Szent István király Magyarország fővédőszentjének ünnepén Dr. Takáts István érseki általános helynök mutatott be ünnepi szentmisét augusztus 20-án a Szent Mihály Főszékesegyházban.
Helynök atya homíliájában kiemelte, fontos, hogy kincsként tekintsünk az államalapító örökségére, és hozzá hasonlóan szolgáljuk nemzetünket. Szent István személyében megláthatjuk azt is, hogy az Istentől rendelt feladatot hogyan lehet elfogadni azon a helyen, ahol a Teremtő őrállóként állított bennünket, hogy az Ő szeretetének hirdetői legyünk .
– Szent István elfogadta Istennek ezt a bizalmát, mindazt, amit kapott, ennek a jónak a szolgálatába állította, és ezt a népet a krisztusi reményre el tudta vezetni, abban meg tudta erősíteni, és egy olyan államot tudott létrehozni, amely lám mindmáig fönnmarad, és mindmáig ez a nép él itt a nemzetek között. Amikor őt ünnepeljük, akkor egyszerre gondolkodunk az örökségünkön, amit kaptunk általa. És nem csak a kereszténység, hanem annak az öröksége is, hogy tudunk-e ezért a közösségért tenni, és mit tudunk tenni, mi a mi feladatunk, hogy tudjuk akár mi magunk ezt az összetartozást, annak az örömét kifejezni, abból erőt meríteni.
István atya, utalva Jézus példabeszédére, kiemelte, államalapító királyunk nem homokra, hanem sziklára építette a fiatal országot, valamint arra is, hogy az idős korában utód nélkül maradt uralkodó nem végső elkeseredésében ajánlotta halálos ágyán Mária oltalmába hazánkat, hanem éppen azért, mert így látta biztosítottnak az azóta ezer év viszontagságait átvészelt nemzet jövőjét. A szertartás keretében az érseki általános helynök megáldotta az új kenyeret, jelképezve ezzel, hogy nemcsak magára az ételre, hanem annak elkészítése mögött található munkára, így saját magunkra is áldást kérünk, hogy mi magunk is áldás lehessünk a világ számára. Szólt arról is, amikor a családfő az asztalnál megszegi és szétosztja a kenyeret, akkor ezzel a közösséget összetartó erőt növeli. Nem véletlen, hogy az utolsó vacsorában is ez a jelkép jelenik meg.
– Amikor a kenyeret megáldjuk, akkor erre emlékezünk. Egyrészt az összetartozás örömére, amely egyszerre az égi hazába igyekvők összetartozása és a földi hazának az öröksége is, hiszen ez, hogy ma Szent István király ünnepén mi kenyeret áldunk meg, szeleteljük fel, és majd a szentmise végén megosztjuk testvéreinkkel. Ez egyszerre mutatja az égi hazához és a földi hazához való tartozásunkat.
A szentmise zenei szolgálatát a főszékesegyház Szent Mihály Kórusa, valamint a Veszprémi Légierő Zenekar több művésze látta el. A szentmise végén megszegték és a résztvevők között szétosztották a megszentelt új kenyeret.
