Egy nemzetnél nemcsak az a fontos, vannak-e értékei, hanem az is, vannak-e, akik ezeket az értékeket megőrzik, mert egy nemzetnek az igazi valutái a művészei – idézte Krisztin N. László badacsonytomaji polgármester az évtizedeken át a településen alkotó Egry József festőművész korokon átívelő megszívlelendő gondolatait a róla elnevezett emlékmúzeumban, ahol június elsején nyitották meg Udvardi Erzsébet Kossuth- és Pro Cultura Christiana-díjas festőművész posztumusz kiállítását.

Az időszakosan – tavasz végétől őszig – látogatható múzeum idei kapunyitásán megemlékeztek a 135 éve született névadó Egry Józsefről, „a Balaton festőjéről”, majd az ő művészetének méltó folytatójáról és szakrális irányú kiteljesítőjéről, Udvardi Erzsébetről, aki az 1950-es évek végétől élt és alkotott Badacsonyban, s öt éve szólította el a Teremtő a földi mezőkről, valamint a művésznő férjéről, alkotótársáról, Tamás István író/újságíróról is, aki húsz éve hunyt el. Badacsony lakossága, lelkes közössége büszkén ápolja értékeit, neves alkotóit, becsben tartja művészeit, ennek köszönhető, hogy bár küzdelmes módon, de fenn tudja tartani a képzőművészetek otthonát, az emlékmúzeumot, hangzott el az ünnepség prológusában.

Udvardi Erzsébet munkásságának kezdeti (’60-as évekbeli) időszakát öleli fel az idei időszaki kiállítás, a reprezentatív válogatást a szakmai szervező Laczkó Dezső Múzeum rendezésében láthatják az érdeklődők. A tárlatot Németh István Péter költő, irodalomtörténész nyitotta meg. Ünnepi emlékezésében Vajkay Aurél történész, etnográfus gondolatait idézve méltatta a nagy elődök, Egry József és Bernáth Aurél impresszionista/posztimpresszionista nyomdokain haladó Udvardi Erzsébet korai alkotásait: Mesevilág voltaképp, ami Udvardi Erzsébet képeiből árad, legendák sorozata, amilyent csak egy szerető édesanya tud a gyermekeinek elmondani. Olyan felnőtt gyermekeknek azonban, akik már két világháború rémségeit megélték, s most balsejtelmeik elől anyjukhoz menekülnek. Csak asszony tud ilyen megható szépen a felnőttekhez szólni, meséket mondani”.

A művésznő kezdeti festményein is érzékelhető, fűzte hozzá, hogy kereste a lelkét kezdettől megbabonázó balatoni fények időn és téren túli, szinte természetfölötti ragyogásának megjelenítési módját. Ekkor még, mint Egry, e hiányt a vakító fehéren hagyott felületekkel pótolta. Példaként említette a tárlaton látható Rekviem című festményét, amelyen édesanyját láttatja, amint édesapját elsiratja. Itt a hófehér sírgödör szakrális fényességét a ravatal mögött feltűnő, a horizontot is eltakaró sűrű sötét szinte áthatolhatatlan erdő jelenlétével emeli ki. Középkori siratóverseink, a planctusok szomorúsága és egyben élet- és öröklét-reménykedése jelenik meg e képen, mutatott rá. De hasonló, ugyancsak az arany és ezüst metaszínek megtalálásának küzdelme tűnik fel a Nap világot átölelő/betöltő fényességének ábrázolásában a Vízöntő vagy a Nádvágó című festményein, valamint szüleiről készült sajátos portréképein. Udvardi Erzsébet csak később talált rá a festészetben máig egyedülálló eredeti arany és ezüst kollázstechnikával megjelenített ábrázolásmódjára. Méltatását Németh István Péter Simon István költőnek Udvardi Erzsébet festészetéről írott soraival zárta: „e festmények áttetsző lírája mögött a táj szelleme, a történelem, a múlt is megjelenik: az eltűnt idők fényessége, a vizek csillogása, a hegyek mozdulatlansága, a Biblia szépsége és örök igazsága”.

A megnyitón közreműködött Mohai Gábor előadóművész Nagy László A feltámadás szomorúsága című versének közvetítésével.

Toldi Éva

 

 

Comments are closed.