Nagy szeretettel köszöntöm az ünnep estéjén mind a Veszprémi Főegyházmegye híveit, papjait, mind a Pécsi Egyházmegye híveit és papjait is. Egész adventi időben az a kérdés vezetett bennünket, az egyház szentírási szakaszai is ebben segítettek, keressük-keressük, hogy milyen az Isten? Ki is valójában az Isten? Ez nem csak adventi kérdés, hanem egész életünket mélyen átjáró kérdés. Szinte azt lehet mondani, egész életünkben ennek a kérdésnek a megválaszolása után futunk, törekszünk, küzdünk. S most az ünnep megajándékoz minket az Istennel magával. Nem a kérdéseinket kell megválaszolni, nem intellektuális kérdéseinket, nem érzéseinket, nem fájdalmainkat, nem félelmeinket kell indokolni, magyarázni, értelmezni, hanem befogadhatjuk Istent, aki maga az ajándék, maga az ajándékozó. Azt az Istent, aki emberként lépett be az ember életébe. Köszöntjük a Betlehemben született kisdedet, Jézus Krisztust, az igaz Istent és igaz embert. S köszönjük, és köszöntjük azt a Krisztust, aki vállalja emberi életünknek minden egyes elemét. A növekedést, a küzdelmet, a fejlődést, a megértést, a meg nem értést, a kapcsolatokat, mert az embert akarja megajándékozni az Isten. Az emberi életnek a méltóságával, az emberi élet gazdagságának a fölfedezésével az Isten akarja megajándékozni az embert, a jövő élet reményével. Az Isten akarja megajándékozni az embert az isteni élettel. Karácsonykor Isten belép az ember életébe, hogy új reményt, új jövőt, új terveket adjon a szívünkbe. Milyen az Isten? Olyan, aki egészen közel jön hozzánk, aki éli az életünket, aki erőt ad a küzdelemhez, erőt ad a szolgálathoz, aki újrakezdi velünk mindannyiunkkal napról napra az Atya iránti szeretetet. Aki újrakezdi a bizalmat az emberben, aki erősíti azt a reményt, ami kell, hogy átjárja jövőnket, kultúránkat, társadalmunkat, küzdelmeinket. Ezért a megajándékozott emberért küzdenünk kell. Küzdeni a családban a családért, küzdeni az oktatási rendben, rendszerünkben, küzdeni az emberért az egészségügyben, küzdeni az emberért a közszolgálatban, küzdeni az emberért a közéletben, küzdeni az ember méltóságáért, a megajándékozottságáért, amikor ideológiai hullámok csapnak össze fölöttünk, s küzdünk azért az emberért, akiért az Isten emberré lett, akiért meghalt, és a föltámadással megajándékozott. Ez a mi reményünk távolba mutató karácsonnyal születik, karácsonyt tárja föl számunkra. És buzdít, bátorít: menjünk és szolgáljuk bátran embertestvéreinket. Áldott karácsonyt kívánok, a megajándékozottság örömét, és áldott szolgálatot kinek-kinek a saját életében!

 

Comments are closed.