A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) veszprémi szervezete kerekasztal-beszélgetést rendezett az idén május elsején Szombathelyen boldoggá avatandó Brenner János, elsőfogadalmas ciszterci szerzetes, vértanú pap emlékére, testvére, Brenner József nagyprépost és Kahler Frigyes jogtörténész, valamint Soós Viktor Attila történész közreműködésével Veszprémben. A beszélgetést Udvarhelyi Olivér, a városi KÉSZ elnöke vezette.

Brenner Jánost, a fiatal rábakethelyi káplánt szolgálata teljesítése közben 1957 decemberében tették el láb alól máig meg nem nevezett gyilkosai, hihetetlen kegyetlenséggel. Fő bűne volt, hogy buzgó ifjúsági munkát végzett a plébánián, ezért fordult ellene az ÁVÓ.

Az a rendszer, amely az 1956-os forradalom leverése után kiépült Magyarországon, a saját hatalmával ellenkezőket megfélemlítette, megsemmisítette. Brenner János meggyilkolása nem egyedüli eset volt ebben az időben, civilek sokasága és egyházi személyek is áldozatul estek az akkori, szakmai szóval „jogon kívüli megtorlásnak” – mutatott rá Kahler Frigyes jogtörténész, aki a Szombathelyi Egyházmegye felkérésére a gyilkosság kortörténeti, büntetőjogi vizsgálatát végezte. A megtorlások célja volt egyrészt az egyházak megfélemlítése, másrészt a társadalomnak felmutatni: „e rendszernek mindent lehet”. Mivel a hatékony ifjúsági munkát végző káplán nem volt hajlandó végrehajtani a hatalom utasítását, hogy elhagyja az állomáshelyét és az államvédelmisek által kijelölt szolgálati helyre távozzék, ezért szervezték meg kegyetlen meggyilkolását. A belügyminisztériumban a politikai nyomozó osztályok létrehozása idején megfogalmazódott az is, hogy nem lehet felelősségre vonni senkit, mert nem jogszerűen jár el az ún. ellenforradalmárokkal szemben, hiszen a szocializmust másként nem lehet megvédeni, fűzte hozzá. Ennek jegyében történt a káplán meggyilkolása is, de a nyomozás menetében mindent elkövettek annak érdekében, hogy az egyértelműen csoportos gyilkosságot egyszemélyes gyilkosságként tüntessék fel, amelyhez a politikának semmi köze nincs. S ebben partnerre találtak az ügyészségben és a bíróságban is.

Soós Viktor Attila történész kiemelte: a 26 éves Brenner János rövid, de küzdelmes életútján a teljes magyar egyházüldözés minden szegmense és történése (az egyházi iskolák államosítása, a szerzetesrendek feloszlatása, a szemináriumok bezárása és összevonása) kézzelfoghatóvá válik. A Kádár-korszak áldozatai közül János atya az első, akit az oltárra emel az egyház, s aki felkiáltójel korunk számára, az ő boldoggá avatása most mindazoknak szól, akik hitvallók, vértanúk, börtönviselt üldözöttek voltak. Példát mutat nekünk, hogyan lehet szembeszegülni egy diktatúrával félelem nélkül, bátran.

Brenner József atya felidézte többek között családi közösségüket, a buzgó vallásos életet, amelyben a három Brenner-fiú – akik mind papi hivatást választottak – felnőtt. Emlékeztetett édesapjukra, aki a megyei tanácson dolgozott a kommunizmus alatt, s mikor szemére vetették, hogy megbízhatatlan, mert két gyereket nevel papnak, akkor büszkén és félelem nélkül cáfolt: „Nem kettőt, hanem hármat!”. Édesanyjuktól, aki 12 gyermekes nagycsaládban nevelkedett, mint gyermekek, a jótékonyságát, szeretetét tapasztalták meg; a kommunista időkben kidobott pedagógusokat, nagycsaládosokat segített abból a kevésből, ami nekik volt. Hangsúlyozta: Ma is meghatározó az, hogy a szülők milyen példát mutatnak gyermekeiknek, s ez egyúttal fényt vet a papi hivatások hiányára is.

Toldi Éva

(Keresztény Élet, 2018. február 4.)

Fotó, videó: Veszprémi Főegyházmegye

OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
OLYMPUS DIGITAL CAMERA
 

Comments are closed.