Az első vértanú, István diakónus ünnepén ismét találkozhatunk azzal a szeretettel, amely oly megrendítő. Azzal a határtalan, teljesen önátadó, végtelen erős és örökre szabad szeretettel, amellyel Magdi is ragaszkodott Krisztushoz.
István a hét diakónus egyike volt, akiket az apostolok azért választottak, hogy a felebaráti szeretetnek és szolgálatnak szenteljék az életüket. Istvánt a főtanács elé állították, ahol nem tagadta meg Jézust, ezért az első vértanút megkövezték, és halálával megpecsételte bátor tanúságtételét. Halála előtt így kiáltott: „Úr Jézus, vedd magadhoz a lelkemet!”
Bódi Mária Magdolna Jézusnak szentelte életét. Amikor nő társait és saját maga tisztaságát védte meg a rá támadó szovjet katonától. Hat lövés fúródott Magdi hátába, aki az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!”
Add Uram, hogy tanuljunk István diakónusunktól és Magditól is szeretni.
