A Szaléziánum Érsekségi Turisztikai Központ Bódi Mária Magdolna tiszteletére kiállítást rendezett „Bódi Mária Magdolna, ahogy ÉN látom” címmel, melynek megnyitójára február 21-én, szombaton került sor.

A Kiállítás megnyitóján Pálfalviné Ősze Judit, a Szaléziánum igazgatója köszöntötte a megjelenteket. Örömét fejezte ki, hogy Bódi Magdi élete milyen sokakat megérintett, ez különösen az előző nap sorra került pályázati eredményhirdetésnél derült ki.
Kovács Elemérné Bódi Mária, Magdi unokahúga a családjára, elsősorban nehéz sorsú nagyszüleire emlékezett, akik Magdit és két fiútestvérét felnevelték, majd köszönetet mondott a kiállítás szervezőinek, az igazgató mellett dr. Léner-Pintér Sárának, az intézmény igazgatóhelyettesének, egyben a kiállítás tervezőjének. Szedlák Attila, Litér polgármestere, elmondta, hogy 10 évvel ezelőtt – újonnan megválasztott polgármesterként – találkozott Bódi Magdi történetével Szécsi Ferenc atya jóvoltából, akinek, mint a Litért is ellátó balatonfűzfői plébánosnak, távollétében is köszönetét fejezte ki munkájáért. Hangsúlyozta, hogy mindent megtesznek a litériek, hogy a vértanúlány emlékét méltóképpen megőrizzék és az utódoknak továbbadják. A kiállítást Márfi Gyula érsek nyitotta meg, aki kiemelte, hogy a vallástalan és barátságtalan üzemek világában Magdi megőrizte hitét, s tanúságtévő életével kivívta az emberek tiszteletét. Reményét fejezte ki, hogy boldoggá avatására belátható időn belül sor kerül.
Az 1945. március 23-án Litéren egy szovjet katona gyilkos golyójától vértanúságot szenvedett fiatal lány boldoggá avatási pere folyamatban van. A Veszprémi Főegyházmegye és a Litért ellátó Balatonfűzfői plébánia minden esztendőben komoly ünnepséget szervez a mártírhalál évfordulóján. Most a 70. évfordulón a megemlékezések első állomása ez a kiállítás, és a hozzá kapcsolódó rajz-, vers- és novellapályázat. Ez utóbbi díjátadójára február 20-án került sor, a legszebb alkotások pedig március 17-éig tekinthetők meg a Szaléziánum árkádos folyosóján.
A „Bódi Mária Magdolna, ahogy ÉN látom” címet viselő kiállítás egy egyszerű, szegény sorsú lány életét mutatja be, az egyházközségében, a gyárban és a munkáslányok között végzett munkáján keresztül. A háború borzalmait szemlélve pedig eljutunk az óvóhelyre, amely előtt a halálos lövések érték.
Példája és tisztelete a 40 év hallgatás ellenére máig köztünk él, és mai fiatalok előtt is például szolgálhat.
A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg a Szaléziánum időszaki kiállítóterében.

[simpleviewer gallery_id=”795″]

 

 

Comments are closed.