Dr. Udvardy György veszprémi érsek, a búcsúi szentmise főcelebránsa a szentmise elején köszöntőjében elmondta: “Kedves Testvérek! Valóban többször voltam már itt búcsúi alkalommal, most azonban a közösségnek a védőszentjét ünnepeljük. A védőszent, ahogyan hallottuk, közbenjár értünk, kér, példát is ad. Azt gondolom, hogy a védőszent egy krisztusi erényt is, vagy többet is megjelenít számunkra, ezt szeretnénk egy búcsúi alkalommal közelebb hozni a szívünkhöz.”
A főpásztor homíliájában így tanított: “Melyik a legfőbb a parancsok közül? A kérdés ez, hogyan kell élni, hogyan kell jól élni, hogyan kell méltó módon élni, s hogyan kell élni mindennapjainkat? A szeretet kettős parancsa ezt adja elénk. Kik vagyunk, hogyan kell élni, hogyan kell élni mindennapjainkat. Ebben látunk egy kimagasló példaképet a szentekben, kiemelt módon is Szent László királyunkban. Az ő egész egyéni élete, ahogyan hallottuk is a köszöntőben Szabolcs atyától, a békességteremtés, az egységteremtés volt a feladata, ezt vállalta, vállalta az uralkodásnak a szolgálatát, miközben pontosan tudta azt, hogy szent királyunk, István király a krisztusi törvényeket megfogalmazta, a krisztusi törvényeket felkínálta, a krisztusi törvények alapján akarta népét kormányozni, és ez sok esetben meg is valósult, de hogy a hétköznapi életben, a mindennapi életben, a közösségi életben, a társadalmi életben hogyan fog megvalósulni a krisztusi tanítás, ahhoz szükség volt Szent László királynak a nagyon szisztematikus, nagyon fegyelmezett, nagyon céltudatos és rendszert építő tevékenységére is. Népének a megszentelését szolgálta ezek által. Nemcsak törvénykezett, nemcsak törvényeket hozott, alkotott, hanem azzal a meggyőződéssel, azzal a kiindulóponttal, hogy ez a nép megszentelését eredményezi, úgy, ahogyan Szent István király ezt akarta, úgy, ahogyan a népét a keresztséghez elvezette. De hát mi magunk is pontosan tudjuk egyéni életünkben is, pontosan tudom, hogy keresztény vagyok, szeretnék is Krisztus módjára élni és hányszor és hányszor fedezem fel, hogy a mindennapi döntésemben, szokásomban, életvezetésben nem a krisztusi törvények uralkodnak, elfogadok nem keresztény magatartást is.”
A veszprémi érsek kiemelte: “Egy nép akkor válik kereszténnyé, ha eszményeit is megkeresztelik, ha keresztény lesz. Ő ezt tette, hogy az eszmények is, a múlt is, a múlthoz való ragaszkodás, az az értékrend, amit a nép hozott magával és amit odavitt Krisztushoz, hogy keresztelje meg, ezt szerette volna, hogy a mindennapi tevékenység során eszménnyé váljék, mégpedig krisztusi keresztény eszménnyé. S mennyire fontos ez? Amikor az élet dolgait látjuk, amikor a mindennapi életnek a cselekvésében vagyunk és döntéseket hozunk állapotbeli kötelességeinkben, kapcsolatainkban, családunk körében, közösségünkben, vagy éppen a társadalom különböző területein is, akkor mennyire világosan kell látnunk, hogy mi az az eszmény, ami miatt valamit teszek. Mert lehet a jólétet eszményíteni, lehet valamiféle szabadságot eszményíteni, lehet valamiféle hamis egyenlőséget eszményíteni, de akkor ilyen törvényeket fogok hozni, ilyen törvényeket fogok alkotni az életemben. Ezt fogom szolgálni. S mennyire hiányzik egyéni életünkből is sok esetben, de a társadalmi életből az eszmény szerinti döntés, az eszmény szerinti gondolkodás, a törvényeknek a kialakítása. Ez egyéni életünkben is így van.
Nyilván egy ünnep elsősorban meghív bennünket. Nem arra, hogy a rosszat, a hiányosságot fedezzük fel magunkban, hanem sokkal inkább arra, hogy a jót erősítse meg.”
Tanításában a veszprémi érsek hangsúlyozta: “Nagy hálával tartozunk egyházunknak, hogy készülhetünk Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására. Egy közülünk, rokonai még élnek, emléke eleven. Abban erősít bennünket, hogy mai körülmények között, háborús körülmények között, lehet szentnek lenni, krisztusi módon. S mennyire hálásnak kell lenni azért Szent László királyunknak, hogy mindezt az átfogó és bátor intézkedéssorozatot meg merte tenni, mert a nép java ezt kívánta, mert a mindennapi életünket szabályozó törvények ezt kívánták meg. Eszményeket állítani. Milyen nagy kérdés ez magunk számára is. Mi az az eszmény, ami nekem különösen is tetszik? Nagyon sok minden lehetne, de olyan, ami nekem kedves, ami nekem erőt ad, engem bátorít.
Az ő életét nagyon sok csoda kíséri. A legendák ezt mind-mind nagyon szépen kiemelik, sőt, a magyar nép Mózeseként ábrázolják, aki vezeti az ő népét az igazság útján, az ígéret földjére. S igen, ezek a törvények, az ő működése, ez mind-mind a nép javát szolgálta.
A búcsúünnep az ajándék, felszólítás, de legfőképpen megszólítás. Éljünk keresztény hivatásunkhoz méltóan, éljünk bátran, éljünk nagy-nagy reménységben. Szent László és a többi magyar szent példáját követve. Talán feladatot is kijelöl egy-egy ilyen búcsúünnep. Azt gondolom, hogy nagyon szükséges mindannyiunk számára átgondolni mindennapi életünknek a törvényeit, szokásokat szavainkban, életvitelben, akár az időbeosztásban, a másokkal való kapcsolattartásban. Mennyire szükséges eszményeinknek megragadása és kiemelése. A felnőtt számára is, de ugyanígy a gyermekek, diákok számára. Az eszmény az vonz, erőt ad, inspirál, bátorít. Szükséges azzal is szembenézni, hogyan viszonyulok a küzdelmeimhez? Bátran vállalom, kerülni akarom, másra bízom, vagy éppen félelem tölt el, és akkor a félelemből fogok cselekedni? A küzdelmeink krisztusi küzdelmek önmagunkkal, testvéreinkkel, a társadalommal, kultúrával kapcsolatban. S hogyha úgy tűnne, hogy a keresztény lét, mintha valamilyen harcias, militáns testület lenne, nyilván ilyen vonulata is lehetne, de nem ez a legfőbb, hanem az, hogy Krisztushoz tartozunk és ez az életünk, s azért küzdünk a krisztusi életért, mert az életünkért küzdünk, mégpedig a boldog örökéletért. Adjunk hálát Szent László királyunkért. Sok-sok évszázaddal ezelőtt meghozott döntései mai napig is példaként állnak előttünk.”
A szentmise végén Tódor Szabolcs h. esperes, plébános köszönetét fejezte ki Érsek Atyának: “Főtisztelendő Érsek Atya, engedje meg, hogy a mindenható, teremtő és gondviselő Isten után, még egyszer hálásan köszönjem meg a szolgálatát. Azt gondolom, hogy nagyon sok gondolat, amely a mai nap a tarisznyánkba került, ha egyet megfogadunk belőle és próbálunk ehhez méltó módon élni, akkor már megérte itt lennünk. Adja Isten, hogy úgy legyen.”
A szentmise zeneiszolgálatát a Zala Brass fúvósegyüttes és a kegytemplom kórusa végezte.
Istenünk, te sokféle csodával dicsőítetted meg Szent László királyt. Érdemeiért és közbenjárására őrizz meg minket minden rossztól, és vezess a boldog örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.
