghallgatása, valamilyen konkrét adomány vagy más segítségnyújtás. Mindig odaadunk valamit az időnkből, erőnkből, javainkból. S amikor így adunk másoknak, mi magunk is megnyílunk, s az Atya jelenlétében élhetünk meg nagy találkozásokat. Jó a nagyböjt kezdetén kérni a Szentlelket, hogy ő mutassa meg, milyen alamizsnára hív meg. S jó ebben is konkrét elhatározásokat tenni. Olyat, ami több a banálisnál, de valóban teljesíthető.

2018. február 18. Nagyböjt 1. vasárnapja

A vasárnap mindig ünnepnap, így a vasárnapok nincsenek is beleszámolva a nagyböjt negyven napjába. Ma ünnepelj Jézussal és az Atyával! Tekints vissza az elmúlt néhány napra, s keresd meg, hol sikerült megtapasztalni az ő ajándékait! Ha van olyan téma, amihez szívesen visszatérnél, vagy ami most fontosnak tűnik neked, akkor imádkozz azzal. Adj hálát az elmúlt napok ajándékaiért!

Az ünneplés része a vasárnapi szentmise is. A szentmise egyik lényeges pillanata a felajánlás. Ekkor a pap általában csendben imádkozva ajánlja fel a kenyeret és a bort Istennek, a közösség legtöbbször énekel, s ekkor szokás összegyűjteni az adományokat is. Adományoddal együtt add át, ajánld fel azokat az elhatározásokat, amelyeket az elmúlt napokban tettél!


Evangélium (Mk 1,12-15)

A Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

5. nap 2018. február 19. hétfő

„A Lélek kivitte Jézust a pusztába” (Mk 1,12)

Jézus nem saját elhatározásból indul a puszta felé, hanem a Lélek vezeti őt oda. A puszta a lakhatatlan, „üres” hely, ahol az ember élete ki van téve a pusztulásnak. A választott nép mégis nemegyszer megtapasztalta, hogy e mindennél veszélyesebb helyen éppen Istennel lehet találkozni.

Amikor Jézus kimegy a pusztába, nemcsak egy kősivatagot keres. Mert a valódi puszta nem egy földrajzi terület, hanem ott lakik szívünk mélyén. Ahol félünk egyedül, amiről nem akarunk tudomást venni, amit mélyen elástunk magunkban… A puszta kapuja pedig a csend. Amikor megszűnnek a külső ingerek, eszünkbe jut egy s más, majd lassan beszivárog a puszta a maga félelmetességével. Ám Jézus már ott van. Ott vár rád ebben a böjti időszakban.

Keress egy olyan emléket, amikor megtapasztaltad Krisztus jelenlétét. Ő akkor is jelen van, amikor nem érzed, most is ő akar vezetni. Bízd rá magad, hogy ő tárhassa fel előtted a pusztádat, s ő változtassa át azt gyönyörű kertté!

6. nap 2018. február 20. kedd

„Megkísértette a sátán” (Mk 1,12)

Nemcsak magaddal, ellenségeddel is találkozol. Persze ő nemcsak a pusztában van otthon, jelen van a hétköznapokban is. Mindent megtesz, hogy távol tartson Istentől, embertársadtól és önmagadtól is. Így akar kiüresíteni, szétszórni és belső világodat összezavarni. Azután pedig nekiáll vádolni. Jó tudni, hogy minden szava hazugság – bármilyen édesen vagy meggyőzően is hangzik.

Jézus nem menekül a kísértés elől. Szembenézett azzal a veszéllyel és kísértéssel (is), amelybe rendszeresen bele szoktál bukni. Szembenézett vele és legyőzte. S ő nem tartja meg magának a győzelmet, hanem megosztja veled is.

Hozd ma Jézus elé azokat a kísértéseket, amelyeknek nem tudsz mindig ellenállni. Engedd, hogy irgalma gyógyítsa lelked sebeit, és engedd, hogy Jézus megajándékozzon az ő győzelmével!

7. nap 2018. február 21. szerda

„ – Ha Fia vagy Istennek, vesd le magad, hiszen írva van: angyalainak parancsol, és kezükön hordoznak téged …

– Ne tedd próbára az Urat, Istenedet!” (Mt 4,6-7)

Szt. Márk evangélista nem írja le az egyes kísértéseket. Máté és Lukács azért írják le a pontos kísértéseket és Jézus válaszait, hogy bennünket is felvértezzenek, s megmutassák a győzelem útját.

E kísértés lényege az Istennel való kísérletezés. Ha Jézus valóban Isten Fia, ezt bebizonyíthatja egy kísérlettel: leveti magát a templom tetejéről, s ha nem lesz semmi baja, nyilvánvalóvá válik igazi méltósága.

Az érzékek világában élünk. Az számít, amit meg tudunk mérni, amit be tudunk bizonyítani. Nagy a kísértés, hogy Istent is kémcsőbe tegyük, s különböző kísérleteket hajtsunk végre rajta. Ilyenkor – gyakran nem is tudatosan – Istent tárgynak kezeljük, mert nagyobbnak tartjuk magunkat nála. Arra próbáljuk kényszeríteni, hogy a saját szempontjaink szerint viselkedjen – Ő pedig rendre ellenáll kísérletező kedvünknek. Kíváncsiságunk és kísérleteink hátterében pedig megtaláljuk a bizalmatlanságot.

Jézus feltétel nélkül bízik az Atyában, s erre a bizalomra hív bennünket is. Mert egyedül ebben a bizalomban találjuk meg igazi biztonságunkat. Így e kísértéssel szemben legbiztosabb eszközünk, ha újra kifejezzük, ill. megújítjuk Istenbe vetett bizalmunkat.

8. nap 2018. február 22. csütörtök Szent Péter székfoglalásának ünnepe

„ – Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem …

– Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,9-10)

A kísértő nagy ígéretet tesz: Jézusnak adja a világ minden hatalmát és dicsőségét. Milyen könnyű hallgatni rá, hiszen mindannyian szeretnénk több-kevesebb befolyást, hatalmat szerezni – legalább közvetlen környezetünkben. S milyen gyakran várjuk el Istentől és Egyházától is, hogy megfelelő hatalommal lépjen fel, s csillogjon a dicsőségtől. Ebbe a kísértésbe esett a ma ünnepelt Péter is, amikor le akarta beszélni Jézust a kereszt útjáról (vö. Mt 16,21-23).

Ám a másokat befolyásoló, a másokon uralkodó hatalom az isteni hatalomnak rosszul sikerült karikatúrája csupán.

Isten hatalma a szeretet hatalma. Ő nem rombol, hanem épít. Egyedül ez a hatalom képes a rosszat, a tönkrementet jóvá változtatni. S e hatalmat Isten nem tartja meg magának, hanem megosztja velünk is. Péter apostolt is ez a hatalom tette igazi apostollá és szentté, amikor megvallotta, hogy szereti Mesterét (vö. Jn 21,15-17).

Bizonyára vannak olyan személyek a környezetedben, akiket szeretnél megváltoztatni, mert valamit nem úgy tesznek, ahogyan szeretnéd. Ők szembesítenek uralkodási vágyaiddal. Köszönd meg Krisztusnak, hogy őket is vezeti, s mondj le arról, hogy a te akaratod teljesüljön az ő életükben!

9. nap 2018. február 23. péntek Böjt- és imanap a békéért

Ferenc pápa arra hív bennünket, hogy ma böjtöljünk és imádkozzunk a békéért. Ehhez kapcsolódóan szemléljük ma az éhes Jézus megkísértését.

„ – Ha Fia vagy Istennek, mondd, hogy ezek a kövek kenyérré váljanak! …

– Megíratott: Nem csak kenyérből fog élni az ember, hanem minden szóval, ami Isten szájából jön” (Mt 4,3-4)

A kísértő elég okos ahhoz, hogy látszólag semmi rosszat nem kér. Csupán emlékezteti az éhes Jézust arra a lehetőségre, hogy megoldhatja a szükség, az éhezés problémáját. Elkényelmesedett világunkban szinte mindenünnen ugyanezt a kísértést halljuk: „Tedd életedet kényelmessé, ne hiányozzon semmi!” Mi ebben a rossz? Jézus azért ment ki a pusztába, hogy ott az Atyával legyen. Nem wellnesshétvégére ment, nem a kényelmet kereste, hanem Istent. S a kísértő nem akar mást, mint éppen Istentől elvonni figyelmünket – a kényelem, a kellem, a luxus, a fogyasztás eszközeivel.

Jézus bennünket is emlékeztet: életünk alapja nem az, amit megeszünk vagy amit élvezünk, hanem egyedül az Atya szava. Micsoda küzdelem ellentmondani a kényelmesnek, a sürgősnek, a fontosnak, hogy teret adjunk az Atyának!

Amikor az imádságban megtapasztalod az ürességet, a pusztát, akkor vagy abban a térben, ahol Isten tud cselekedni. Nem baj, ha kellemetlenül érzed magad, tarts ki Isten jelenlétében!

10.nap 2018. február 24. szombat Szent Mátyás apostol ünnepe

„Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki.” (Mk 1,13)

A kísértések legyőzése után helyreáll a harmónia. Jézust már nem fenyegeti semmi. A puszta az élet helye lett. Az angyalok gondoskodnak a mennyei örömről, a vadállatok pedig békében élvezik Isten Fiának jelenlétét. Az előző napokban láttuk, hogyan lett a puszta csatatérré, ahol Jézussal együtt küzdöttünk a kísértővel szemben. Ma ez a puszta benépesül, kivirágzik benne az élet. Ettől kezdve a csend, a puszta már nem a félelem vagy a küzdelem helye, hanem a találkozásé. Itt találkozhatunk Jézussal, itt találkozhatunk önmagunkkal, itt találkozhatunk a bennünk élő Istennel. Mindez nem jelenti azt, hogy a puszta kényelmes hellyé válik. Talán még mindig ijesztő, gyakran kopár, de már sejtjük: itt fakad fel az élet forrása.

Mindannyiunknak megvannak a magunk „vadállatai”: azon tulajdonságaink, amiket még nem tudtunk megszelídíteni. Hozd ezeket imádságban Jézus elé, engedd, hogy ő változtassa át őket, s tegye őket barátaiddá!

2018. február 25. Nagyböjt 2. vasárnapja

A mai vasárnapon is ünnepelj Jézussal és az Atyával! Tekints vissza az elmúlt néhány napra, s keresd meg, hol sikerült megtapasztalni az ő ajándékait! Ha van olyan téma, amihez szívesen visszatérnél, vagy ami most fontosnak tűnik neked, akkor imádkozz azzal. Adj hálát az elmúlt napok ajándékaiért!

Az ünneplés része a vasárnapi szentmise is. A szentmise kezdetén a bűnbánatban mindig letesszük terheinket Jézus elé. A kísértések idején, a pusztában újra és újra felfakad szívünkből a fohász: „Uram, irgalmazz!” S ez nem csupán egy kérés, hanem sokkal inkább hitvallás. Hisszük, hogy Krisztus éppen irgalmából, együttérzéséből jött el e világ s a mi személyes pusztaságainkba. S éppen az ő jelenléte teszi a pusztát az élet és az ünnep helyévé.


Evangélium (Mk 9,2-10)

Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre.

Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal.
Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve.
Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.
A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül.

11. nap 2018. február 26. hétfő

„Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre” (Mk 9,2)

Mindig Jézus választ. Téged is ő hívott meg arra, hogy vele járd ezt a nagyböjti utat. Ebben a választásban természetesen felhasználja a te döntéseidet, elgondolásaidat – ám végső soron mindig ő kezdeményez. Arra választott ki, hogy vele legyél, vele járd az utat – annak minden könnyű és nehéz szakaszát.

A hegymászás célja az Istennel való új találkozás. Így akár az eddig megtett utat is tekinthetjük olyan „hegymászásnak”, amelyen Jézussal haladunk. Fontos a sorrend: ezen az úton mindig Jézus megy elöl, mi pedig utána. Ő mondja meg a célt, az útvonalat s a következő lépést, és ő diktálja a tempót. Ne félj követni őt, mert tudja, mikor mire van szükséged. A bizalom jele, ha elmondod neki eddigi tapasztalataidat. Mi volt könnyű, mi volt nehéz, hol éreztél csalódottságot, s hol voltál nagyon hálás azért, hogy vele járhatsz ezen az úton. S ha arra van szükséged, kérj tőle bátorítást, kérd tőle Lelkének erejét!

12. nap 2018. február 27. kedd

„Elváltozott előttük” (Mk 9,2)

Amikor Jézus elváltozik, nem másik ember lesz, hanem mélyebben mutatja meg önmagát. A tanítványok jobban megismerik őt, jobban feltárul előttük Jézus valódi személye. Hatalmas élmény lehetett! Ám a látványosságon túl ezzel Jézus azt is megmutatja, kivé-mivé szeretne átváltoztatni bennünket. Az életed eseményei, körülményei olyan eszközök Isten kezében, amelyek által téged is átváltoztat. S a változások hosszú sora téged is elvezet a mennyei dicsőségbe. Krisztus ehhez egyet kér: add magadat az ő kezébe, engedd, hogy életed eseményein, körülményein keresztül alakítson téged úgy, hogy egyre jobban befogadhasd őt.

Ez a változás természetesen nagyon ritkán kellemes, annál gyakrabban nagyon is fájdalmas. Jézus csodálatosan tündöklő dicsősége azonban emlékeztet, hogy a nehéz út dicső célhoz vezet. Ha visszatekintesz eddigi életedre, felismerheted benne az átváltozásnak ezt a folyamatát. Ez segít abban, hogy hálás légy érte, s megköszönd mindazt, amivel a Gondviselés alakít téged.

13. nap 2018. február 28. szerda

„Megjelent nekik Illés és Mózes” (Mk 9,4)

Illés és Mózes két olyan ember, akiken keresztül Isten szólt az Ószövetségben. S amikor Isten megszólít, nemcsak mondani akar valamit, mert az ő szava mindig teremtő szó. Amit az Atya mond, azt meg is valósítja. Nála nincs mellébeszélés, ő nem keni el a dolgokat, nem általánosít. Szavai és tettei tökéletes összhangban vannak.

Mózes és Illés között ott áll Jézus, aki Isten emberré lett Szava. Benne az Atya egészen kimondta önmagát, így amikor őt szemléljük és hallgatjuk, akkor az Atya hangját halljuk. Krisztust hallgatjuk, amikor a Szentírást olvassuk, a szentmisén, s ez a lelkigyakorlat is azért van, hogy egyre jobban halljuk őt. Engedd, hogy Jézus szava hasson rád, engedd, hogy formáljon és alakítson! Ebben segíthet, ha választasz egy-egy szót vagy rövid mondatot az evangéliumból, s imádságodban újra és újra elismétled, ízlelgeted.

14. nap 2018. március 1. csütörtök

„Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk” (Mk 9,5)

A tanítványok megtapasztalják Isten örömét, békéjét. Krisztus alkalmasint bennünket is megajándékoz ilyen tapasztalatokkal az imádságban. Jó ezeket a pillanatokat kihasználni – ahogyan a tavaszi napsütést, amely kellemesen melengeti az arcodat. Jó egyszerűen megpihenni Isten jelenlétében, abban az örömben és békében, amit ilyenkor ajándékoz. Ekkor nincsen más dolgunk, mint egyszerűen átadni magunkat e jelenlétnek, békének, örömnek.

Persze nem mindig érzékeljük a kegyelem napsütését, mint ahogy a napot is nemegyszer felhők takarják el. Ilyenkor van szükségünk a hit döntésére. Hiszen Krisztus, az igazság napja akkor is rád ragyog, amikor abból semmit sem érzel. Valld meg, hogy hiszed: ő jelen van. Valld meg, hiszed, hogy ő most is sokkal jobban szeret, mint amikor azt a legjobban érezted. Maradj ebben a nyitottságban, s a kegyelem egészen betölt – függetlenül attól, hogy érzel-e belőle valamit vagy sem.

15. nap 2018. március 2. péntek

„A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7)

Az Atya hangja kétszer mutatja be Jézust: egyszer itt, korábban pedig Jézus megkeresztelkedésekor. Akkor így szól hozzá: Te vagy az én szeretett Fiam (vö. Mk 1,11). Keresztségünk óta mi is Isten gyermekei vagyunk. Azóta az Atya neked is ugyanazt mondja: Te vagy az én szeretett fiam, ill. szeretett leányom.

Milyen gyakran keresünk elismerést és biztatást, mert szükségünk van rá. Az Atya ismeri ezt a szükségünket is, ezért szólít újra meg újra a neveden, ezért mondja: te vagy az én szeretett fiam, az én szeretett leányom.

Fülelj, és halld meg az Atya elismerő, biztató, szerető szavát, ahogyan neveden szólít! Ismételd magadban az Atya szavát, hogy amikor szükséged van rá, azonnal meghalld: Te vagy az én szeretett gyermekem!

16. nap 2018. március 3. szombat

„Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát.” (Mk 9,8)

Elillan a látomás, a szép pillanatok, élmények gyakran egyik pillanatról a másikra tűnnek el.

Jézus azonban tanítványaival marad – akkor is, ha már korábbi szépségéből semmi sem látszik. Az imádság egyik nagy kísértése, amikor élményeket, érzéseket keresünk, s nem az Atyával vagy Krisztussal akarunk találkozni. A kiválasztott tanítványok sem maradhatnak fenn a hegyen, le kell menniük a völgybe, a hétköznapok forgatagába. Ám most is Jézus megy elöl.

Ne az érzéseket keresd, hanem Jézust. Őt kövesd, akár érzed közelségét, akár nem. S ő nemcsak az imádság idején van veled, hanem a munkádban, pihenésedben, találkozásaidban és magányodban is. Bizonyára többször észrevetted jelenlétét. Ma gondold át, hol találkoztál vele az imádságon kívül!

2018. március 4. Nagyböjt 3. vasárnapja

A mai vasárnapon is ünnepelj Jézussal és az Atyával! Tekints vissza az elmúlt néhány napra, s keresd meg, hol sikerült meglátni őt, mit éreztél meg az ő dicsőségéből! Ha van olyan téma, amihez szívesen visszatérnél, vagy ami most fontosnak tűnik neked, akkor imádkozz azzal. Adj hálát az elmúlt napok ajándékaiért!

Az ünneplés része a vasárnapi szentmise is. A szentmisében a kenyér és a bor Krisztus testévé és vérévé változik. Ám átváltozik mindaz, amit felajánlunk Jézusnak – amit a kezébe adsz, azt ő megtisztítja és átváltoztatja. A mai vasárnapon ünnepeld azt a Krisztust, aki Szentlelke erejével téged is fénylővé, ragyogóvá változtat át!


Evangélium (Jn 2,13-25)

Mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban árusokat talált, akik ökröt, juhot és galambot árultak, valamint pénzváltókat, akik ott ültek. Ekkor kötelekből ostort font, és kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is, a pénzváltók pénzét pedig szétszórta. Az asztalokat felforgatta, a galambárusoknak meg azt mondta: „Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Tanítványainak eszébe jutott, hogy írva van: „Emészt a házadért való buzgóság.”
A zsidók erre így szóltak: „Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?”
Jézus azt válaszolta: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!”
A zsidók azt felelték: „Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt fölépíted azt?”
Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor föltámadt a halálból, tanítványainak eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
És amíg (Jézus) a húsvét ünnepén Jeruzsálemben volt, sokan hittek az ő nevében, mert látták csodáit, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízott bennük, mert ismerte mindnyájukat, és nem szorult rá, hogy bárki is tanúskodjék előtte az emberről. Tudta ő, hogy mi lakik az emberben.

17. nap 2018. március 5. hétfő

„Mivel közel volt a zsidók húsvétja, Jézus fölment Jeruzsálembe.” (Jn 2,13)

Jézus korában húsvétkor emlékeztek meg arról, hogy Isten kiszabadította népét az erősebb kezéből. Nekünk húsvét már többet jelent: hiszen Krisztus a legerősebb ellenség, a bűn és a halál hatalmából szabadít meg bennünket. Jeruzsálem elsősorban az ünneplés helye. Ám Jézus korában idegen megszállók voltak hatalmon Jeruzsálemben, ami sötét árnyékot vetett az ünneplésre.

A nagyböjt az ünnepre való felkészülés ideje. Ám mi nem Jeruzsálembe vagy más messzi városba zarándokolunk. Krisztussal találkozhatunk otthon, mindenütt, ahol hétköznap megfordulunk, embertársainkkal találkozva vagy az imádságban. A mindennapi világod az a Jeruzsálem, ahová Jézus azért jön el, hogy veled ünnepelhessen – még ha vannak is olyan területek, amelyek még nem öltöztek ünneplőbe. Ma tárd e területeket Jézus elé! Engedd, hogy ő rendezze át, díszítse fel életed tereit!

18. nap 2018. március 6. kedd

„A templomban árusokat talált valamint pénzváltókat” (Jn 2,14)

Még a legszentebb helyen is voltak kereskedők, akik az emberek legmélyebb vágyából akartak hasznot húzni. Természetesen mindig találtak jó magyarázatokat, indokokat, miért szükséges a jelenlétük. S kereskedők vannak a mi szívünkben is. Lehetőleg mindenből hasznot akarunk húzni. Nemcsak anyagilag, hanem emberi kapcsolatainkban is, amikor lekötelezetté teszünk másokat. Végül nemegyszer Istent is „hasznosítani” akarjuk: megteszünk érte és neki bizonyos dolgokat, hogy később benyújthassuk neki a számlát. Így próbáljuk aprópénzre váltani hitünket. Természetesen mindig csodálatosan meg tudjuk indokolni, miért teszünk így. Ám e kereskedés valódi oka a bizalmatlanság: biztosítani akarjuk magunkat Istennel szemben is. Szíved kereskedőit arról ismered fel, hogy mindig gyanakodva, szinte félelemmel tekintenek Krisztusra. Mert Jézus nem jó vevő. Engedd, hogy ő mutassa meg e kereskedőidet, s kérd tőle a bizalom Lelkét!

19. nap 2018. március 7. szerda

„Kikergette mindnyájukat a templomból” (Jn 2,15)

Jézus rossz vevő, mert az Atya sohasem hajlandó kereskedni. Ő mindent ajándékba ad. Az ajándék

pedig mindig ingyenes. Jézus nem azért jött, hogy jó hasznot hozzon, hanem azért, hogy mindent neked ajándékozzon. Vagyis nem üzleti, hanem szeretet-kapcsolatra hív. Amikor kikergette a kereskedőket a templomból, ezzel jelezte, hogy ő a templom igazi Ura. Ugyanígy téged is emlékeztet, hogy ő az életed igazi Ura. S ő az egyetlen, aki nem kizsákmányolva, hanem szolgálva uralkodik. Az ő uralkodása elsősorban a te javadat szolgálja. Kérd ma is, hogy szabadítson meg kereskedőidtől, s add át neki az uralmat életed felett! Így elveszted a kereskedés hasznát, ám Krisztusban tied lesz minden.

20. nap 2018. március 8. csütörtök

„Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezeket teszed?” (Jn 2,18)

Amikor Krisztus kiűzi a kereskedőket a templomból, az emberek jogosan kérdezik meg tőle, milyen alapon cselekszik így. Közülük sokan nem is ismerték Jézust, esetleg innen-onnan hallottak róla valamit. Ezért – igazolvány helyett – olyan jelet kérnek tőle, amellyel bebizonyíthatja, hogy valóban Isten küldte őt. Mi már ismerjük Krisztust, nemegyszer tapasztalhattuk jelenlétét, segítségét. Ma idézd fel, gyűjtsd össze ezeket a tapasztalatokat! Hiszen Jézus újra és újra meghív a bizalom útjára, s ilyenkor bennünk is feltámad a kétely: valóban megbízható? S ekkor jó, ha vissza tudunk nyúlni ahhoz a sok emlékhez, „bizonyítványhoz”, amellyel Krisztus megmutatta: ő valóban megbízható.

21. nap 2018. március 9. péntek

„Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem!” (Jn 2,19)

Amikor Jézustól jelet kérnek, ő nem valamilyen bűvészmutatvánnyal áll elő, hanem – látszólag – hatalmas építészeti projektet vázol fel: országa legnagyobb épületegyüttesének három nap alatti újjáépítését ajánlja fel hallgatóinak. Nem csoda, hogy nem igazán hisznek neki. Ám ő hiába ácsmester, most nem építkezésről, hanem saját jövőjéről beszél. S a lerombolás be is fog következni, amikor majd Jézus keresztre feszítik. Jézus itt rámutat arra, hogy Isten mennyire bízik az emberben: közel jön, sebezhetővé válik és a kezünkbe adja magát – még akkor is, amikor tudja, hogy mi emberek mennyire megbízhatatlanok vagyunk. Krisztus benned is bízik. Életre hívott, meghívott követésére… Ma gyűjtsd össze azokat az élményeidet, amikor Jézus rád bízta magát. Meríts erőt az ő bizalmából!

22. nap 2018. március 10. szombat

„Ő azonban testének templomáról beszélt.” (Jn 2,21)

A templom az Istennel való találkozás helye. S az igazi templom már nem egy épület, hanem Jézus személye – az ő emberi teste. S ez a templom közel sem olyan elérhetetlen, mint amilyennek első ránézésre tűnik. Hiszen az ő teste az Egyház, s keresztséged óta te is az ő testének tagja vagy. Benned is ott él Krisztus az Atyával és a Szentlélekkel – nemcsak a lelkedben, gondolataidban, hanem a testedben is. Az imádság, a böjt és a jótékonyság többek között abban segít, hogy Jézus megtisztítsa testedet-lelkedet mindattól, ami megakadályoz téged abban, hogy az Istennel való találkozás helye lehess – önmagad és embertársaid számára is. Kérd Jézust, mutassa meg, hogyan lakik benned, s hogyan szeretné otthonosabbá tenni életedet.

2018. március 11. Nagyböjt 4. vasárnapja, az öröm vasárnapja

A mai vasárnapon is ünnepelj Jézussal és az Atyával! Tekints vissza az elmúlt néhány napra, s keresd meg, hogyan sikerült találkozni vele testedben, hogyan tapasztaltad meg az ő jelenlétét! Ha van olyan téma, amihez szívesen visszatérnél, vagy ami most fontosnak tűnik neked, akkor imádkozz azzal. Adj hálát az elmúlt napok ajándékaiért!

Az ünneplés része a vasárnapi szentmise is. A szentmisében Krisztus saját testét adja neked. Megeszed őt, tested az ő testét fogadja be. Lehet nagyobb öröm, minthogy a mindenható és teremtő Isten egyszülött Fia tested vendége és lakója lett? Ünnepeld őt és ünnepelj vele!


Evangélium (Jn 3,14-21)

Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, de aki nem hisz, az már ítéletet vont magára, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában.
Az ítélet ez: A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, nehogy napvilágra kerüljenek tettei. Aki azonban az igazságot cselekszi, a világosságra megy, hadd nyilvánuljanak ki tettei, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

23. nap 2018. március 12. hétfő

„Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is.” (Jn 3,14)

Mi emberek a gyors és gyakorlatias megoldásokat szeretjük. Jézus azonban nem felszíni vagy tüneti kezelést kínál, hanem elmerül emberségünk mélyére, hogy oda (is) elhozza isteni életét. A nyomorúságot, a szenvedést, a magányt s végül a halált nem valamilyen csodaszerrel gyógyítja meg vagy törli el, hanem magasba emeli a kereszten. Ezzel megmutatja, hogy emberi életünk sötét, ill. általunk sötétnek vélt oldala is milyen értékes az ő szemében. Amikor Jézus keresztre emeli az emberi szenvedést, átadja mindezt az Atyának. Ettől kezdve a szenvedés már nem elválaszt Istentől, hanem összekapcsol vele. Ez nem azt jelenti, hogy keresnünk kellene a szenvedést. Éppen ellenkezőleg: a mindennapi kellemetlenségekben,  szenvedésben is kereshetjük és megtalálhatjuk Isten szabadító és gyógyító jelenlétét. Ma tárd Jézus elé azokat a nehézségeidet, szenvedéseidet, amelyeket nem értesz, amelyekre gyógyulást kérsz.

24. nap 2018. március 13. kedd

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Szt. János evangélista egyetlen mondatban foglalja össze a kereszténység lényegét, így kicsit hosszabban elidőzünk ennél az igénél. Mindennek az alapja Isten szeretete. Furcsának tűnhet, hogy ez a mondat múlt időben van (mintha csak valamikor régen szerette volna Isten a világot). Ám az a kifejezés, amit az evangélista itt használ, valójában azt jelenti: úgy megszerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda. Igen, itt nem valamilyen felhők felett trónoló, rendre figyelő, szabályokat megfogalmazó vagy közömbös és távoli istenséggel találkozunk, hanem a szerelmes Istennel, aki a legdrágábbat sem sajnálja, ha az emberről, azaz rólad van szó. Mert téged is megszeretett. Beléd szeretett, s a Fiát adja érted és neked. S az első, amit vár, a befogadás. Engedd magadhoz egyre közelebb az utánad vágyakozó, téged szerető Atyát!

25. nap 2018. március 14. szerda

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Isten véglegesen megszerette a világot. Vessünk egy pillantást arra amibe Isten beleszeretett! A világ alatt érthetjük természetesen a teremtett világot, Isten csodálatos alkotását. Ám a világ szó itt nem elvont, mindent magába ölelő fogalom. Elsősorban azt az emberi világot jelenti, amely hajlamos elutasítani Istent, megkövezi a prófétákat, és sokkal fontosabbnak tartja saját érdekeit, mint Isten akaratát. Isten szerelme még nem kapott választ, mert a világ elutasítja azt, aki beleszeretett. Ezt az elutasítást éli át Jézus a kereszten. Ám Isten nem keres mást, továbbra is szereti az őt elutasító világot. Ő nemcsak akkor szeret téged, amikor éppen mindenben akarata szerint élsz, hanem akkor is, amikor hűtlen vagy hozzá. Egyedül ez a szeretet képes megváltoztatni bennünket, embereket, s elindítani a megtérés útján. Mondj ellen a félelemnek, s engedd, hogy Isten öleljen át bűnösen is. És engedd, hogy ő tisztítson meg és teremtsen újjá!

26. nap 2018. március 15. csütörtök

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)

Szemléltük Isten szerelmét és az őt elutasító világot. Ám Isten szerelme mégis célba ér akkor, amikor hiszünk benne. A hit nemcsak azt jelenti, hogy kialakítunk egy olyan véleményt, hogy létezik Isten, vagy hogy Jézus valóban létezett. Isten Fiában, Jézusban hinni azt jelenti, hogy rábízom magam arra az Istenre, aki Jézusban mutatta meg önmagát. S ha Istenről esetleg olyasmit gondolnék, ami nem egyezik meg azzal amit Jézus mond, akkor istenképemet helyesbítem. Mert egész életem Isten ajándéka, s az ajándék akkor lesz valóban az enyém, ha elfogadom, kibontom és hálával élni kezdek belőle. Mindig akadnak dolgok, amik el akarnak téríteni ettől. Így vívhatjuk meg saját szabadságharcunkat: szabaddá válva mindattól, ami eltérít Krisztustól növekedhetünk és élhetünk Isten szeretetében. Ma vess egy pillantást arra, mennyire bízol az Atyában, és fejezd ki vágyadat, hogy szeretnél növekedni ebben a bizalomban!

27. nap 2018. március 16. péntek

„Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.” (Jn 3,17)

Mi mégis gyakran félünk Istentől, mert tudjuk, hogy sokkal kisebbek, gyengébbek és gyarlóbbak vagyunk nála. Nemegyszer saját elvárásainkat azonosítjuk vele. Ám ha valaki, Isten biztosan ismer – nemcsak felszínesen, hanem lényed mélyéig. Ismeri jó szándékaidat, vágyaidat, törekvéseidet. Mivel ismer, nem méricskél, nem a hibát, a rosszat keresi benned. Jézus üdvözíteni akar. S az üdvösség elsősorban nem valamilyen kellemes túlvilági életféleség, hanem az élet teljessége, ami már elkezdődött benned keresztséged pillanatában. Ebben már ma megtalálod a gyógyulást, örömöt, boldogságot, kiengesztelődést, békét. Ám Jézus ismeri életednek azt a részét is, ahová még nem engeded be őt, ahol nem bízol benne. Ide is el akarja hozni az üdvösséget. Ma tárd fel előtte ezeket a területeket! Valld meg előtte a bizalmatlanságodat (ez már a bizalom lépése!), s engedd, hogy megajándékozzon azzal, amire szükséged van.

28. nap 2018. március 17. szombat

„Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá.” (Jn 3,18)

Krisztus befogadása, az előtte megnyílt élet átvisz az ítéleten. Mert az ítélet eredetileg megkülönböztetést jelent. Ám nem Isten az, aki ember és ember között különbséget tesz. Krisztus kereszthalála és feltámadása által ugyanis Isten mindannyiunkat életre ítélt. Mégis te döntöd el, vele vagy nélküle járod utadat. S ebben már ki is mondod az ítéletet, majd elkezded annak végrehajtását. Mindezt megfigyelheted saját életedben. Amikor valóban az Atyára bíztad magad, akkor abból mindig élet fakadt, ha elfordultál tőle, az végső soron zsákutcába vezetett. Ma keresd meg azokat a gyümölcsöket, amelyek a bizalom lépéseiből fakadtak – akár e nagyböjti út során, akár életed korábbi szakaszaiban!

2018. március 18. Nagyböjt 5. vasárnapja

A mai vasárnapon is ünnepelj Jézussal és az Atyával! Tekints vissza az elmúlt néhány napra, s csodálkozz rá arra, hogyan növekedtél a bizalomban! Ha van olyan téma, amihez szívesen visszatérnél, vagy ami most fontosnak tűnik neked, akkor imádkozz azzal. Adj hálát az elmúlt napok ajándékaiért!

Az ünneplés része a vasárnapi szentmise is. A misében talán nincs még egy olyan szó, amelyet gyakrabban mondanánk ki, mint az ámen. Ezzel mindig egyetértésünket, hitünket, bizalmunkat, ráhagyatkozásunkat fejezzük ki. Amikor magunkhoz vesszük Krisztus testét, akkor is áment mondunk, ezzel nyitva utat a szívünkbe érkező Krisztus előtt. Ez az ámen nemcsak az áldozás pillanatára vonatkozik, hanem mindarra, amit Krisztus bennünk és általunk tenni akar. Befogadjuk őt, s engedjük, hogy lelkünk Vendége legyen életünk Ura.


Evangélium (Jn 12,20-33)

Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”
Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal fog meghalni.

29. nap 2018. március 19. hétfő Szent József ünnepe

„Látni szeretnénk Jézust!” (Jn 12,21)

Nagyböjti utunkon mindvégig Jézust kerestük, vele találkoztunk, őt akartuk látni. S bizonyára volt legalább néhány olyan nap, amikor valóban megláttuk és felismertük őt. Ám rá sokkal többen kíváncsiak, mint ahányan ismerik őt. Sokan annak ellenére vágyakoznak utána, hogy nem tudják, hogy Krisztust keresik. Ő téged is arra választott, hogy megmutasd őt másoknak.

Ebben segít Szent József, akit ma ünneplünk. Ő két lényeges dologra tanít meg bennünket: bárhogyan is mutatkozik meg Jézus, ő felismeri benne Isten Fiát. Ebben növekedtünk az elmúlt héten. Másrészt Szent József mindig megteszi az Atya akaratát. Akkor is, amikor nem érti pontosan, hogy mi történik, hogy mit miért kell tennie, megtesz mindent, amit az Atya mond neki. Keresd te is az Atya akaratát! Engedd, hogy ő vezessen egész nap – akkor is, ha az ő terve nem egészen egyezik meg azzal, amit felírtál a naptáradba!

30. nap 2018. március 20. kedd

„Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia.” (Jn 12,23)

Jézus órája az a pillanat, amikor mindenki előtt feltárja dicsőségét, lényét, önmagát. S dicsősége – ahogyan színeváltozásakor is láttuk – a mindent odaadó, ingyenes szeretete. Az a szeretet, amely akkor sem múlik el, ha nem kap viszonzást. Jézus erre a szeretetre hív meg téged is. E szeretetnek mindig két oldala van: amikor befogadod, s amikor továbbadod. Ma szemléld Jézus szeretetét – akár képzeletben, vagy egy képen, amely a megfeszítettet ábrázolja, vagy az oltáriszentségben. Amikor Jézusra tekintesz, engedd, hogy hasson rád, engedd, hogy szívedbe adja a vágyat, hogy kövesd szeretetét.

31. nap 2018. március 21. szerda

„Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz.” (Jn 12,24)

Jézus itt saját útját – és ezzel együtt minden élő útját – írja le. Amíg elzárkózunk, amíg őrizgetjük magunkat, addig az elszigetelődés és a magány útját járjuk. Az új élet születéséhez meg kell halnia a magnak. Jézus csak akkor támadhat fel, ha engedi, hogy keresztre feszítsék. Ahhoz, hogy beteljesíthesse életedet, téged is arra hív, hogy vállald a földbe ejtett búzaszem útját. Ez nem azt jelenti, hogy felveszel egy keserédes áldozat-szerepet, mert akkor még mindig te magad vagy a főszereplő. Jézus arra hív, hogy az ő Szentlelkét befogadva élj azokért, akik körülötted vannak. Ezt három módon élheted meg: tettekben, imádságban és szenvedéseid felajánlásában. Válassz konkrét személyeket, akikért ma élni akarsz. Imádkozz értük, tegyél értük valamit, s ha valamilyen kellemetlenség ér, ajánld fel értük!

32. nap 2018. március 22. csütörtök

„Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre.” (Jn 12,25)

Jézusnak ez a mondata meglehetősen életidegennek tűnik. Hiszen ki ne szeretné az életét!? A szeretet és gyűlölet itt nem érzelmeket jelent, hanem értékrendet. Vagyis aki mindig önmagáért él, elveszíti az életét, aki tud megfeledkezni önmagáról, az rátalál igazi önmagára. Jézus ma arra hív, hogy amikor másokért élsz, akkor ezt önfeledten tedd. Vedd a bátorságot és nyugodtan feledkezz meg önmagadról! Ha így dolgozol, szolgálsz, imádkozol, akkor tapasztalod meg a Szentlélek vezetését. S ekkor már nemcsak a saját erőidet használod, hanem a Lélek ereje hajt. Így találod meg az igazi életet életed odaajándékozásában, így találod meg igazi önmagad, akinek az Atya teremtett. Ha ez még most idegen, keress olyan pillanatokat az életedből, amikor ilyen önfeledten tudtál tenni valamit. Kérd Jézust, ő tanítson meg életed odaajándékozására!

33. nap 2018. március 23. péntek

„Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” (Jn 12,27-28)

Jézus szembenéz a rá váró kereszttel. Látja borzalmát. Ám látja azt is, hogy így dicsőíti meg az Atyát. Tudja, hogy így pazarolja, veszíti el értünk az életét. Mert életünk önfeledt odaajándékozása ezen a földön  mindig együtt jár nemcsak a szeretet örömével, hanem a fájdalommal, a szenvedéssel is. E szenvedéstől félünk a legjobban. Jézus is beleborzong. Érzi a rá váró kereszt szörnyűségét. Ám nem téveszti szeme elől földi élete célját: az Atya megdicsőítését és a mi szeretetünket. Tudja, hogy így ajándékozhat meg téged isteni életével. S te olyan fontos vagy neki, hogy vállalja azt, ami következik. Ebből meríthetsz erőt, amikor felsejlik előtted a kereszt. Krisztus ad bátorságot, hogy te is kimondd: Atyám, dicsőítsd meg bennem is nevedet!

34. nap 2018. március 24. szombat

„Ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” (Jn 12,32)

Hol ismerjük fel Jézus vonzását? Abban, ahogyan önfeledten él és ránk pazarolja életét. Mert minden ember szívében ott van a vágy, hogy Krisztushoz hasonlóan éljünk – még akkor is, ha ez az életforma egyáltalán nem kellemes és nem kényelmes. Ahogyan egyre jobban megismerjük őt, megtapasztaljuk vonzását is. Nem mindig érzéseink szintjén, sokkal inkább egy elmélyülő bizonyosságban: nem akarunk nélküle élni, nélküle semmit sem akarunk tenni. Amikor az ő erejével mi is is odaajándékozzuk magunkat, olyanná válunk, mint vas a mágnes mellett: Jézus rajtunk keresztül is magához vonz másokat. Hány meg hány olyan ember van, akit éppen rajtad keresztül akar elérni! Nem is biztos, hogy ismered őket. Lényeges azonban, hogy mindig Jézus vonz. Ma add át magad az ő szolgálatára, hogy rajtad keresztül szerethesse azokat, akiket ő akar!

2018. március 25. Virágvasárnap

A mai vasárnapon is ünnepelj Jézussal és az Atyával! Tekints vissza az elmúlt néhány napra, s adj hálát mindenért, amit Jézus segítségével az Atya kezébe tudtál helyezni! Ha van olyan téma, amihez szívesen visszatérnél, vagy ami most fontosnak tűnik neked, akkor imádkozz azzal. Adj hálát az elmúlt napok ajándékaiért!

Az ünneplés része a vasárnapi szentmise is. A szentmisében a megdicsőült Krisztus gyűjt egybe bennünket. S ma egyszerre ünnepeljük Jézus dicsőségét és szenvedését. Talán már sejted, hogy e kettő szorosan összetartozik. A pap minden egyes szentmisében felemeli Krisztus testét – az átváltoztatás után, majd később megtörten is. Mert csak a megtört kenyeret lehet kiosztani. Emlékezzünk vissza, miből lett e kenyér: mindabból, amit odaadtunk, felajánlottunk, s amit Jézus átváltoztatott. Így válhat a te életed is – minden megtörtségével együtt – olyan átváltoztatott ostyává, amelyet Jézus kioszt, és így táplál másokat.


Evangélium

Virágvasárnap két evangéliumot is hallhatunk.

Az első a barkaszentelés előtt Jézus Jeruzsálemi bevonulását állítja elénk (Mk 11,1-10), majd a szentmisében Jézus szenvedéstörténetét elevenítjük fel (Mk 14,1-15,47).

A nagyhét elmélkedései ezekhez a szövegekhez kapcsolódnak az egyes napok sajátságai szerint.

35. nap 2018. március 26. nagyhétfő

„Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott atyánknak, Dávidnak közelgő országa! Hozsanna a magasságban!” (Mk 11,9-10)

Jézus királyként vonul be Jeruzsálembe. Azért jön, hogy elhozza és kikiáltsa Isten Királyságát. Ő az az uralkodó, aki békét és igazságot hoz, aki megszabadít a valódi ellenségektől. Akik kísérik őt, elérkezettnek látják az időt, hogy Jézus királysága nyilvánosságra lépjen. Jézus maga is ezért jön a Jeruzsálembe, bár már sejti, hogy az ő országa nem úgy fog elérkezni, mint ahogyan azt követői gondolják. Mégis elfogadja az ünneplést, a királynak szóló hozsannát, a hódolatot. Jeruzsálem lakói közül sokan észre sem vették Jézus érkezését. Az ünnep idején egyébként is elég nagy volt a tömeg, különböző emberek jöttek-mentek. Ma ünnepeld meg Jézus érkezését! Hiszen ő téged is nap mint nap meglátogat – akár észreveszed, akár nem. Fejezd ki előtte hódolatodat, fogadd be őt, mint a te királyodat!

36. nap 2018. március 27. nagykedd

„Egy asszony alabástrom edényben valódi és igen drága nárdusolajat hozott. Széttörte az alabástrom edényt, és az olajat Jézus fejére öntötte” (Mk 14,3)

Jézus szenvedése előtt a barátaival ünnepel. Eközben egy asszony egészen bensőséges módon fejezi ki Jézus iránti szeretetét. Az olaj, amit hoz valóban nagyon értékes volt, egy ember éves jövedelmével ért fel. Ám ez a gesztus nemcsak anyagi szempontból értékes. Hiszen Jézus egészen közel engedi magához ezt az asszonyt. Elfogadja a szeretetét, a rá pazarolt illatos olajat, s nem utasítja el őt. Lélekben kend meg te is Jézust a te olajoddal – azzal, amit érte vállaltál ebben az időszakban, az időddel, amit rá vagy embertársaidra pazaroltál. Fejezd ki iránta szeretetedet úgy, ahogyan ez az asszony is tette.

37. nap 2018. március 28. nagyszerda

„Iskarióti Júdás, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja nekik Jézust.” (Mk 14,10)

Júdás Jézus barátja. Nem tudjuk, miért akarta elárulni Mesterét. Ám bennünk is él egy júdás, aki talán éppen valamilyen nemes cél érdekében mond le Jézusról és választ másik utat. Mindig fájdalmas, amikor szembesülünk szeretetünk határaival, gyengeségével. Jézus nem menti fel barátja árulását, ám felhasználja azt szeretet-terve megvalósításában. Az ő szeretete mindig elég találékony ahhoz, hogy mindent – még legmélyebb gonoszságodat is – jóra fordítsa. Ma idézd fel, hogyan használta fel a Gondviselés gyengeségeidet és bűneidet, hogyan tárta fel Isten előtted az ő végtelen irgalmát! Helyezd ebbe az irgalomba mindazt a bűnt, gyarlóságot és gyengeséget, amelyekkel mostanában küszködsz!

38. nap 2018. március 29. nagycsütörtök

„Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: »Vegyétek, ez az én testem.« Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: »Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik.«” (Mk 14,22-24)

Az utolsó vacsorán Jézus megalapítja az Eucharisztiát. A kenyérben és a borban önmagát adja tanítványai kezébe – rájuk bízza magát. Rácsodálkozhatunk arra a bizalomra, amellyel Isten az ember kezébe adja magát. S miután átadta magát tanítványainak, Jézus kézről kézre jár. Még az éjszaka leple alatt Júdás adja át Jézust a katonáknak, a katonák a főpapoknak, a főpapok Pilátusnak, Pilátus pedig a hóhéroknak. Jézus gyenge lett, kiszolgáltatta és a kezünkbe adta magát. Ennyivel erősebb az ő szeretete a mienknél. Ma este, az utolsó vacsora ünnepén Jézus mindannyiunk kezébe adja magát az oltáriszentségben. Semmit nem tart meg magából magának, mindent odaad. Ez Jézus válasza a bűnre: amikor az ember félelmében hátat fordít Istennek, ő kicsi lesz, hogy az ember kezébe adhassa magát. Ebben az odaadásban találod meg életed igazi forrását. S ettől kezdve mindaz, amit teszel, mindaz, amit dolgozol és teljesítesz – válasz lesz Jézusra, az ő ajándékozására.

39. nap 2018. március 30. nagypéntek

„Jézus felkiáltott: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?«” (Mk 15,34)

Jézus végigjárja a keresztutat, elszenvedi ennek az útnak a találkozásait, majd hagyja, hogy megfeszítsék. Láthatjuk, mit tesz az ember a kezébe adott Istennel. A kereszten Jézus megtapasztalja az Atya hiányát is, ezért imádkozza a 23. zsoltárt. Amikor látszólag tényleg mindennek vége, akkor is az Atyához fordul, rábízza életét és immáron halálát. A bizalom e lépésével ad értelmet az értelmetlennek, és ebben a pillanatban teljesedik be az a szeretet, amelyet heteken keresztül szemléltünk. Ez a szeretet valóban erősebb a halálnál. Ez a szeretet éltet mindnyájunkat. Szemléld a megfeszített Krisztust! Engedd, hogy feltárja előtted a kereszt igazi értelmét! Ne állj meg a fájdalomnál és a szenvedésnél! Tekints mélyebbre, hiszen a kereszt az a hely, ahol Krisztus szeretete beteljesedett.

40. nap 2018. március 31. szombat

„A százados, aki ott állt Jézus előtt, és látta, hogyan lehelte ki a lelkét, így szólt: »Ez az ember valóban az Isten Fia volt.«” (Mk 15,39)

Jézus ma a sírban nyugszik. Ellenségei és követői pedig megünneplik a szombatot, a Teremtő Istennek szentelt napot. Az ellenségek győzelmi lakomát, követői valószínűleg halotti tort tartanak, mert még nem tudják, hogy Jézus újjáteremtett mindent, most pedig küldetése teljesítése után megpihent. Az elmúlt 39 nap hosszú utat jártál be. Imádság, böjt, jótékonyság; a hétköznapi teendők mellett még az elmúlt napokban bizonyára az ünnepi készülődés kísérték utadat. Szemlélted és élted azt a szeretetet, amely nem ragad le a kényelemnél, hanem nap mint nap újraindul, s erejével átformál. Most pihenj meg te is. Gyűjtsd össze az előző napok és hetek gyümölcseit, adj hálát értük, és mindazért, amit a Szentlélek végzett benned. Tegyél meg még egy lépést: engedd el ezeket a gyümölcsöket is, add át magadat az Atyának, s engedd, hogy Ő vezessen tovább – az ünnep örömébe.

2018. április 1. Húsvétvasárnap

A mai vasárnapon az élet győzelmét ünnepeljük.

Bár a szenvedő Jézusra figyeltünk, mégis az ő feltámadásának erejét engedtük dolgozni szívünkben. Az ünneplés része a szentmise is: Ma éld át a szentmisét! Hozd Jézus elé a veszteségeidet, hallgasd meg szavait, add át magadat a Feltámadottnak, engedd, hogy átváltoztasson, s testét magadhoz véve egyesülj vele. Így válsz képessé arra, hogy továbbadd és ünnepeld feltámadását a következő ötven napon, hiszen egészen pünkösdig a Feltámadottat ünnepeljük.

A mindennapok lelkigyakorlata ezzel véget ért, ám Jézus velünk marad földi utunk végéig. A megszokott imaidőket továbbra is megtarthatod. Ebben segítségül hívhatod a vasárnapi evangéliumok egy-egy mondatát. Különböző segédanyagokat találsz a Központi Oltáregyesület honlapján is (http://www.oltaregyesulet.hu/letoltesek).

Amennyiben e lelkigyakorlattal kapcsolatban szeretnél visszajelzéseket vagy ötleteket adni, vagy szeretnéd megosztani tanúságtételedet, azt elküldheted a veszprem@iec2020.hu címre.

Köszönöm, hogy együtt járhattuk végig ezt a nagyböjti utat!

 

Comments are closed.