Az imahét második alkalmán Szabó János gazdasági helynök, plébános atya köszöntötte az imádságra érkezőket. Köszöntőjében elmondta, hogy a keresztény szívnek a legnagyobb vágyáért gyűltek ma egybe, hogy a békében, szeretetben és a hitben való egységért imádkozzanak. Teszik mindezt azért, hogy ez a vágyott egység, különösen a hitben és az egymás iránti szeretetben tovább épüljön és haladjon a megvalósulás felé.
Wessetzky Szabolcs igehirdetése a 34. zsoltár 15–22. versein alapult, amelyben hangsúlyozta Isten személyes megszólítását és gondviselését. Az igehirdetés fő üzenete arra hívott, hogy hagyjuk el a rosszat, törekedjünk a jó cselekvésére, és éljünk békességben. A rosszat úgy definiálta, mint az Istentől való eltávolodást, ami miatt életünk céltalan és terhelt lehet.
Kiemelte, hogy az igazi jó maga Isten, aki Jézus Krisztusban jelent meg számunkra. A jó cselekvése nem csupán morális tett, hanem Isten kegyelméből fakadó állapot, amely közel visz hozzá, és betölti életünket békességgel és örömmel. Az ige arra buzdít, hogy kövessük Jézust minden élethelyzetben, és bízzuk rá magunkat teljes szívvel, hiszen Ő az, aki minden bajból megment és tiszta lapot ad.
Lelkész úr szemléletes példákkal mutatta be az Isten jelenlétének jelentőségét. Az Ő közelsége olyan, mint egy meleg szoba, ahol jó tartózkodni, míg nélküle az ember hidegben és magányban érzi magát. Isten közelében lenni nemcsak megnyugvást, hanem valódi lelki dinamizmust is jelent – egy folyamatot, amelyben az ember közelebb kerül az Úrhoz.
Wessetzky Szabolcs arra buzdította a jelenlévőket, hogy engedjék át életüket Isten irányításának, és törekedjenek az Ő akaratának megvalósítására, hiszen az igazi boldogság és békesség csak Jézus Krisztus által érhető el.
A közös imaóra áhítatát a Szent László templom kórusa biztosította.
A mai napon a Feltámadt Üdvözítő -templomban Závodi Zsuzsanna református lelkész hirdet majd igét.
