A keresztények egységéért szóló ökumenikus imahét harmadik estéjén Veszprémben a Szent Mihály-bazilikában Szemerei János győri evangélikus püspök volt az istentisztelet szónoka.

Bevezetőben Márfi Gyula érsek köszöntötte vendéglátóként az egybegyűlt református, evangélikus és katolikus felekezetű testvéreket és a liturgiát vezető lelkipásztorokat. Ismertette, hogy az idei istentisztelet liturgikus rendjét Kanadában készítették.

„A ’kanada’ szó az ország egyik első népének, az irokézeknek a nyelvén „falut” jelent. Isten házanépének tagjaiként a keresztények valóban egy „falunak” a lakói, akárhonnan jöttek is. Amikor a keresztények istentiszteletet tartanak, akkor ehhez a globális nagy faluhoz csatlakoznak, amely telve van gyönyörűséggel, küzdelemmel és reménységgel” – olvasta fel a kanadai keresztények üzenetét a 2014. évi egyetemes imahétre készült ökumenikus imafüzetből.

 Majd felhangzott a könyörgés: Tégy minket eggyé Krisztusban!

A bibliai olvasmányt Jób könyvéből (28, 20-28.) Takáts István atya, a Padányi Katolikus Gyakorlóiskola lelki igazgatója hirdette. Majd Pál apostol efezusiaknak írott leveléből (4, 7-13) az alkalomra rendelt igét Papp-Szabó Szimonetta református lelkész olvasta fel. Szemerei János püspök pedig Márk evangéliuma alapján (8, 14-21.) hirdette az evangéliumot.

Az ember szeme hajlamos arra, hogy beleakadjon a hiányokba, mutatott rá igehirdetésében a püspök. Úgy él, hogy sokszor csak azt veszi észre, ami nincs, ami hiányzik és a van-ról megfeledkezik, azt magától értetődőnek tartja. S ez a hiánykeresés az élet számtalan területén jelen van. Ezt már iskoláskorunktól kezdve érzékeljük, amikor a tanár a feleltetéskor azt vizsgálja, mi az, amit nem tudunk, vagy egy vizsgán azt a kérdést kapjuk, amire a felelet éppen nem jut eszünkbe. Tulajdonképpen nemcsak azért szenvedünk hiánybetegségektől, mert a szervezetünkből hiányzik egy-két nyomelem, amelyhez testünk egészségének fenntartásához szükség volna, hanem mindennapi életünkben is – sokszor szinte betegesen – a hiányosságokra fókuszálunk, csak azt vesszük észre, ami éppen nincs. Jó érzékünk van erre sokszor az Egyházban is. Nem vesszük észre azokat az értékeket, amelyek körülvesznek minket a közösségeinkben, a mindennapjainkban, hanem azt keressük, firtatjuk, amivel nem foglalkozik az egyházi közösségünk. Mi magyarok különösen is hajlamosak vagyunk arra, hogy a hiányaink miatt keseregjünk. Sokszor még az is előfordul, hogy amikor éppen van valamink bőven, akkor azon kezdünk el aggódni, hogy mi lesz, ha majd nem lesz, ha elveszítjük. Mint a tanítványok az evangéliumban, akik a kenyér miatt aggódtak ismét, pedig már megélték egyszer, hogy Jézus az öt kenyérrel és a két hallal miként vendégelt meg ötezer fős közösséget a pusztában.

Aki mindig a nincset, a hiányt látja meg, az elveszíti a van örömét, azt a szépséget és gazdagságot, amellyel a Teremtő Isten ellátta az embert s ellátja ma is, emelte ki a püspök. Az idei imahétnek különösen is hangsúlyos üzenete az, hogy mindnyájan megajándékozottak vagyunk. A budapesti ökumenikus nyitó istentiszteletet idézte fel ezután a Kálvin téri református templomban, amelyen szimbolikusan minden felekezet elhelyezte az úrasztalán egy-egy jelképes ajándékát. A katolikusok egy szentképet, a Szűzanyát a gyermek Jézussal, a reformátusok egy betlehemi csillagot, az evangélikusok Krisztus keresztjét, melyen életét adta megváltásunkért, a baptisták a Szentírást, az ortodoxok egy ikont, a görög katolikusok egy reprezentatív kiadású evangéliumos könyvet, a metodisták egy úrvacsorai kelyhet, az anglikánok egy imádságos könyvet, a pünkösdiek pedig egy képet hoztak, rajta a galambbal, amely a Szentlélek szimbóluma. Olyan ajándékok ezek, amelyek mind közösek és értékesek számunkra, összetartozásunknak hirdetői, mutatott rá Szemerei János. S felfedezhettük, mondta, hogy bár nem egészen egyformán beszélünk, de közös ajándékok hordozói vagyunk: Isten szeretete működik közösségeinkben. A hiányok keresése és sorolása, a különbözőségek sorolása csak a felszín, az Úr azonban nem a mi szemünkkel néz, hanem a szívével lát minket. Ő van Egyházunk hajójában, és szomorú amiatt, hogy mi a darab kenyérért sopánkodunk, miközben legfőbb ajándékunk velünk van a világ végeztéig. Mert Ő a legfőbb ajándékunk, aki áldását küldi ránk, gondot visel ránk, zárta gondolatait a püspök.

Az igehirdetés után az egyetemes könyörgéseket Isó Dorottya és Isó Zoltán evangélikus lelkészek közvetítették, majd felhangzott az Úr imádsága. Végül a záró ökumenikus tanúságtételt Niederhoffer Zoltán református lelkész olvasta fel, melyben a lelkipásztorok megerősítették, hogy a keresztény egység létrejöttét szolgálják mindenkor minden igyekezetükkel.

Az istentisztelet ökumenikus áldással zárult.

Toldi Éva

[simpleviewer gallery_id=”443″]

 

Comments are closed.