Szeptember 22-én, vasárnap nyílt meg – az Ars Sacra Fesztivál keretében – Sütő György festőművész Via Crucis című kiállítása a keszthelyi Kis Szent Teréz Karmelita Bazilika Folyosó Galériájában.
A festőművész így vall magáról és alkotásairól: “Olyan alkotónak vallom magam, aki nem elsősorban a közvetlen környezetét mintázza meg, hanem belülről dolgozik, az emberi lélek legféltettebb félelmeit, érzéseit próbálja megragadni. Főállásban idősek otthonában dolgozom ápolóként. Naponta szembesülök az ember testi és mentális leépülésével. Érzem azt az egzisztenciális szorongást, ami meghatározza a mindennapjaikat. Ez a belőlük áradó feszültség akarva-akaratlan rám is nagy hatást gyakorol. Sok esetben egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy ezeket a lelki történéseket az intézmény falain belül hagyjam. Hazahozom őket a lelkemben, amik tovább kavarognak, dolgoznak bennem… A művészetem legtöbbször ezekből az érzésekből táplálkozik. Egy idősek otthonában nagy szerep jut a kezeknek. A verbális kommunikáció mellett a kéz nyelve is létfontosságú. A kéz nagyon fontos ahhoz, hogy az idősek alapvető szükségletei ki legyenek elégítve. Elengedhetetlen időnként egy bátorító kézfogás, egy erőt adó vállon veregetés, vagy egy gyengéd simogatás is egy fájdalmaktól, félelemtől meggyötört arcon az éjszaka közepén… Talán így tudom nekik leginkább elmondani a kezek nyelvén: nincs egyedül!”
A kiállítási anyag létrejötte kapcsán elmondta: “A keresztút kezek nyelvén történő feldolgozása már régóta dédelgetett álmom volt. Többször kezdtem bele, de valahogy nem voltam még lelkileg ráhangolódva igazán. A bátyám balesete, halálközeli állapota egy olyan lelki folyamatot indított el bennem, ami hatására lélekben térdre rogyva imába, egy kérő imába kezdtem, mégpedig vizuális formában. Az ötlet is hamar megfogalmazódott bennem: a kezek „nyelvén” fogom elmesélni Jézus Krisztus kínszenvedését.”
Hozzátette: “A festményeken látható kezek között felfedezhetjük az önmagát értünk feláldozó Krisztus kezeit is, de a mi saját kezeinket is láthatjuk, amelyek időnként vádolnak, vagy éppen keresztre szegeznek, lecsupaszítanak, de ugyanakkor segítő jobbot is nyújtanak terheink cipelésében, vigasztalnak is, vagy éppen gyengéden simogatnak… Istennek hála, a kérő imából hálaadó ima lett, hiszen mire befejeztem a keresztutat, a testvérem állapota és élete rendeződött. Amiért még igazán hálás lehetek, az az, hogy egy igazán méltó helyen, a keszthelyi Kis Szent Teréz Karmelita Bazilika kerengőjében állíthattam ki a festményeket.”
A kiállítást Balogh Csaba nyitotta meg, aki így fogalmazott beszédében: “A művész alkotásaival hozzánk szól, minket akar megérinteni, szeretne közvetíteni valamit, esetleg érzelmeket kiváltani a közönségből, csodálatot, megdöbbenést. Az ő nyelvén vezet végig minket most Krisztus szenvedésének útján, melyen képei segítségével mi is elkísérjük őt… Szinte hihetetlen az ötlet, hogy a kálváriát csak a kezekkel mutassuk meg. A téma ilyen jellegű feldolgozása magában is különleges, de a megvalósítása még nagyszerűbb. Hogy stílusos legyek, szerintem minden embert megérint, hívő, katolikusként pedig egyenesen szívbemarkoló.”
A kiállítás megnyitót követően Liszt Ferenc: Via Crucis című műve hangzott fel a bazilikában, amelyet Dankos Attila, a veszprémi székesegyház orgonaművésze adott elő. A hangversenyen a festőművész képei segítették az elmélyülést a stációk titkában.
A kiállítás megtekinthető: 2024. október 23-ig.
