Szent Imre herceg tiszteletére gyűltek össze a hívek november 5-én este Bakonyszombathelyen a Szent Imre-templomban.
A búcsúi szentmisét az idei éveben Dr. Udvardy György érsek atya mutatta be, Fuchs Tibor plébánossal, valamint a jelenlévő paptestvérekkel. Amikor egy szentet, egy közösség védőszentjét ünnepeljük, akkor megköszönjük azt az ajándékot, amit egy-egy szentben egészen közel akar hozni hozzánk az Isten, így Szent Imre hercegben is. Megköszönjük égi pártfogását, köszönjük a példáját, és az ünnepben mindig kicsivel többet tanulunk tőle.
Udvardy György érsek atya homíliájában többek között arról beszélt, hogy Szent Imre, mint Szent István és Boldog Gizella gyermeke, a veszprémi főegyházmegye történelmének része, ahol életének egy részét töltötte. Készen állt arra, hogy apjától átvegye az ország vezetését, és Gellért püspök segítségével az istenes uralkodáshoz szükséges erényeket és tudást is elsajátította. Ezen felül, szüzességi fogadalmat tett. Szent Imre példája mindenkit arra ösztönöz, hogy életünket a hivatásunknak szenteljük, az igazságot keresve és az isteni kegyelmet segítségül kérve. Emlékeztet minket arra, hogy az életünk ajándék, amit az Isten akaratának megfelelően kell élnünk, törekedve a tökéletességre és készséggel vállalva szolgálatunkat. A főpásztor prédikációjának végén arra buzdított, hogy kövessük Szent Imre példáját: készséges akarattal, jó döntéseket hozva, és folyamatosan elkötelezve magunkat Isten felé. Érsek atya homíliáját teljes terjedelmében cikkünk végén közöljük.
A búcsúi szentmisét követően szeretetvendégségre vártak mindenkit. A szentmise zenei szolgálatát a móri Magnificat Kórus látta el Steiner Lujza karnagy vezetésével, orgonán közreműködött Somlyai Zsombor Gergely kántor.
Dr. Udvardy György érsek prédikációját teljes terjedelmében itt olvashatják:
Főtisztelendő paptestvérek, kedves testvérek!
Szent Imre ünnepén összegyűjt bennünket az Egyházunk, hogy a Krisztusi erényeket ünnepeljük, azokat az erényeket, amelyek Szent Imrének az életében átragyognak.
Segítenek az ő életét jól értelmezni, az életéből példát venni és az ő életéből tanítani az imént hallott szentírási szakaszok. A bölcsesség, amely arra indít, hogy olyan cselekedeteket tegyünk, amelyeket mások talán nem is értenek, mert nem ismerik annak mozgatórugóját, nem ismerik, mi lakik a szívünkben.
A szentírási szakasz arról is beszél, hogy az Isten kiválaszt bennünket az istenes életre, hogy üdvözítsen bennünket. Az evangélium pedig arról ad nagyon szép tanítást, mit jelent az Úr dolgaiban fáradozni. Mit jelent késznek lenni. Mit jelent készségesnek lenni. Mit jelent abban a munkában tevékenykedni, fáradozni, amit az Úr bízott rám.
Boldognak mondja azokat a szolgákat, akik uruk érkezésekor ébren vannak, vagy ebben a tevékenységben vannak. Miért olyan tanulságos éppen Szent Imre ünnepén ez az evangéliumi szakasz. Mit emelhetnénk ki a szolgáknak a magatartásából. Először is egy óriási bizalommal találkoznak, hiszen az uruk rájuk bízza az Ő házának gondjának irányítását, sőt rájuk bízza a szolgatársakat. Megbízik benne, rábízza a javait, bízik abban, hogy ez a szolga jól fogja felhasználni a tulajdonosnak a szándéka szerint. Bízik abban a ház ura, hogy az a szolga úgy jár el, mintha ő maga itthon lenne, mintha ő maga irányítaná a ház életét. Óriási bizalom ez. Mit látunk a szolga részéről? Látjuk a készséget. Elfogadja ezt a fölkérést, elfogadja ezt a megbízást, pontosan tudja, hogy ezek a javak nem az övéi. Ezzel a tisztelettel, ezzel a meggyőződéssel, de Urának a szándéka szerint ki adja kinek-kinek a részét a maga idejében. Nem hatalmaskodik a szolgatársak fölött, hanem úgy irányítja a ház életét, hogy mindenben az Úr akarata teljesedjék, mert bízott benne az ura, ő pedig készséget fejez ki, azonosulást a ház urának az akaratában, és készséget abban a tekintetben is, nem tudja, mikor érkezik vissza az ura. Bármelyik pillanatban érkezik, ő ennek a küldetésnek akar eleget tenni, bármelyik pillanatban is érkezik, ő pontosan azt akarja tenni, amivel az ura megbízta. Lehet az kora este, késő éjszaka, vagy hajnalban. A készség ott van benne.
Nagyon sokat tanulhatunk ebből az evangéliumi szakaszból, és nagyon is illik ez a magatartás Szent Imre hercegre, akit most egybegyűlve, tiszteletünket kifejezve az Úrhoz imádkozunk. Szent Imre herceg, csodálatos férfiú, ifjú, Szent István királyunknak és Boldog Gizellának gyermeke.
Mind a két említett szent, illetve boldog szorosan kötődik a Veszprémi Főegyházmegyéhez.
Egészen biztos, hogy Szent Imre is életének egy részét ebben a városban tölthette, ahol aztán majd a fogadalmát le is teszi. Milyen jó látni azt, hogy nem csak Szent István akarja, hogy jó uralkodó legyen, hanem ő maga is készséges arra, hogy mindent megtanuljon, ami ahhoz szükséges, hogy majd apjától átvegye az ország irányítását, hogy megteremtse azt a rendet, amely az evangéliumból fakad, hogy az embert, a népet az üdvösség útjára vezérelje, elvállalva azt a küldetést, amit az Isten, mint uralkodóra rábíz. Milyen jó látni, hogy Szent Gellértnek a segítségével megszerzi azokat a tudásokat, készségeket elsajátítja, amelyek nemcsak a világban való eligazodáshoz voltak szükségesek, hanem ahhoz, hogy ő jó uralkodó legyen. Nem egyszerűen tudást akart szerezni, nem egyszerűen el akart igazodni a világ dolgaiban, bár egy uralkodó számára ez nagyon fontos, hanem ő Istenben szemlélte ezt a tudást is. Szentéletű, vértanú tanítómestere volt, aki ugyancsak odaszentelte az életét a nép javainak a szolgálatára, a nép üdvösségének a szolgálatára. És látjuk az Intelmek című könyvből, amely Szent István királyunk ír az ő fiának, hogy mennyire pontosan készíti fel az uralkodásra, az uralkodói magatartásra az apja is. Az uralkodó felelős az ő népéért, mert nem csak jólétet akar teremteni, nem csak biztonságot akar teremteni, nemcsak szövetségeseket akar keresni a szomszéd népek között, hanem a népét az üdvösségre akarja segíteni, mint apostoli király.
Látjuk ezt a készséget Szent Imre hercegben, hiszen vannak feljegyzések arról, hogy ő maga is részt vett az ország határán lévő csatákban, ő maga is vezetett sereget, azért, mert tanulni akarta, mit jelent jól kormányozni a népet, nemzetet az üdvösség felé. Milyen jó látni, hogy ő egy olyan tettre kész ifjú volt, aki a saját képességeit teljes egészében alárendelte annak a küldetésnek, amire az apja kijelölte, mert ebben fedezte fel az isteni kiválasztást, kiválasztottságot, ebben fedezte fel azt, hogy az ő üdvössége abban rejlik, ha népét segíti az üdvösségre.
Készséges volt megtanulni mindent, ami azt szolgálta, hogy ő ezt az Istentől kapott hivatást jól tudja betölteni. És ennek a készségnek egy nagyon megrendítő, de a krisztusi erényekhez kapcsolódó eseménye, amikor ő szüzességi fogadalmat tesz. Keresi, mit adhatna még oda. Mert nem csak tudni akart, nem csak képességeket akart szerezni, emberi szempontból akart fölkészülni. Teljes egészében azonosulni akart Krisztussal, a mi tanítónkkal, mesterünkkel, üdvözítőnkkel. És amikor fölfedezi, hogy az Isten tőle a szűzi tisztaságot kér, akkor ezt készséggel megteszi, fölajánlja.
Kívülállók, ha tudtak róla, egészen bizonyos, hogy nem értették. Hogyan van az, hogy ifjú, aki uralkodásra készül, egy ilyen fogadalmat tesz az Istennek. De ő érti, mert ugyanúgy, mint Szent István királyunk, őszinte megtérésből, őszinte istenkapcsolatból élte az életét. Erényesen, teljesen Krisztusnak szentelve önmagát, teljesen Krisztust követve a cselekedeteiben. És persze ifjúként, váratlanul éri a halál, és tudjuk, hogy ennek következményeként is hozza meg a döntést Szent István királyunk, népünk, nemzetünk, országunk felajánlására Boldogságos Szűz Máriának.
Milyen példa? Milyen kiemelkedő tanítás? Éli a maga emberi megfontolás szerint való életét, készül a hivatás fölismerésére, betöltésére, és kész mindent alárendelni ennek a hivatásnak. Tanít bennünket Szent Imre herceg, bennünket, akik most éljük az életünket. Keresni, kutatni, bármilyen korú is vagyok, akárhány éves is vagyok, életemnek a hivatását, a hivatásának a jobb megélését és tanít bennünket arra, hogy döntéseket kell hozni az életünkben. Dönteni az Isten mellett, benne fölismert igazságot. Dönteni a népért, nemzetért való szolgálatban, dönteni abban, hogy az életem, ami az enyém, ami egyszeri, megismételhetetlen, de föláldozható, ezt igenis testvéreim szolgálatára szenteljem. Keresni az igazságot, keresni a hivatásomat, megerősödni ebben, döntéseket hozni a fölismert igazság mellett, és ebben a döntésben segítségül kérni az isteni, a kegyelmi erőt. Mennyire aktuális tanítása van napjainkban, nem csak a fiatalok számára, hanem mindannyiunk számára.
Életem, amit az Istentől kaptam, ajándék. Nem az én tulajdonom, hiszen nem is voltam sosem abban a helyzetben, hogy kérhettem volna az Istentől, hogy most már akarok élni, milyen tulajdonságokkal akarok élni, hol akarok megszületni, milyen körülmények között. Ezt kapjuk ajándékul az Istentől. És miközben ráismerünk, rádöbbenünk saját létünknek a nagyszerűségére, fölfedezzük, hogy a meghívásunk a tökéletességre szól, az Isten teljességére. Fölismerjük azt is, hogy ehhez kapunk segítséget, kapunk eszközöket. Persze vannak korlátaink, vannak olyan események, amelyek veszélyeztetik a tökéletességre való törekvésünket, de ezekkel meg tudunk küzdeni. Sőt, meg kell küzdeni. Miért? Mert készek akarunk lenni, hogy bármikor érkezik Urunk, abban a szolgálatban találjon bennünket, amivel bizalmából megbízott, amit fölismertem, s amiért kész vagyok áldozatot hozni.
Milyen jó, hogy Szent Imre herceg abban is megerősít bennünket, hogy az életünk méltó élet, istenes élet, nem csak egy földi dimenziója van, ami fontos, hanem ezen mindig átragyog a kegyelemnek az ereje, az Isten akaratának az ereje. És ez nekem jó, mert éltetni akar, mert az üdvösségre akar vezetni.
Milyen jó lenne, ha Szent Imre példája ebben a készséges akaratban erősítene bennünket. Vannak terveim, vannak céljaim, van hivatásom, vannak elgondolásaim, ezek szerint alakítom az életemet, de bármi történik is, készséges akarattal tudok a bizalom okán a megbízómra figyelni és jó döntéseket hozni. Számtalan példát lehetne hozni közvetlen társadalmunkból, kultúránkból, a jó és a rossz küzdelméből. Számtalan példát lehetne hozni a fiatalok életéből, az idősek életéből. Az életünket méltó módon akarjuk élni.
Szent Imre herceg ebben tud közbenjárni, ebben tud példát adni. De az akarat, készséges akarat kifejezése, a döntés, az erényes élet, az Isten felé való újból és újból való elköteleződés az én döntésem.
