„Itt a SZÍV-em” mottóval rendezték meg a Katekéták Lelkigyakorlatát a Veszprémi Érseki Főiskolán.
A lelkigyakorlat mottóját a boldoggá avatására váró Bódi Mária Magdolna mondata adta, mely után Dobner Illés dalát dolgozták fel a katekéták két nap alatt hat állomást végig járva.
Az egyes pontokon hat kísérő várta a csoportokat, akik a témaként adott dalt hatféle módon imádkozták át és dolgozták fel a meseterápia, a bibliodráma, a szentignáci elmélkedés, rövid gyalogos zarándoklat, képek és az examen imádság segítségével. A csoportos foglakozást mindig rövid reflektálás követte, mely segített átgondolni és tudatosítani az átélt imaalkalmakat.
A programok a kötetlen együttlétre, közös filmnézésre és beszélgetésre is lehetőséget adtak. A lelkigyakorlat záró szentmiséjét Dr. Udvardy György érsek atya mutatta be az eseményen részt vevő atyák koncelebrálásával.
Érsek atya prédikációjában legelsők között abbéli örömét fejezte ki, hogy a lelkigyakorlat tematikájában helyet kapott Bódi Mária Magdolna. Homíliájában a napi evangéliumból, Máté meghívásának történetéből indult ki.
„Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” – hallhattuk. Felidézte a Bethesda fürdőnél történt gyógyítás történetét is, azt, hogy nem volt a bénának embere, aki bevigye a vízbe, amikor az megmozdul.
– Nekünk van-e emberünk? Mi vagyunk-e másnak emberei? – tette fel a kérdést érsek atya.
Ebből következtetve kiemelte, milyen fontosak a kapcsolatok, a kapcsolati háló, amik a mindnyájunkat megtartó közösség alapjai.
A lelkigyakorlat során mindenki készített két képet, egyet a jelenéről és egyet a jövőjéről. Azokat a képeket, amelyeket a jelenünkről készítettünk, a szentmise előtt Kaszap Viktória nővér CJ az oltár elé helyezte ezzel kifejezve, hogy az Úr kezébe helyezzük magunkat. Aki kedvet érzett hozzá, írhatott felajánlást, kérést vagy hálaadást is, amelyek a szentmise felajánlási része előtt az oltár elé kerültek.
Érsek atya felhívta rá a figyelmünket, hogy a lelkigyakorlat kegyelmi hatásait általában nem azonnal érezzük. Többnyire idő kell hozzá, mire a gyümölcsei beérnek. A legfontosabbat, az arany középút szabályát, nagyon egyszerűen, mindenki számára közérthetően adta tovább: csak normálisan!
A szentmise végén Kutiné Gyűrű Eszter hitoktatási referensasszony köszönetet mondott a lelkigyakorlat vezetőinek, Deák Ákos Ervin atyának, Kaszap Viktória CJ, Knáb Judit CJ, Teréz és Erzsébet nővéreknek, valamint Gáll Zsófia zarándoktábor vezetőnek, majd ezt követően a hitoktatók is köszönetet mondtak a szervezésért. Az esemény programja intenzív és imádságos volt, segített mindenkit abban, hogy a tanév végén megálljunk egy kicsit és időt adjunk a Jóistennek és egymásnak.
Istennek legyen hála!
