1945. január 9-én Kovács Sándor szombathelyi püspök és Galambos Miklós zalaegerszegi apátplébános meglátogatta a nyilas fogságban lévő Mindszenty József veszprémi püspököt és huszonhat rab paptársát.
Kovács Sándort 1944. március 3-án nevezte ki XII. Piusz pápa szombathelyi főpásztorrá és Serédi Jusztinián 1944. március 25-én szentelte püspökké Esztergomban Hamvas Endre csanádi és Mindszenty József veszprémi püspökökkel együtt.
A két főpásztor püspöki szolgálata egy időben indult, az egyházkormányzati feladatokban is hasonló kihívásokkal álltak szemben. Mindketten a saját lehetősségük és körülményeik függvényében adták meg a válaszukat a nehézségekre.
Az Apostoli Szentszék határozata szerint a veszprémi püspökség birtokállományából egy bizonyos részt a szombathelyi egyházmegye gazdaságának feljavítása érdekében át kellett adni. A történelmi és gazdasági körülmények ezt azonban nem tették lehetővé, melyet a két püspök kölcsönösen elismert. Mindszenty József a veszprémi egyházmegyében elkezdett lelkészség és plébánia alapítások szervezése, valamint az állandó paphiány miatt Kovács püspöktől kért kölcsön papokat. A szombathelyi püspök is hasonló problémákkal küzdött így papokat nem tudott átengedni, azonban megígért, amint ez lehetséges lesz, eleget tesz Mindszenty atya kérésének.
A két főpásztor megegyezett abban, hogy a saját egyházmegyés papjaik nem fognak a másik egyházmegyés apáti vagy préposti címet viselni és törekednek arra, hogy a jövőben ez ne forduljon elő. Mindkét főpásztor tartotta magát ahhoz a püspökkari határozathoz, hogy más egyházmegye adminisztrációs ügyeibe nem avatkoznak be, bárki fordul hozzájuk pártfogásért. Kovács Sándor és Mindszenty József püspökök közti viszony határozottan harmonikus, kölcsönös tiszteleten alapuló és szeretetteljes volt.
Kovács Sándor szombathelyi püspök és Galambos Miklós apátplébános látogatásáról a rab Schuster Lajos így emlékezett meg:
„Kovács Sándor szombathelyi püspök, Dr. Galambos Miklós jelenlegi zalaegerszegi apátplébános kíséretében volt nálunk. Kevesen ismerték meg közülünk különösen közülünk teológusok közül, én igen a püspök urat és igen kedves benyomást tett ránk közvetlen leereszkedő modorával. Arany János Toldijának szavaival kívánkozott ő is a rab papok közé, mondván: »Hely ha én is, én is köztetek lehetnék«.”
1945. január 9-én a szombathelyi püspököt a soproni látogatásra Galambos Miklós zalaegerszegi plébános kísérte el. Mindszenty püspök jól ismerte Galambos atyát, hisz ő lett az utódja Zalaegerszegen és a plébániai ügyeiben többször adott tanácsot Galambos Miklósnak. Galambos atya látogatása Isten Tiszteletreméltó Szolgája Mindszenty Józsefnél azonban az idők távlatában további tartalommal bővül. 1945-ben Mindszenty atya veszprémi püspökként indította el Isten Tiszteletreméltó Szolgálója Bódi Mária Magdolna kanonizációs eljárását. Egy évtizeddel később, 1955 karácsonyára pedig Galambos Miklós atya összeállította egy kötetben Goretti Szent Mária és Magdi életútját: Ketten egy felé… Szent Goretti Mária és Bódi Magdi útja… címmel.
