Fekete vasárnap előtti pénteken, április 4-én a városlődi kálvárián vezetett keresztút ájtatosságot Udvardy György érsek.
Városlődön hagyományosan mindig nagy ünnep, és mindig a néphagyományokra is emlékezünk ilyenkor. Azokra az ősökre is, akik építették ezt a kálváriát. – mondta el Varga – Csikász Bence plébános köszöntőjében. Nagyböjt egyik különleges lelki alkalma a városlődi keresztút, hiszen magyar és német nyelven szólalnak meg az énekek és stációk előtti elmélkedések. A közös imádsághoz helyi és környékbeli hívek, köztük fiatalok is csatlakoztak, közreműködött a Városlődi Szent Mihály Egyházi Kórus.
Érsek atya beszédében hangsúlyozta: nagy öröm, hogy a különféle közösségekből érkező hívek együtt emlékezhetnek Jézus Krisztus szenvedésére, halálára és feltámadására. Kiemelte, hogy a hagyományok ápolásához minden korosztály hozzájárul: az idősek emlékeznek, a középkorúak cselekszenek, a fiatalok pedig továbbviszik az örökséget.
A városlődi keresztút helyszínének szimbolikájáról is szólt: a völgyből indulva, a dombra felérkezve az egész település belátható – ahogyan a szenvedés után is tágasabb látás nyílik az életünkre. A kereszt nem csupán szenvedést jelent, hanem lehetőség a Jézushoz való hasonulásra, az ő nyomában való haladásra.
A keresztút egy-egy állomása nemcsak Jézus életének mozzanatait idézi, hanem a saját élethelyzeteinket is visszatükrözi: a magányt, az elutasítást, az újra elesést vagy épp a meg nem értett segítségnyújtásokat.
Érsek atya beszéde végén hangsúlyozta: a keresztút nem a megsemmisüléshez, hanem a feltámadáshoz vezet. A kápolna, amelyhez a hívek felérkeztek, az örök élet és a remény jele. A feltámadás ereje átformálja látásmódunkat és bátorságot ad, hogy megvalljuk hitünket, hordozzuk egymás terheit és elinduljunk az örök élet felé vezető úton. A nagyböjtben különösen is fontos, hogy megszabaduljunk bűneinktől és befogadjuk Isten irgalmát, aki életet akar ajándékozni nekünk.
