„Szent ügyért éljünk, szolgálatban égjünk, és erő híján erőt tőled kérjünk!…” – zengett az énekes áhítat január 26-án a Veszprém városi ökumenikus imahét kezdő összejövetelén a város evangélikus templomában, ahol Márfi Gyula érsek volt az istentisztelet igehirdetője.

Mindannyian Isten kegyelmében részesedtünk Jézus Krisztus által, akinek a testébe tagozódtunk be a keresztség szentségével. Őróla teszünk tanúságot most is, aki az életét adta értünk. Általa lettünk Isten népe, akik az „egy Jézus Krisztushoz” tartoznak. Nem lehet részekre szakítani Krisztust, és nincs evangélikus, római katolikus, református, ortodox, baptista… Krisztus! – mondta bevezetőjében Isó Zoltán, a vendéglátó evangélikus gyülekezet lelkésze, majd köszöntötte az istentisztelet szolgálattevő katolikus, evangélikus és református lelkipásztorait.

Az ökumenikus imaalkalom az evangélikus liturgiát követve zajlott. Igét olvasott Závodi Zsuzsanna és Niederhoffer Zoltán református lelkész, Szerenka Miklós plébános, érseki helynök, majd a napi evangéliumot (Mt. 12,46-50.) Márfi Gyula érsek hirdette.

Prédikációjában a főpásztor Péter apostol első leveléből vett gondolatok alapján – ,,Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok,  hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.” – a világiak igehirdető szolgálatáról szólott. A Katolikus Egyházat gyakran érte az a vád, hogy talán túlzottan klerikalizált, túlságosan papság-központú – mondta. A II. Vatikáni Zsinat óta az is hangsúlyt nyert közösségeinkben, hogy a világi híveknek is van egyfajta „általános papsága”. Talán nem tudatosodott eléggé bennünk, hogy mikor imádkozunk valakiért (házastársunkét, gyermekeinkért, betegekért…), vagy amikor engesztelünk valakiért, vállalunk valamiféle önmegtagadást, áldozatot másokért, mások üdvösségéért, bűnei bocsánatáért,  akkor papi tevékenységet folytatunk, mutatott rá. Királyi, vezetői szolgálata is van mindannyiunknak, különösen a felnőtteknek. Amikor egy keresztény pedagógus a gyermekeket hittel/hitre, erényes magatartásra neveli, akkor vezetői szolgálatot lát el. S ugyanez érvényes a szülőkre, nagyszülőkre is, akik nemcsak oktatják, hanem jó példájukkal nevelik is a fiatalokat. Mindannyiunknak hirdetnünk kell Isten dicsőségét, tanúskodnunk kell Isten tetteiről, hívott fel a főpásztor. Jól példázza ezt az állandó diakónusok szolgálata, akik ugyan a papi rend harmadik fokozatán állnak, de a világban élnek és dolgoznak, s nemcsak a papok, püspökök között segédkeznek, hanem világi állásaikban és családjukban is tanúskodnak Istenről; van köztük tanár, ügyész, vállalkozó, orvos, polgármester is többek között.

A tanúskodásnak ezután arról a formájáról beszélt (kérügma), amelyben a bűneinkért halált szenvedett és a megigazulásunkért feltámadott Krisztusról tettek tanúságot az apostolok. Példákat idézett erre Péter és Pál apostol leveleiből. Nagy a jelentősége ezeknek a kérügmáknak, mivel az apostolok Jézus halála utáni bátor elindulása igehirdető szolgálatukra egyedül azzal magyarázható meg, hogy személyesen átélték a Feltámadottal való találkozást, s ez küldetésbe hívó erejű volt számukra.

Végezetül a keresztények prófétai tisztéről, feladatairól szólott az érsek, melyeknek lényege nem a jövőlátás, hanem a Krisztus nevében mondott buzdítás, vigasztalás. Igehirdetésének zárásaként pedig imára hívott fel a főpásztor, hogy tanúskodva és Isten dicsőségét hirdetve minden keresztény tudatosan és elkötelezetten vállalja szolgálatát Krisztus Egyházában.

Az istentisztelet az egyetemes könyörgésekkel folytatódott, melyeket Závodi Zsuzsanna református lelkész és László Dezső veszprémi plébános, valamint Isó Zoltán evangélikus lelkész olvastak fel. Az ökumenikus együttlét végezetül az Úr imádságával és ökumenikus áldással zárult.

Toldi Éva

[simpleviewer gallery_id=”438″]

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »