Szentháromság vasárnapján, június 7-én a veszprémi Szent Mihály Bazilikában különleges ünnepre gyűltek össze a hívek. A zárt ajtók mögött tartott liturgiák miatt idén elmaradtak a szokásos tavaszi ünnepek, keresztelések, elsőáldozások és a bérmálások. Ezen a vasárnap délelőttön azonban a főplébánia katekumen fiataljai részesedhettek a beavató szentségekben. Az ünnepi szentmisét dr. Udvardy György érsek mutatta be Nagy Károly c.apát, kanonok, plébánossal és Felker Zsolt káplánnal, melynek keretében 5 fiatalt megkeresztelt, 11 fiatalt első alkalommal megáldoztatott és 14 fiatalt megbérmált a főpásztor.
Szentháromság ünnepén Isten misztériumát ünnepeljük, aki Atya, Fiú és Szentlélek, mondta el a szentmise kezdetén Udvardy György érsek. Ugyanígy az ember misztériumát – folytatta -, aki teremtetett, bűnbe esett, de megváltott és élettel ajándékozott. Isten és ember kapcsolatát is ünnepeljük. Ezért külön öröm, hogy bár húsvét éjszakáján, amikor az Egyház életreszüli gyermekeit, nem tudtuk ünnepelni azokat a testvéreinket, akik készültek arra, hogy a beavató szentségekben részesedjenek, s ennek a misztériumnak részesei lehessenek. Most azonban ezen a szép ünnepen tudjuk ünnepelni a keresztségi elköteleződésüket, a bérmálásban , a Szentlélek ajándékainak tudatos befogadását és az
Eucharisztikus egyesülést, Krisztus testének, vérének misztériumát. Növekszik az egyház, él az Egyház, szentül az ember, és hisszük, reméljük életünk által dicsőítjük a Szentháromság Egyistent.
Szentbeszédében a főpásztor örömét fejezte, hogy a katekumen fiatalok fölismerték Krisztust saját életükben, készek, és képesek voltak életükben változtatni mindazon, ami nem méltó Krisztushoz, és megragadni mindazt, ami krisztusi, és most, a hívő közösség jelenlétében , szülők, rokonok, barátok, ismerősök, házastársak ünneplő közösségében kérik-veszik az Egyház szentségeit, a keresztséget, a bérmálást, és az Eucharisztia szentségét, hogy az életükben fölismert Krisztus életét tudják élni. Ez a titok annak a titoknak a része, amit mi ma ünneplünk – a Szentháromság Egyistennek a titka. Az embernek a titka. Életünk legnagyobb kérdése, ki az ember, ki vagyok én, ki mondja ezt meg? S mi az értelme annak, hogy ezt a létet fölfedezzük, ráismerünk, hogy vágyaink vannak, hogy örömeink vannak, hogy küzdelmeink vannak, hogy keressük az igazságot.
Szeretnénk hűségben élni, szeretnénk úgy élni, hogy sem intellektuálisan, sem egzisztenciálisan ne legyen megkérdőjelezhető az életünk. Vajon amit mondok, amit teszek, amit gondolok, amit érzek, a múltam, a jövőm, vajon egységben van-e? Egységben van mert ismerem Krisztust, mert elkötelezem
magamat mellette, azért, mert egyháza által, szentségeinek az erejével, s a lélek erejével táplál bennünket. Mind az Isten titkát, mind az ember titkát, gyönyörűen fejezi ki János evangéliumának mondata: “Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda érte, hogy mindaz, aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Mit állítunk ezzel? Mi az egyháznak a
tapasztalata, meggyőződése? Mi az Egyháznak a hite, amiért hajlandóak vagyunk életünket is föláldozni? Állítjuk meggyőződésünk, hogy az Isten Atya. Jézus ezt föltárta nekünk. Föltárta nekünk az Ő életével, az Ő küzdelmében, de föltárta nekünk akkor is, amikor a Miatyánk imádságot ránk bízta. Azt is föltárta nekünk Krisztus, hogy Istennek Atyasága mellett a szeretet nem egy tulajdonsága. Hanem az az állítás, „Isten a szeretet”, az
Isten lényegét fejezi ki. Isten szeretet, nem más. A szeretet a mi Atyánk. Hitünk központi lényegéhez tartozik , hogy élettel ajándékoz meg bennünket, és éltetni akar. Nem tesz próbára, nem próbálkozik velünk hátha sikerül, többségnek sikerül hátha neked is.
Hanem külön, személy szerint ismer, akar, akarja az életedet, akarja a boldogságodat, akarja az életed teljességét. S ezt úgy teszi, hogy a fiát adja nekünk. Elküldi a fiát, aki éli a mi sorsunkat, elküldi a fiát, aki tanít bennünket, aki gyógyít bennünket, aki önmagával táplál bennünket. S aki arra is rámutat, hogy mi egymásnakv testvérei vagyunk. Testvérei, a szó igazi értelmében. Fiát adja nekünk, hogy megváltson gyengeségeinktől, bűneinktől. Milyen fájdalmas fölismerni, amikor szembesülök a jóval, az igazzal, a széppel, a szenttel, az Istennel, fájdalmas felismerni a gyengeségeimet, rossz útkereséseimet, kudarcaimat. S milyen jó, hogy a szentség erejében biztosak lehetünk, hogy megtisztít mindenkit, mindannyiunkat.
Milyen fájdalmas a már beavatottaknak megtapasztalnunk, hogy nem minden esetben tudunk, akarunk, vagyunk képesek, bátrak Krisztus módjára élni. Ő a szentségeivel gyógyít bennünket, újjáteremti az életet bennünk. S Jézus példát is ad. Hiszen tanítása életre vezet bennünket. Emellett akartok elköteleződni. Tanítása életre vezet. Krisztusi életre. Mindez hitet kíván tőlünk. Hisszük, hogy Isten Atyánk, hogy Krisztus megváltott bennünket, hogy az életünk méltó, hogy egymásnak testvérei vagyunk, hogy az Egyház utat mutat számunkra, hogy az Egyház szentségei táplálnak bennünket, s hisszük, hogy Krisztus élete bár a kereszttől nem ment meg bennünket, a küzdelemtől nem ment meg bennünket, s az Egyház sem akarja mondani nektek: ha a beavató szentségekben részesedtek akkor semmi nehézség nem lesz az életetekben. Lesz, ott lesz a kereszt. De Jézus ezt már végigjárta. Jézus példát adott erre. Jézus már győzött a kereszten, és élettel ajándékoz meg bennünket. Ebben hiszünk. S hisszük azt is, hogy a
parancsai, tanítása életre vezetnek bennünket. Jézus azt mondja ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. Parancsaim nem nehezek. Mindaz aki szeret, megtarja tanításomat. Aki nem tartja meg tanításomat, nem szeret. Aki szeret, Atyám is szeretni fogja, s lakást veszünk nálad. Ez történik most. Lakást vesz nálatok. Lakást vesz életetekben. A keresztségben, a Lélek ajándékában, s az Eucharisztia erejében. Ez az ismeret, ami a mi hitünk, ez életre és boldogságra vezet mindannyiunkat.
Jézus élete ez. Fölemeli az embert. Fölemeli az életemet, új látásmódot, új döntési lehetőségeket, új érzelmeket, új kapcsolatokat, új cselekvési életmódot ajándékoz mindannyiunknak. Minthogy említettem, ez a kereszt titkában tárul föl előttünk. Az áldozatnak a titkában. De a keresztben, az
áldozatban az Atya a szeretetével jelen van. Hitet kíván mindannyiunktól a Krisztusismeret és a Krisztus szerinti élet. Szükséges, mint az Egyház gyermekei és leendő gyermekei, tegyetek tanúbizonyságot arról, hogy hisztek mindebben amit az Egyház elétek tár, az Atyában, a Fiúban, a
Szentlélekben, az Egyházban, a szentségek erejében, Máriában, a testvéri közösségben, s ellene mondatok mindannak, ami életetekben nem Krisztus. Szükséges, hogy hitet tegyetek erről, zárta beszédét a főpásztor, majd a keresztelendőket a keresztelőkútnál közösen elénekelték a Mindenszentek litániáját. A keresztvíz megáldása után került sor a keresztségi ígéretek megújítására, majd a keresztelésekre, végül a bérmálásra.
A szentmise záró áldása előtt a főpásztor elmondta: Tanúi lehettünk Isten csodájának, aki nekünk akarja adni életét. Ezt a titkot ünnepeltük. Isten áldását kérem megkeresztelt, megbérmált és most elsőáldozott testvéreimnek. A közösségi felelősség pedig ott van, hogy jó példát mutassunk. Hiszen a kísértések nem múlnak el, érintenek mindannyiunkat, de Isten erejével, az Ő Fiának erejével le tudjuk ezt győzni.
