Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva az Egyház országszerte kenyeret szentel. A kenyerekből a Karitász tagjai visznek a szegény családoknak, hajléktalanoknak is. A Veszprém-Főegyházmegyei Karitász szervezésében november 19-én a Szaléziánumban emlékezetek meg Szent Erzsébetről. A megjelenteket Szijártó László esperes, a Veszprém-Főegyházmegyei Karitász igazgatója köszöntötte és a Padányi Katolikus Iskola diákjai adtak rövid műsort, majd Márfi Gyula érsek megáldotta a kenyereket. Ezzel a gesztussal is megköszönte az munkatársainak és a főegyházmegyei karitász csoportok munkáját egy-egy kenyér átadásával és felhívta a figyelmet a tevékeny szeretet megnyilvánulásának szükségességére. Az egyház tagjai ilyenkor nem csak a karitásszal találkoznak, hanem a Krisztustól rájuk bízott küldetéssel is.
Az ünnepség után Márfi Gyula érsek mutatott be szentmisét a Szent Mihály Bazilikában és megáldott a kenyereket, amiből a szentmise után mindenki vihetett haza. Szentbeszédében felhívta a figyelmet, hogy Árpád-házi Szent Erzsébet az egyetlen magyar szent, akit kötelező jelleggel megünnepelnek az egész világban. 24 évet élt és mégis hihetetlen gazdag életet élt. A nyolc boldogságnak mindegyik útján járt de ezek közül különösen kiemelkedett a szegénység szeretetében, az irgalmasság gyakorlásában és a lelki tisztaságban- hangsúlyozta az érsek. Mi most Őt, mint a szeretet szentjét ünnepeljük, ezért meg kell kérdeznünk magunktól, hogyan állunk mi a szeretettel? Képesek vagyunk önzetlenül adni másoknak?

Árpád-házi Szent Erzsébet

A középkor egyik legismertebb és legkedveltebb szentje, évszázadok óta nagy tisztelet övezi. Sík Sándor „a női eszmény megtestesülésé”-nek nevezte őt. Árpád-házi Szent Erzsébetre emlékezünk liturgikus ünnepén, november 19-én.
Az Erzsébethez fűződő egyik legismertebb történet az úgynevezett rózsacsoda. Egy alkalommal kötényében kenyeret vitt a szegényeknek. Férje megállította, megkérdezte, mit visz benne. Erzsébet azt felelte, hogy rózsát, s amikor megmutatta kötényét, valóban rózsák voltak benne. E történet alapján az ábrázolásokon a rózsák váltak Szent Erzsébet legfőbb ikonográfiai attribútumává. Egy másik legenda szerint Erzsébet egyszer férje ágyába fektetett egy leprás koldust. Hazatérő férje a szobába rontva a megfeszített Krisztust találta az ágyban, és ekkor értette meg felesége „esztelen” szeretetét.

 

 

Comments are closed.