Dr. Takáts István általános érseki helynök ünnepi szentmisét celebrált a zalai Nagykapornak-Remetekertben és megáldotta a megújult kápolnát, a haranglábat és a keresztúti stációkat 2020. szeptember 12-én.
A Zala megyei ősi Mária-zarándokhelyen szép számmal gyűltek össze a hívek a Boldogságos Szűz Mária neve napján. Dr. Takáts István érseki helynök ünnepélyes szentmisét mutatott be és megáldotta a megújult kápolnát, ezt követően a haranglábat, majd pedig a keresztúti stációkat és a padokat. Vele együtt koncelebrált Tódor Szabolcs h. esperes, búcsúszentlászlói plébános, Bóka Tibor alsópáhoki plébános, Mezei András keszthelyi plébános, valamint Nyisztor Krisztián atya (Szombathelyi Egyházmegye). Az angyali üdvözlet evangéliumi rész által, a szentbeszéd középpontjában a Szűzanya példája állt. A prédikációban elhangzott: „Nagyon szép a mai ünnep, Mária neve napja és az evangéliumi rész, mert nemcsak Isten titkát, hanem az ember titkát is fölfedi nekünk. Isten mindent velünk és általunk szeretne tenni és soha nem nélkülünk és helyettünk. Velünk együtt szeretne újra és újra ebben a világban megjelenni, szeretetének tanúságjelét tenni, gyógyítani, vigasztalni, a szíveket örömtelivé tenni. ”Fontos, hogy jól értsük – Isten szépet álmodott meg velünk és általunk, de a mi igenünk nélkül ez nem tud valóra válni! Máriának van ideje Isten számára, ő megszólítható – az ember viszont annyiszor fut, rengeteg tennivalója van és olyan szomorú, amikor nem tudunk az Isten számára megszólíthatóak lenni. Homíliájában kiemelte az érseki helynök, hogy mennyire fontos az önmagunkkal való találkozás, megtalálni azt a tekintetet, ahogy az Isten minket lát. A prédikáció végén kiemelte: „Milyen fontos megkérdezni, hogy mi lehet az Isten akarata itt és most, emberi kapcsolatainkban, életünkben.”

A szentmise végén köszönetet mondott és hálát adott Tódor Szabolcs h. esperes, plébános a sok segítségért, munkáért mindazoknak, akik részt vettek, segítették a felújítási munkálatokat. Kiemelte a nagy összefogás, a közösség erejét, hisz mindenki ingyen, önként dolgozott. „Ez a tietek, a környéké, az ittenieké. Mindent, amit teszünk: Isten dicsőségére, a közösség és a lelkek javára.”

A Remetekert története

„A Remetekert története egészen a török időkig nyúlik vissza, amikor Nagykapornak kiürült, az emberek az erdőbe menekültek, és ott kezdtek el gazdálkodni. Később szép lassan visszaszivárogtak a faluba. Az 1600-as évek közepén jezsuiták telepedtek le, és mintaértékű gazdálkodást folytattak. Ebbe beletartozott a mezőgazdaság, az állattenyésztés és az erdőgazdálkodás is.A harangláb története Makovecz Imre nevéhez fűződik. A Kossuth-díjas építész apai nagyszülei Nagykapornakon élték le életüket, gyermekkorának nyarait ő is ott töltötte, így szívén viselte a környék sorsát. Az eredeti harangot nyolcvan év „szolgálat” után lopták el 2004-ben. Makovecz Imre megtervezte az új haranglábat, lerajzolta, és arra kérte a helyieket, hogy csináltassák meg, ő majd intézi a harangot. Így is lett. Az új harangot 2005-ben szentelte fel Márfi Gyula veszprémi érsek. A kertben néhány tiszteletreméltó személy fából készült szobra is helyet kapott, többek között Szent II. János Pál pápa, Szent József és Szent Pál; a kápolnát és a környékét pedig egy erdész és egy remete őrzik. Vértanúk emlékkeresztje, pihenőhely, szalonnasütő és a Mária-forrás található még itt.”

forrás:zalaerdo.hu

 

Comments are closed.