Lángoló szeretet című könyvet, mely a püspöki konferencia, kományzati és önkormányzati intézmények, valamint karitász-csoportok támogatásával készülhetett el, a közelmúltben mutatták be az érsekség turisztikai központjában, a Szaléziánumban.

A könyvbemutatón Pálfalvi Judit, az intézmény vezetője méltatta Zagyva Richárd munkásságát, kiemelve, hogy az idén szociális tevékenysége elismeréseként a város kitüntető elismerését, a Hornig-díjat vehette át, valamint tavasszal a Boldog Gizella Főegyházmegyei Gyűjteményben kiállítást rendezett a Katolikus Karitász országos és egyházmegyei tevékenységének, múltjának bemutatására.

A szeretetet, amely a mozgatója a karitász munkájának, lehet erkölcsteológiai, dogmatikai és filozófiai értelemben is elemezni, értelmezni; a lényeg azonban a szeretet élő jelenléte, a szeretet tetteinek megsokasodása világunkban – mondta köszöntőjében Márfi Gyula érsek. Isten maga a szeretet, s minden szeretetből fakadó akció mögött ott van, a karitász mögött is. Nagy öröm, hogy az isteni szeretet lángja fellobbant újra Magyarországon, mert ez mutatja, hogy a sokszor előtérbe állított rossz és szenvedés mellett az önzetlen szeretet, a jóság, a szeretet szépsége is jelen van, él az adakozók, segítésre készek lelkében, mutatott rá az érsek.

A szerző maga mutatta be a kötetet: a könyv összeállítását megelőző kutatómunkája során felszínre került történelmi értékű dokumentumok – fényképek, feljegyzések, korabeli filmhíradós részletek – alapján villantott fel meghatározó, megrázó pillanatokat a Katolikus Karitász históriájából. Hangsúlyozta: a karitász-tevékenység természetesen nem az intézmény megalakulásával kezdődött, hanem az egyházzal egyidős, kétezer éves múltra tekinthet vissza. Az egyház mindig a szolgáló szeretet mozgatója volt, mindig végzett szegénygondozást. Az első karitász-szervezet Németországban jött létre 1897-ben. A magyarországi szervezett karitászmunka 1931-ben kezdődött el, a világválság éveiben, Serédi Jusztinián bíboros támogatásával, vezetésével: összefogta a tevékenységet, és hálót hozott létre a rászorulók megsegítésére.

Zagyva Richárd bemutatta az első karitász-jelvényeket, a korabeli budapesti nyomortérképeket s azokon a karitász-irodákat; az első melegedőket, hajléktalan-menhelyeket, leány-foglalkoztatókat, öregotthonokat, cipőfoltozókat, élelmiszerelosztókat, az Actio Catholica tevékenységét. Korabeli fotókon szemléltette a veszprémi karitász megalakulását, melynek első biztosa Rott Nándor püspök volt, székhelye pedig a székesegyház plébániája. 1948-ban megszűnt a karitász, szervezeteit, irodáit a kommunista államszervezet vette át, vezetőit hátratételek sújtották. Csak 1991-ben alakulhatott meg hazánkban újra a szervezet, amelynek minden egyházmegyében van központja – ismertette a könyv szerzője.

A rendezvényt Varsányi Ferenc Emmy-díjas filmrendezőnek a Katolikus Karitászról szóló kisfilmje zárta, amely feleleveníti a szeretetszolgálat árvízi tevékenységét és az iszapkatasztrófa során végzett munkáját.

Toldi Éva/Magyar Kurír

 

Comments are closed.



Ugrás az oldal tetejére »