Virágvasárnap délutánján, április 13-án ismét bemutatásra került a Veszprémi Főegyházmegye virágvasárnapi passiójátéka, amely a hagyományokhoz híven a veszprémi Margit-romoktól indult és a Benedek-hegyen ért véget. Az esemény idén is sokakat vonzott: hívek, zarándokok és érdeklődők együtt élték át Krisztus szenvedéstörténetét egy különleges, szabadtéri misztériumjáték formájában.
A dramatizált evangéliumi jelenetekben több mint 100 önkéntes szereplő működött közre. – fiatalok, családosok, lelkipásztorok és világi hívek – akik élővé tették Jézus jeruzsálemi bevonulásától kezdve az utolsó vacsorán és a Gecsemáné-kert imádságán át egészen a keresztrefeszítésig és haláláig tartó eseményeket. A közös imádság, zene, gesztusok és a megdöbbentő csendek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a jelenlévők valóban részesei legyenek az evangélium drámájának.
A passiójáték végén Udvardy György veszprémi érsek szólt a hívekhez. Beszédében így fogalmazott:
„Az Isten és az ember drámájának lehettünk most a részesei. Az Isten, aki szereti az embert, aki nem feledkezik meg rólunk, elküldi Fiát, hogy megszabadítson bennünket bűneinktől, és elvezessen az örök életre. Ez a mérhetetlen isteni szeretet segít bennünket abban, hogy méltó, emberhez méltó életet élhessünk – és nagy reménységet ad számunkra.”
A főpásztor hangsúlyozta: Isten minden embert szeret, legyen fiatal vagy idős, beteg vagy egészséges, házas vagy egyedülálló. „Ő éltetni akar bennünket. Ennek a drámája érintett meg bennünket ma: a kimondott szavakban, a gesztusokban, a csendben.”
Az esemény a nagyhétre való lelki felkészülés része volt. Érsek atya rámutatott, hogy a szenvedéstörténetben való részvételünk nem szomorúságot, hanem reményt hordoz: „Merünk belebocsátkozni a szenvedéstörténetbe, mert hiszünk a feltámadásban. Isten ünnepet ad nekünk most is.”
Udvardy György érsek köszönetet mondott mindazoknak, akik a passiójáték létrejöttében közreműködtek: külön kiemelte Kiss Györgyöt, a passiójáték szervezőjét, aki – mint mondta – „a szó igazi értelmében animálta, lelkesítette és lélekkel töltötte meg ezt a drámát”. Háláját fejezte ki a szereplőknek, háttérmunkásoknak, segédkezőknek.
„Ha nem adjuk oda az időnket, nem lesz ünnep” – fogalmazott az érsek. – „Aki odaadja az idejét, annak az Isten tud ünnepet ajándékozni.”
A passiójáték végén a főpásztor a feltámadt Krisztus szavaival bocsátotta el a közösséget:
„Menjetek békével és szolgáljátok Istent és embertársaitokat.”
