A katolikus egyház meghívására családi kiránduláson vettünk részt június 21-én, egy szép szombati napon. Veszprémbe látogattunk, a történelmi városközpontban álló Szaléziánumba. E nehezen kimondható név magyarázatára is választ kaptunk: a katolikus írók és újságírók védőszentjéről, Szalézi Szent Ferencről kapta nevét. A Szaléziánum egy romjaiból újjáépített épület, mely látványműhelyeknek is helyet ad: hegedűkészítő, gyertyaöntő és ostyasütő munkáját lehet itt megcsodálni. Van egy állandó kiállítóterme, egy gyógynövényekkel teli szoba. Itt Dr. Szalai Miklós halimbai pap által gyűjtött rengeteg teakeverék leírása, gyógyhatásuk ismertetője található. Szárított változatai vitrinekben, igazi, élő tapintható növények pedig a csodás panorámával megáldott gyógyfüves kertben láthatók. Az időszaki jellegű kiállító teremben László Dániel festőművész Mária Út című kiállítását csodáltuk meg. Ámulva néztük a plafon freskóit, az interaktív asztalt, keresve a madarakat, hogy a „madaras ház” elnevezést mennyi madár miatt kapta. Az emeletre feljutni elég kacskaringósan lehetett, de megérte. Olyan liturgikus tárgyakat, ruhákat láthattunk, melyekkel nem mindennap találkozunk. Itt láttuk az időkereket és hallottuk a korabeli tűzvigyázók óránkénti énekeit. Sok érdekesség volt még, amit nem is lehet felsorolni, inkább arra bíztatnék mindenkit, látogasson el egyszer és nézze meg, hogy éltek rég a kanonokok. Szemben a püspöki palotában dr. Márfi Gyula érsek úr fogadta csoportunkat, aki nagyon kedvesen, közvetlen hangnemben vezetett minket a palotában és megmutatott kisebb-nagyobb csodákat. Olyanokat is, amik egy egyszerű turista szeme előtt rejtve maradnának. Ennek oka bizonyára a szervező és velünk kiránduló plébánosunk volt. Köszönjük a munkáját és a lehetőséget! Érsek úr személyesen idegenvezetett minket, mesélt a képekről, ereklyékről, barátkozott a gyerekekkel és együtt imádkozott velünk. Nagyon örültünk neki, mert mint mondta, ez volt a második szabad délutánja húsvét óta! Szívből köszönjük a kedvességét, és hogy idejét ránk áldozta!

Kirándulásunk Balatonfüreden folytatódott a Jókai hajón, ami 1913-ban épült eredetileg gőzösként. Egy órát sétahajóztunk Füred és Tihany vonalán. Közben a kapitány mesélt a Balatonról, a hajóról és a látnivalókról. A jó szélben telis-tele volt a Balaton vitorlásokkal. A nagy hajóforgalomban a kapitánynak többször is élesen irányt kellett változtatnia, valamint fékeznie. Ilyenkor aztán a hajókürt is megszólalt, és világgá kürtölte a kapitány bosszankodását. Én úgy megijedtem akkor, hogy ezek után télen fel se merek ülni majd hajóra. Kicsit, ha jeges lesz itt-ott, még össze találunk csúszni. Aztán léket kapunk, mint a Titanic, vagy ránk támadnak a fókavadászok… Még jó, hogy nyáron ilyen nem történhet velünk!

Gyenes Tamás

[simpleviewer gallery_id=”613″]

 

Comments are closed.