Szent István ünnepének vigíliáján ünnepi, hálaadó szentáldozatot mutatott be Márfi Gyula érsek a Veszprémi Főegyházmegye apró településén, Ősiben.
Ősi egykori területét, a hajdani falut 1009 táján Szent István király adta a veszprémi püspökségnek, ezért Szent István emléknapja búcsúi ünnepe minden esztendőben a településnek. Idén hálaadásra gyűltek egybe a falu keresztényei, hogy templomuk felújításának, megszépülésének örvendve köszönetet mondjanak az Úrnak. A falu középkori építésű, Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére szentelt temploma ugyanis a II. világháborúban a fegyveres harcok során súlyosan megsérült, falait, boltozatát szétlőtték. Évtizedeken át nem vált lehetővé a helyreállítása, közben beázott a templom, leszakadtak a párkányai, már-már életveszélyessé vált az épület. 2009-re, a település ezeréves jubileumára történhetett meg szerkezeti helyreállítása, ekkor felújították tetőszerkezetét, új toronysisakot kapott magánadományok révén s az érsekség, a hívek, a kulturális minisztérium támogatásával. Tavaly kezdődött meg a külső homlokzat festése, s most az utolsó simításokat végzik falain.
A szertartás kezdetén Márfi Gyula érsek hálát adott a templom megszépüléséért, méltatva minden közreműködő sokféle segítségét. A szentmisét Beke Zsolt helyi plébánossal koncelebrálva mutatta be.
Szentbeszédében a főpásztor kiemelte, hogy Szent István a maga korában példát adott arra, miként lehet vallásos, keresztény emberként jövőt építeni, hogy a hit és a haladás, a hit és a tudás egymást erősítik, nem ellentétei egymásnak. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, mondta, hogy negyven éven át azt visszhangozta minden kommunikációs csatorna, hogy nem lehet vallásosnak és haladónak lenni, hogy a tudomány összeegyeztethetetlen a hittel. Arról persze mélyen hallgattak, azt senki meg nem tudhatta, hogy hosszú éveken át egy piarista szerzetes pap, Öveges József professzor tanította az országot fizikára az akkor még egyetlen magyar tévécsatornán nap mint nap – mutatott rá. Majd Szent Istvánt méltatva hozzáfűzte: Első királyunk vallásos ember, mélyen hívő keresztény volt, s ugyanakkor előremutató volt minden cselekedetében. Ezer esztendőre megalapozta országunk sorsát. Krisztusba vetett erős hite segítette a magyar nép felemelésében, a jövőteremtésben, mikor szembefordult azokkal, akik a régi pogány vallást szerették volna tovább követni. Felmérte, hogy a jövő érdekében az egyetlen út: keresztény hitre vezetni a magyar népet. Ha nem ezt tette volna, az lett volna sorsunk, mint a többi pogányságban felmorzsolódott népnek, hunoknak, avaroknak… – eltűnt volna népünk a világ térképéről. Ma is van egy olyan nézet sajnos magyar földön, amely a pogánykultuszt szeretné visszahozni, mondta. Egyesek arról beszélnek, hogy az ősmagyarok egy kozmikus, panteisztikus, égen és földön mindent magába ölelő pogány istennőt tiszteltek, és Szűz Mária ennek az istennőnek a reinkarnációja, új megjelenési formája, s nekünk vissza kellene térnünk pogány gyökereinkhez. Hozzáfűzte: van a Szent István-i útnak egy másik ellensége is manapság, a nyugati államokban, illetve az Európai Unióban erősödő irányzat, amely a szélsőségesen laikus államot hangsúlyozza, és nem ismeri el a kereszténységet, illetve az Egyházat és az államot mereven szétválasztja. E tendenciának egyik tünete, hogy az európai alkotmányba nem kerülhetett bele a kereszténység. Rómában XVI. Benedek pápát nem engedték be az állami egyetemre, hogy ott előadást tartson. Mit mondanának ezek a korlátolt gondolkodású, magukat haladónak tartó államférfiak, ha az Egyház kikötné, hogy templomaiba, mint szakrális térbe bármilyen laikus nem térhet be, csak megkeresztelt vallásgyakorló ember? – vetette fel Márfi érsek. Milyen támadások érnének minket ezért, demokráciára hivatkozással a kettős mérce alapján, amelyet lépten-nyomon tapasztalunk a politikai közéletben szerte a földrészen?!
Szent István mélyen hívő keresztény ember volt és hazánkat Európa élvonalába emelte uralkodása idején. Élete, munkássága igazolja, hogy a kereszténység és az európaiság összetartozó fogalmak ma is, zárta gondolatait a főpásztor. Befejezésül pedig egy gyönyörű csángó népéneket idézett fel az egybegyűlteknek, mely Szent István dicsérete és fohász szent királyunkhoz a világban szerte élő jóakaratú magyarokért, s melyet a helyi kórus adott elő: „Ó, Szent István dicsértessél, / menny és földön tiszteltessél! / De főkképpen nálunk ma, mint Országunk Oszlopa!Kérünk, mint Apostolunkat és az elsô Királyunkat! / Szent István nézz Mennyből le a szép magyar népedre!…”
A szentmise végén az érsek megáldotta a Szent István oltár elé helyezett új kenyeret.
Toldi Éva
[simpleviewer gallery_id=”340″]
