Közel négyszázan imádkoztak Bódi Mária Magdolna boldoggá avatásáért április 13-án Litéren, ahol 1945. március 23-án egy szovjet katona lövései végeztek a tisztaságát és társait védő munkáslánnyal.
A megemlékezés a litéri temetőben, Bódi Mária Magdolna sírjánál kezdődött, ahol Márfi Gyula veszprémi érsekkel és Laposa Norbert plébánossal együtt imádkozott az idei ünnepség szónoka, Kerényi Lajos piarista szerzetes atya, valamint a megjelent papok és zarándokok. A család nevében Bódi Mária Magdolna unokahúga, Kovács Elemérné Bódi Mária emlékezett meg nagynénjéről egy verssel, majd az egyházi vezetők, a települések képviselői, valamint a Bódi család tagjai helyezték el virágaikat a sírnál.
A megemlékezők a temetőből a fájdalmasa olvasót együtt imádkozva vonultak a vértanúság helyszínére, az általános iskola udvarára, ahol megkoszorúzták a vértanú munkáslány szobrát.
Az ünnepi szentmisét Márfi Gyula érsek mutatta be Kerényi Lajos atyával és az összegyűlt paptestvérekkel. A főpásztor köszöntőjében megemlékezett a tavaly év végén elhunyt Seregély István nyugalmazott egri érsekről, aki a Bódi Mária Magdolna Alapítvány kuratóriumi elnökeként nagyon sokat tett a boldoggá avatás előmozdításáért.
Kerényi Lajos piarista szerzetes atya a szentbeszédben arról beszélt, hogy Bódi Magdi, és a hozzá hasonló vértanúk példája, élete és tanúságtétele máig ható erővel mutat irányt az Istenhez vezető úton.
– Azok a szovjet géppisztolygolyók! Öltek! Ki akarták ölni az emberekből és a társadalomból azt, ami szent, ami szép, ami isteni, ami természetfölötti, ami tiszta! A Jóisten azonban nem hagyja magát, mert övé a végső győzelem – emelte ki a szerzetes atya, aki Apor Vilmos győri püspök és Bódi Magdi – alig egy hét különbséggel történt – vértanúságának erejére hívta fel a figyelmet. – Ez a két drága, Apor Vilmos érsekünk Győrben és Magdikánk Litéren, ugyanazokkal a golyókkal álltak szembe, ugyanazoktól a golyóktól szenvedtek. És olyan csodálatos, hogy mind a kettő a tisztaság védelméért vállalta, hogy nem alkuszik meg – mondta el Kerényi Lajos, aki hangsúlyozta, mindkét esetben Isten győzött, hiszen támadóik, a gyilkos birodalmak elbuktak. Apor Vilmos és Bódi Magdi mellett Lajos atya saját munkatáborban megélt tapasztalatairól beszélt a híveknek, rámutatva, szovjet fogságban, szabadságától, nevétől, személyiségétől megfosztott nehéz időkben is elkísérte őt a vértanúk erőt adó példája.
– Megszűntem Kerényi Lajos lenni, 93-as szám lettem. Elvenni az egyéniséget, kiölni azt, ami szent, ami szép, ami egyéniség, ami örök élet, ami egy gyönyörű cél! Mert ez a valóság, és ezt akarták kiölni az emberből – emlékezett vissza az atya, aki a fogságban szénbányász lett, de hite itt sem tört meg. – Néhányan ott, négyen-öten egykorú fiúk, akkor már tele voltunk eszmékkel. Az Apor Vilmosoknak meg a Magdikáknak a csodálatos erejével, mert ezek akkora erőket sugároznak a világba. Olyan erő volt bennünk, hogy elhatároztuk, a kereszt erejével legyőzzük az ötágú vörös csillagot.
Fogolyként felszíni bányamunkán is maguknál hordták a kis feszületeket, melyeket, mikor a szintén fogságban lévő gyerekek megláttak, hozzájuk rohanva csókoltak meg, ó kröszty, ó Jézosz Krisztos felkiáltások között. Ők erre meghatottan néztek össze, mivel ott volt velük a Jóisten.
– Jézus folyton arról beszélt: a hited meggyógyít. Ha hited van, akkor minden lehetséges neked. Van hited, mondd? Törődsz vele? Vagy unatkozó, tönkremenő emberke vagy? Mindannyiunknak szól: te keresztény vagy, őrálló vagy! Ott állsz a helyeden, minden rendben? Vagy elkoptál egészen? Hol a hited? Küldetésünk az, hogy mi is vállaljunk áldozatokat, a nagyok miatt, a nagyok által és segítségével – mondta el Kerényi Lajos atya, aki beszédében Isten áldását kérte az égi erőkre, a Magdikra, Apor Vilmosokra, Mindszentykre, s valamennyi hozzájuk hasonló hősre és szentre.
A szentmise végén Laposa Norbert atya köszönetet mondott a megemlékezés valamennyi résztvevőjének, kiemelve a kerékpáros zarándokokat, akik Juhász Gábor budapest-vizafogói plébános lelki vezetésével tették meg a Bódi Mária Magdolna életének fontos helyszíneit végigjáró zarándoklatot Szigligettől Litérig. Az ünnepélyes megemlékezésre többek között Ajkáról, Keszthelyről, Várpalotáról érkeztek résztvevők, valamint a veszprémi Szilágyi Keresztény Iskolából, ahonnan kerékpárral indultak a diákok Litérre.
