A Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Kara ötödik alkalommal rendezte meg a határon túli magyar kultúrákat bemutató tavaszi napjait. A programsorozathoz immár harmadik éve kapcsolódtak az Érsekség kulturális intézményei, a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjtemény és a Szaléziánum is.
Ebben az évben van Mindszenty bíboros halálának 40. évfordulója. A Szaléziánum kamarakiállítása az ő emigrációban töltött éveire emlékezik, melynek megnyitójára március 19-én 17 órakor került sor. Ennek keretében Márfi Gyula érsek köszöntője után Kovács Gergely okleveles posztulátor tartott előadást, majd 18 órakor az Isten embere című – Mindszenty amerikai útjáról szóló dokumentumfilm első részét vetítették le. A filmet a Debrecen Tv szerkesztője Vojtkó Ferenc mutatta be.
A nyugati magyar rádiósok közül kiemelkedik Szabó Ferenc jezsuita szerzetes, aki évtizedeken át a Vatikáni Rádió munkatársa volt. Ő volt az egyik szereplője annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amely a nyugati magyar rádióadásokról szól. Szabó Ferencen kívül Szőcs Géza a Szabad Európa Rádióról, Soós Miklós és Szöllőssy Szabolcs az ausztráliai rádióadásokról beszélgetett március 20-án a Szaléziánumban.
Ebben az esztendőben az egész világon a katolikus egyház a Megszentelt élet évét, a szerzeteseket ünnepli. Így különösen aktuális a Szaléziánum programja, amely az emigrációba kényszerült szerzetesekről szól. Március 24-én Soós Viktor Attila tartott előadást az egyházüldözés szervezeti kereteiről, ezt követően 17.30-tól pedig egy kerekasztal-beszélgetésre került sor a magyar szerzetesek a nagyvilágban témában. A résztvevők: P. Havasi József szalézi és Marton Bernát ciszterci szerzetesek. A moderátor B. Varga Judit történész, szalézi munkatárs volt.
B. Varga Judit kérdéseire két különleges, küzdelmes emigráns szerzetesi életút képe bontakozott ki a hallgatóság előtt. Mindketten 1956-ban hagyták el az országot és ami még közös volt sorsukban, hogy bár eltérő élethelyzetekben, de mindketten megtapasztalták a Gondviselés segítő jelenlétét szinte csodával határos menekülésük során.
Soós Viktor Attila előadásában az egyházüldözés szervezeti kereteiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy 1945 őszétől a kierőszakolt koalíciós kormányban a belügyminiszteri posztot a kommunista párt vette át, s ez meghatározta az egyházak léthelyzetét is. Már ekkor a püspököket s az összes szerzetesrendet megfigyelték, számos egyházi személy ellen büntető eljárást kezdtek, internálással, házi őrizettel, letartóztatással félemlítve meg őket. A szerzetesrendek feloszlatása kapcsán elmondta, hogy 1950-ben több mint tízezer szerzetes sorsa vált bizonytalanná, civil állami munkát kellett vállalniuk. Sokan elhagyták az országot, hogy ott folytassák tovább szerzetesi hivatásukat. Kádáréknak azonban maradt gondjuk az emigráltakra is. A megfigyelői/jelentői rendszer Nyugaton is, a tengeren túlon is működött mindenhol. Megpróbálták az emigrációban élőket is megosztani, hazahívni különböző trükkökkel, hogy azután itthon meghurcolják őket.
[simpleviewer gallery_id=”836″]
