Október 3-án, elsőcsütörtökön, dr. Udvardy György veszprémi érsek a Keszthely-Zalaszentgróti Esperesi Kerület papjaival és híveivel együtt a papi- és szerzetesi hivatásokért imádkozott Búcsúszentlászlón.
Az elsőcsütörtöki szentmise hagyományát a veszprémi főpásztor teremtette meg évekkel ezelőtt a főegyházmegyében, s ezeket az imádságos alkalmakat mindig más-más templomban tartják.
„Imádkozni jöttünk, s kérjük mennyei Atyánkat, Krisztusunkat, hogy küldjön új papokat, szerzeteseket főegyházmegyénk számára”. Így fogalmazott dr. Udvardy György veszprémi érsek a búcsúszentlászlói kegytemplomban a szentségimádás kezdetén.
A főpásztor elmondta: azért merik kérni hivatások ébredését, „Mert Jézus bátorított bennünket. Mi most az egyházmegyében átéljük a papság, a szerzetesség hiányának a nehézségét.”
– Nemcsak fizikailag, hanem lelkületben is nagyon könnyen megérinthet bennünket az a gondolat, hogy kevesen vagyunk, egyre kevesebben. Kérjük az eucharisztiában jelen lévő Krisztust, segítsen bennünket. Hiszem azt, hogy ez az óra, amit az Úrral töltünk, megnyitja azoknak a szívét, akikben Isten majd elülteti a hívás hangját.
Október, a Szűzanya és a rózsafüzér hónapja. Egyházunk közössége hosszú századok óta imádkozza ezt az egyszerű, mégis kimeríthetetlenül mély, Krisztus szemlélésére irányuló imádságot, Mária áldott füzérét, „mely Istenhez láncol minket”. Az Oltáriszentség kihelyezését követően a veszprémi főpásztor a Keszthely-Zalaszentgróti Esperesi Kerület papjaival és híveivel együtt imádkozta a rózsafüzért.
A szentmisén Tódor Szabolcs helyettes esperes, Búcsúszentlászló plébánosa emlékeztetett, Ferenc pápa októberi imaszándéka az, hogy „imádkozzunk közös küldetésünkért”
– Az evangélium továbbadása, a hitben, a reményben és a szeretetben való növekedésünk mindannyiunk javát szolgálja. Nagyon sok minden éri az embert itt a földön, s ha imádkozunk, kérjük a Szűzanya közbenjárását, akkor tudunk igazán a remény zarándokai lenni – mondta Tódor Szabolcs.
Dr. Udvardy György kiemelte, „Ebben a hónapban Jézus életének titkait ismerjük meg, Mária segítségével”. Arról is szólt, az egyház pénteken Assisi Szent Ferenc ünnepét üli, s mivel a búcsúszentlászlói egy ősi ferences templom, „ebben a szentmisében az ő közbenjárását is kérjük plébániáinkért, papjainkért, főegyházmegyénkért, megköszönve az évszázadokon át itt tevékenykedő ferences atyák, szerzetesek szolgálatát”.
– Egészen bizonyos, hogy az ő jelenlétükből, áldozatukból élhetünk ma is: a segítségükkel jutott el hozzánk a hit. Ezt köszönjük meg, és egyben kérjük: Mennyei Atyánk ma is ébresszen bátor hivatásokat egyházmegyénkben – tette hozzá dr. Udvardy György.
A veszprémi érsek így fogalmazott: “Akiket Jézus küld, ők a béke hírnökei. A békét hirdetik meg, de nemcsak hirdetik, nemcsak vizionálják, nemcsak előrevetítik, hanem a béke teremtői. Pusztán ez a köszöntés: Békesség nektek! Ez teremti a békét. Békesség veletek, békesség nektek, ez a föltámadott Krisztusnak a köszöntése. Békét teremteni, s mennyire szükség van arra, hogy Krisztus küldötte béke hírnöke, béke eszköze, béke teremtője legyen.”
A főpásztor továbbá homíliájában elmondta: “Megszokjuk világunkban, hogy sok mindenre gondolhatunk, sok minden lehet jó, sok minden irányba mehetünk és közben megfeledkezünk arról, hogy sok minden tönkretesz bennünket, de az evangélium az életre vezet. Az evangélium éltet. Egyértelművé kell tenni, mi tartozik Krisztushoz és mi nem tartozik Krisztushoz. Talán nekünk, ma élő keresztényeknek, plébániai közösségeknek, ez a legnagyobb nehézség. Egyértelművé tenni, mi a kereszténység és mi nem az. És ez is a papi küldetésből forrásozik.”
Kérjétek az aratás urát
Szentbeszéde zárásaként az érsek arra biztatta a híveket: „Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Ő küld bárányokat a farkasok közé békét teremteni, meghirdetni Isten országát és annak közelségét, az evangélium egyértelműségét: amit hallotok, követni akartok, az Istennek az üdvössége”.
Az Egyház hagyományában alakult ki, hogy az elsőcsütörtök az kiemelten a papságra irányítja a figyelmet. Ezen a napon a papi és a szerzetesi hivatásokért imádkozunk. Megköszönjük azokat a paptestvéreket, akik szolgálnak, azokat, akiken keresztül a hitnek az ajándéka, vagy annak a körülményei hozzánk elértek. Imádkozunk azért, hogy legyenek fiatalok, akik bátran döntenek az Úr mellett ebben a különleges hivatásban. A pap Isten embere, Isten küldötte az Ő népe javára. Egy közösség más-más adománnyal rendelkezik, akár a templom miatt, a helyszín miatt, az életutuk miatt is, éppen ezért minden hónapban más-más közösségben imádkozunk és szívünkön hordozzuk a papságért való imádságot.
