Márfi Gyula érsek veszprémi érsek és Kató Béla erdélyi református püspök tartott elmélkedést a Országgyűlés alakuló ülése előtt a kormánypárti képviselőknek a Parlament Vadász Termében. Az ünnepségen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök, Kövér László házelnök, valamint Veszprém megye képviselői is.

Elmélkedésében a főpásztor bevezetésként János apostol 1. levelének kezdő mondatát idézte: “Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk és amit kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek.”

Szent János sorainak hitelességében azonban sokan kételkednek – mondta a Márfi Gyula érsek, aki beszédében arra kereste a választ: Mi teszi mégis hitelessé számunkra Jézust, az ő csodáit és feltámadását?

Az alábbiakban a Főpásztor beszédéből idézünk:

” Jézus mellett szól – furcsa módon – az, hogy tanítása teljesen elfo­gadhatatlannak tűnt. Jézus hittana hihetetlen volt. Jön egy ács (asztalos, bognár) a rosszhírű Názáretből, és magát Jahvéval egyenlővé teszi.

“Én és az Atya egy vagyunk” (Jn 10, 30).

“Aki engem látott, az Atyát is látta” (Jn 14,9).

“Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok” (Jn 8,58)

Ne csodálkozzunk rajta, hogy Jézusnak ezek a megnyilatkozásai (sok mással együtt) “kiverték a biztosítékot” – fő­leg az írástudók fülében.

De Jézus erkölcstana sem volt könnyebben elfogadható.

“Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért”(Mt 5,44).

Ki szerette akkor ellenségét a Közel-Keleten…? És ki szereti most? Az ellenség-szeretet – legyünk őszinték – számunkra is nagyon nehéz.

“Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét mindennap, és úgy kövessen” (Lk 9,24 – vö; Mk 8,34.) –

Tegyük szívünkre a kezün­ket, kinek telik ma kedve a szenvedésben, a kereszthordozásban?

“Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa” (Lk 6,20).

Ki akar közöttünk szegény lenni? De még a “lelki szegény­ség” is nehéz dió: függetlennek lenni az anyagi javak vonzásától…

“Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el”(Lk 16,18; vö. Mt 19,9).

A férfijogú világhoz szokott társadalom­ban még az apostolok is megütköztek ezen.

Hadd jegyezzem meg, hogy sem Mózes, sem Mohamed nem mert sem ellenségszeretetet, sem “szent szegénységet”, sem kereszthordozást, sem szigorú monogámiát hirdetni… Megbuktak volna, ha ezt teszik.

A Jézus feltámadásába vetett hit mégis nagyon gyorsan elterjedt az egész Római Birodalomban – és terjed ma is.

Pedig nem voltak a mai hírközlő eszközök és a mai közlekedési esz­közök sem. Még egy bicikli sem létezett…Mégis:

64-ben, Rómában már “ingens multitudo” (Hatalmas tömeg) ment Jé­zusért a halálba a pogány Tacitus szerint. Egyeseket keresztre fe­szítettek, másokat kiéheztetett vadállatok elé vetettek, megint má­sokat égő fáklyaként elégettek.

Japánban 1637.-38-ban,a Simabara-lázadás idején közel 35.000 keresz­tényt feszítettek keresztre. – Kínában 1899-1901 közt, a Boxer-lázadás éveiben 30.000 keresztény halt meg Krisztusért. Mexikóban 1920-30 közt kb. 6.300 Krisztus-hívőt lőttek agyon.

De megvoltak az áldozatai a nácizmusnak és a kommunizmusnak is: Salkaházi Sára és társai, Romzsa Tódor és társai (Ungvár), Scheff-ler János (Szatmárnémeti), Bogdánffy Szilárd (Nagyvárad), Apor Vil­mos, Meszlényi Zoltán, Brenner János, Bódi Magdi, Mindszenty József, Márton Áron, Sándor István…

Közel-Keleten, Afrikában, Indiában, Észak-Koreában és másutt ma is sokan halnak meg keresztény hitükért. – Nigériában (2017-ban) közel 500 keresztény égettek el elevenen a Fuláni (muszlim) szekta tagjai és Európa egyes országaiban – ahol a náci holokausztot tagadni bűn, erről a muszlim holokausztról beszélni tilos…

Mindez csak azzal magyarázható, hogy sokan valóban hallották, lát­ták és tapintották a Feltámadottat, ahogy Szent Jánostól hallottuk. “Amit láttunk és hallottunk, azt nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk” (1 Jn 1,3).

Péter apostol Kornéliusz házában arról beszél, hogy a keresztre fe­szített Jézust “feltámasztotta az Isten, és látható alakban megmu­tatta. . . az előre kijelölt tanúknak, azaz nekünk, akik ettünk és ittunk vele a halálból való feltámadása után” (ApCsel 10,40-41). Hogy kik ezek az előre kijelölt tanúk, arról Szent Pál ír a korintusi híveknek: “Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az írások szerint, eltemették, és harmadnapra feltámadt, az írások szerint. Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, akik közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghal­tak. Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is.” (1 Kor 15,3-8).

Miért nem mondták azt az első tanítványok, hogy:

“Ez a Jézus, amíg élt, önmagát sem tudta megvédeni, hogyan számít­hatnánk segítségére most, hogy már meghalt…?”

Ez a Jézus, amíg élt, egyetlen népet sem tudott megtéríteni, hogyan tudnánk mi most, mikor már meghalt, tanítványaivá tenni mind a népeket…?”

Szent Pál azt írja: “Ha Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, és nincs értelme a ti hiteteknek” (1 Korl5,14). Annak meg végképp nem lett volna értelme, hogy el induljanak, életüket kockáztatva, egy holttestért, azt állítva róla hogy él. . .

A Feltámadottal való találkozások realitását markánsan húzza alá a szent asszonyok és a tanítványok átalakulása. E találkozások emléke kitörölhetetlenül bevésődött a lelkükbe. Ezekhez a találkozásokhoz képest az is csak egy álom, egy fantáziatermék, hogy mi most itt vagyunk…

A halott Krisztust kereső Mária Magdolna már az élő Krisztus tanúja lesz. A Mesterét megtagadó Péter átalakul az Egyház sziklaalapjává. – Az emmauszi tanítványok jeruzsálemi tanítványokká változnak át. A hitetlen Tamásból hívő Tamás lesz.

Mi pedig annak az Egyháznak vagyunk a tagjai, amely mintegy kétezer éves emberként ma is a szent asszonyok és a tanítványok fülével hall ja, szemével látja és kezével tapintja a Feltámadt Üdvözítőt.

Ezek után mi szükség volt még a Szentlélek eljövetelére?

Nagyon sok. Más dolog ugyanis meggyőződni valamiről, és más dolog ezt a meggyőződést megőrizni, és megint más dolog ennek megfelelően élni, és végül szintén más dolog ezt a meggyőződést továbbadni má­soknak.

A Szentlélek kegyelme nélkül még a meggyőződéshez sem juthatunk el. “Senki sem mondhatja: Jézus az Úr- csak a Szentlélek által – mond­ja Pál apostol (1 Kor 12,3).

Ha a Feltámadt Jézus megjelenne az Európai Parlamentben zárt ajtókon-ablakokon keresztül, megmutatná szent sebeit és mondaná: “Békesség nektek”, mi történne…? Sokan leborulnának előtte és megcsókolnák kezeit, mások azonban ehelyett inkább elmen­nének a diliházba és igazolást kérnének arról, hogy hallucinálnak… Senki se mondhatja: Jézus az Úr – csak a Szentlélek által…

Kell a Szentlélek ereje ahhoz is, hogy:

  • tudjunk méltósággal veszíteni,
  • győztesen is megmaradjunk alázatosnak, éljünk a hatalommal, de vissza ne éljünk vele,
  • hogy szelíd tanítványként elviseljük Krisztus ellenségeinek gyalázkodásait, az üldözéseket és a kereszteket,
  • hogy földhözragadt emberként is szárnyalni tudjunk, és – Váci Mi­hály szavai szerint – “szelíden győzzünk, mint a szél” “

Az ünnepség előtt Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztériuma eddigi minisztere kitüntető oklevelet adott át Pálfalvi Attila, az Érsekség munkatársa részére, a főpásztor szolgálatában végzett munkájának elismeréseként.

1
2
3
4
5
6
7
8
 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »