Az újév kezdete mindig egy különleges pillanat, amikor az ember megáll egy percre, hogy visszatekintsen a múltra, és előre nézzen a jövő felé. Ezt a kettősséget emelte ki január 1-i prédikációjában Dr. Takáts István érseki általános helynök, plébános atya, aki Janus római istenség alakjával érzékeltette az idő átmenetének lényegét. Janus, akiről január hónap nevét kapta, egyszerre tekintett a múltba és a jövőbe, fiatal és idős volt, az átjárás és az átmenet istene.
Az év első napja alkalom arra, hogy hálával emlékezzünk az elmúlt év ajándékaira és tanulságaira, ugyanakkor megfogalmazzuk a jövőre vonatkozó reményeinket és céljainkat. Ezt az átmenetet az egyház különös módon Szűz Mária példájával kíséri, aki stabilitást és nyitottságot egyaránt megélt életében.
Prédikációjában Dr. Takáts István hangsúlyozta, hogy az élet két alapkérdésre épül: mi ad stabilitást, és hol van szükség változásra? Az állandóság megtartása, a biztonság forrásainak felismerése fontos, de a megszokásaink ne váljanak börtönné. Ugyanakkor az örökös változáskeresés sem vezet boldogsághoz. Az egyensúly megtalálása a kulcs, amelyhez Mária élete iránytűként szolgál.
Mária számára a stabilitást a kapcsolatai adták: József, aki mindig mellette állt, a gyermek Jézus, aki életének célját és feladatát adta, valamint az Istennel való mély kapcsolata, amelyben önmagára mint az Úr anyjára tekinthetett. Ugyanakkor Mária életében folyamatosan jelen volt az újdonságok befogadása is. „Legyen meg a te akaratod” – mondta az angyalnak, és ezzel teret engedett Isten tervének, amely gyakran felülírta az ő saját elképzeléseit.
Az újév arra hív minket, hogy felismerjük, mi adja életünk biztonságát, és hol van szükség változásra. Fontos megvizsgálni kapcsolatainkat, felismerni az Istentől kapott feladatokat és célokat, valamint tudatosítani, hogy Istennek terve van velünk. Ez a terv nem zsákutca, hanem az élet teljességéhez vezet.
Helynök atya elmondta, hogy nyitottnak kell lennünk az élet új lehetőségeire. Ahogyan Mária és József példája mutatja, a szeretet találékonyságával, az Istenre figyelő rugalmassággal válhatunk életünk és környezetünk áldásává.
Takáts István arra hívott mindnekit, hogy az új évben még inkább Isten akaratához igazítsuk életünket, és váljunk áldássá mások számára. Az új év kapujában állva tegyük fel a kérdéseket: Mi tart meg? Mi ad biztonságot? Hol kell változtatnom? Kérjük Istent, hogy mutassa meg, hogyan lehetünk az ő szeretetének eszközei a világban. Ez az út vezet a valódi teljesség és boldogság felé.
Áldott új évet kívánva zárta prédikációját: „Legyünk Isten szeretetének művészei az új esztendőben is. Ámen.”
