Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, február 2-án délutánra Nagy Károly apát kanonok, a veszprémi Szent Mihály Főplébánia plébánosa szentségimádást hirdetett. A Szent Mihály Bazilikában és a Károly templomban is lehetett csatlakozni az engesztelésül meghirdetett imaórához. A bazilikában Nagy Károly plébános a szentóra kezdetén hangsúlyozta, hogy mivel nyilvánosan meggyalázták és pártjelvényként ábrázolták a világhálón Krisztus Szent Testét, mi nem lehetünk némák. Ez mintegy megkorbácsolása, leköpdösése, újra keresztre feszítése Krisztusnak, de nem harcot kell folytatni, csak leborulni az Oltáriszentség előtt.
„Áldott légy, imádunk és áldunk, óh égi Kenyér.” – hangzott az imádság. Megköszönte mindenkinek, aki a kezdeményezés mellé állt – bárhol a világon – , hogy közösen engeszteljék az Oltáriszentségben köztünk lakó Istent. Rámutatott, hogy a mi fegyverünk az imádság, az imádságban Isten mellénk áll és elfogadja hűségünket és szeretetünket, botlásaink ellenére is.
A szentórát követő esti szentmisén – melyet Nagy Károly apát kanonok plébános Ebele Ferenc ny. plébános atyával mutatott be – elvégezte a gyertyaszentelés szertartását. Károly atya imájában kérte, hogy amint a Szűzanya bemutatta Jézust a templomban, úgy mutassa be a mi életünket is, hogy Isten előtt kedvesek legyünk.
Ezen az ünnepen arra emlékezünk, amikor Szűz Mária, negyven nappal születése után bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.
