Az imanyolcad záró alkalmán Tornavölgyi Krisztián esperes, plébános köszöntötte a résztvevőket, aki a keresztény egység fontosságát hangsúlyozta, amelyet Jézus Krisztus is akart főpapi imájában. A megosztottság botránya gyógyításra szorul, amit a közös imák és találkozások segítenek. A hit, Jézus Krisztus személye és tanítása a legerősebb összekötő kapocs, amely erőt ad az egység útján való előrehaladáshoz.
Steinbach József református püspök igehirdetésében a Niceai hitvallás aktualitásáról és a keresztény reménység lényegéről beszélt. Kiemelte, hogy az egyház, mint adventi nép, folyamatos várakozásban él Krisztus visszatérésére. Ez a várakozás nem csupán egyéni, hanem közösségi élmény is, amely erőt és reményt ad.
„Várom a holtak feltámadását és az örök életet.” A püspök hangsúlyozta, hogy a keresztény reménység túlmutat a földi életen, hiszen az emberi lét végső célja az örök élet Isten országában. Ez a várakozás azt is jelenti, hogy elismerjük: többre van szükségünk, mint amit a világ adhat, és hogy csak Krisztusban találjuk meg a teljességet.
Mit jelent a keresztény várakozás? Várni Krisztust: Az egyház hite abban áll, hogy Jézus eljön, hogy beteljesítse az ígéreteit, a holtak feltámadását és az örök életet. A várakozás a közösségben megerősíti a hitet, a testvérek támogatják egymást ebben a reménységben. Felkészülés: A keresztény élet állandó készenlétet követel, amelyben a hit, a remény és az állhatatosság vezet.
A feltámadás és az örök élet reménye: a test feltámadása. A feltámadás azt jelenti, hogy az ember nemcsak lélekben, hanem megdicsőült testben is részesül Isten örök országában. Az ítéletről elmondta, lesz számadás, amelyben az embernek el kell számolnia életével. Az ítélet azok számára, akik megragadják Krisztus kegyelmét, az üdvösséget jelenti. Isten országának teljessége a hely, ahol az igazság, a békesség és az öröm uralkodik, ahol Isten letöröl minden könnyet, és nincs többé halál, gyász vagy fájdalom.
Steinbach József személyes tanúságtételben osztotta meg, hogy élete minden percében erre az ígéretre tekint, és arra buzdította a jelenlévőket, hogy állhatatosan várják Krisztus eljövetelét. Az igehirdetés végén megerősítette: „Hiszed-e ezt?”, emlékeztetve a hit központi szerepére a keresztény életben. Jézus szavai adnak biztosítékot: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”
Udvardy György veszprémi érsek az ökumenikus imahét zárásán Isten ajándékaira hívta fel a figyelmet: a hitre és a testvéri közösségre. Hangsúlyozta, hogy ezek nem követelhetők, hanem Isten kegyelméből kapjuk, és ezek által tapasztalhatjuk meg Isten irgalmát és éltető szeretetét.
Érsek atya köszönetet mondott a közös imákért, az igehirdetésekért és a szolgálatokért, külön megköszönve Steinbach József püspök bátorító szavait és a lelkész testvérek egész heti munkáját. Hangsúlyozta, hogy jó megtapasztalni és ünnepelni a hit egységét. Továbbá arra buzdított, hogy a keresztények hitvallása – az örök életbe, a test feltámadásába és Isten országának megvalósulásába vetett hit – legyen egyértelmű és élő. Rámutatott, hogy a hit mértékét és tartalmát az élet döntései mutatják meg igazán.
Az ökumenikus imahét közös imádságai és tanúságtételei megerősítik a keresztények közötti egység fontosságát. A hit nem csupán személyes, hanem közösségi valóság, amelynek tanúi kell legyünk életünk minden döntésében.
