Idén hetedik alkalommal szervezték meg a BALAKAT-ot Balatonfűzfőn 2024. 06.27-30. között. Az idei tábor mottója: Imával szeretni. A hétvégén erre hívták, buzdították és tanították az oda érkező fiatalokat idén, az imádság évében.
Tóth Eszter és testvére, Ágota szívében 2018-ban született meg először a gondolat: szervezzünk egy 50 órás szentségimádást a Balatonnál, Bódi Mária Magdolna, a balatonfűzfőhöz kötődő 20. századi fiatal lány barátságát alapul véve. Ez a barátság kölcsönös: kérhetjük az ő közbenjárását magunkért, fiatalokért, és imádkozhatunk mi is azért, hogy az ő életszentségét mások is megismerjék, és Magdit a boldogok között tisztelhessük. Ezzel a vággyal kereste meg a testvérpár a balatonfűzfői plébánost, Laposa Norbert atyát, aki a felvetésre – elmondása alapján – nem mondott egyből nemet. Így jött létre az első 50 órás szentségimádás 2018-ban a Balatonfűzfői Jézus Szíve-templomban, első évben csak a helyi fiatalok, következő évtől már az ország távolabbi pontjairól érkezők számára is.
A kezdeti 20-30 főből a BALAKAT (Balatoni Katolikus Találkozó) idén már közel 150 főre nőtte ki magát. A találkozó szervezését a tavalyi évtől Török Julianna, Juli, és testvére, Török Teodóra, Dodó vették kézbe, akik a kedvezményes strandolástól és balatoni bobozástól kezdve a különböző fórumokon, táncházakon és előadásokon át, az éjszakai dicsőítésig és hajnali, balatoni napfelkeltét csodáló Szentségimádásig bezárólag nagyon gazdag programmal vártak bennünket, résztvevőket.
A csütörtöki nyitó szentmisét követően Nyéky Kálmán, andocsi plébános atya szólított meg bennünket, aki interaktív módon hívta fel a figyelmünket arra, hogy az Istennel való csendes időtöltés, a szentgyónás szentsége és az egymásért való felelősségvállalás mind-mind közelebb visz bennünket ahhoz, hogy meghalljuk Isten szavát, és Sámuellel együtt mi is mondhassuk: “Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád.” (1Sám 10.)
A péntek délelőtti szentmise keretében történt a tábor, így az 50 órás Szentségimádás hivatalos megnyitása is, amelyet dr. Udvardy György, veszprémi érsek mutatott be. Az érsek atya Bódi Mária Magdolna életszentségét tárta elénk példaként. Magdi “titkát” három pontban mutatta be: Magdi számára nagyon fontos volt az istenkapcsolat, az imádság. Ez volt a növekedésének útja, ami akkor jó – hívta fel figyelmünket az érsek atya – ha koherens, van iránya és ha a növekedésünk útja az istenkapcsolatból fakad. Magdi a mindenkori körülmények ellenére örömteli apostolként volt jelen környezetében. Ez az apostolkodás – amelyet második titokként említhetünk az ő életében – az élet realitásán alapult, ezzel együtt próbált örömet hirdetni éppen ott, ahol volt. Magdi egyszerű életkörülményei ellenére folyamatosan törekedett az Egyház mélyebb megismerésére, elmélyült az Egyház tanításában, hogy azt hitelesen tudja továbbadni a sebzett emberek között. Ő is sok megpróbáltatással szembesült – emlékeztett az érsek atya – de sosem adta fel, és mindazokkal együtt tudta, hogy ő is élhet elkötelezett, teljes életet. Magdi erőforrása minden bizonnyal az Eucharisztiában, az Istennel való napi találkozásban rejlett, amelyért áldozatot is képes volt meghozni. Ő ebből akart élni, és nem félt attól sem, hogy Jézus a vele való teljes életre hívja, amiben az öröm mellett az áldozat is jelen van. Az Eucharisztia erőforrás, amely felemel a napi harcok fölé. “Kívánom, hogy ez a csendes idő növekedést eredményezzen nektek. És ha tőletek kérdezik, hogy honnan van a ti erőforrásotok, akkor egyértelműen mondhassátok, hogy Krisztusból, és onnan, hogy az Eucharisztiában találkozunk vele. “ – zárta gondolatait az érsek atya.
A délután folyamán dr. Versegi Beáta, a Nyolc Boldogság Közösség szerzetesnővére a Miatyánk közös imádkozásra hívott minket előadásának kezdetén. Az imádság elmondását követően kérte, hogy figyeljük meg, hogyan voltunk jelen az imádság közben: milyen testtartásban, merre irányult tekintetünk, merre irányultak gondolataink. Mennyire értettük meg az imádságban elmondott szavakat, hol volt a szívünk mindeközben. És hol szeretett volna lenni? Ezen rövid tudatosítást követően arra hívott bennünket, helyezkedjünk úgy, ahogy valóban jelen szeretnénk lenni Isten számára, és ezen a módon imádkozzuk el még egyszer a Tőle tanult imádságot.
Előadásában kiemelte, hogy az imádság istenkapcsolat. Éppen ezért arra bátorított, hogy imádság közben kérdezzük meg Istentől és magunktól is, hogy: “Adásban vagy?”, “Uram, hallod, amit mondok?” – ha már csak ennyit kérdezek is meg Istentől, már ez is építi a kapcsolatunkat. Az Istennel való kapcsolatunk azonban számos formában növekedhet, úgy mint a Szentírás olvasásán keresztül az Isten megismerése által, vagy elmélkedésen, csendes imádságon, szemlélődésen keresztül. De ugyanígy tanulhatunk a szentek életéből, és akkor is, ha kifejezzük Istennek, hogy mi hogy vagyunk. Beáta nővér röviden bemutatta az imádság formáit, úgy mint az áldás, imádás – amit már térdhajtásunkkal is kifejezünk a templomba belépve -, a kérés – amiben Istennek önkézlés által fejezem ki, hogy úgy érzem, hiányom van valamiben – , a közbenjárás – amiben valaki másnak a hiányát veszem észre, és viszem Isten elé – hálaadás – amin keresztül észreveszem és megköszönöm mindazt a jót, ami történt – valamint a dicsőítés – amiben mint ahogy egy gyermek születéséért gratulálok a szülőknek, úgy gratulálok Istennek is mindazért, amit alkotott. “A lelki állapotomtól függetlenül érdemes dicsőíteni, mert ezáltal az isteni erőtér növekszik meg körülöttem. Olyan, mint amikor egy pocsolyára, ha rásüt a Nap: sokkal szebb lesz, mint amikor felhő van fölött.” – zárta gondolatait Beáta nővér.
A péntek este vezetett, csendes Szentségimádással, gyónási lehetőséggel majd dicsőítő Szentségimádással és rózsafüzér imádsággal folytatódott, s végül Szent Péter és Szent Pál ünnepét a romtemplomnál megünnepelt éjféli szentmisével zárult.
A szombati nap főelőadója Simon Dávid atya volt, aki határozott fellépésével az Isten és az emberek iránti szeretetünkről tanított nekünk. “Az Isten iránti szeretetünk tud feltölteni minket arra, hogy másokat is szeretni tudjunk, és ebben ne égjünk ki. Ez azonban elsősorban nem érzelmi, hanem akarati döntés. Szeretni úgy tudunk valakit, ha időt töltünk vele – és ez igaz az Istenre, az imádságra is” – hívta fel a figyelmünket a győri templomigazgató. “A szentek megadták Istennek, hogy ő vegye birtokba a lelkület. Isten a szeretet – de hogy én is szeretni tudjak, ahhoz ezt a kapcsolatot ápolni kell. Az Istennel való kapcsolat ápolásához hasonló eszközök szükségesek, mint egy házasság ápolásához: szükség van a legalább napi fél óra együtt töltött időre, a rendszeres kiengesztelődésre, a testi-lelki egyesülésre – amit Istennel az Eucharisztia vételén keresztül tudunk megtenni – , valamint az egymásért vállalt áldozathozatalra, a böjtölésre. Úgy kell átjárnia az Isten szeretetének bennünket, mint ahogy a szivacsot átjárja a víz” – mondta Simon Dávid atya.
A délután folyamán különböző fórumbeszélgetéseken vehettünk részt, amelyeket Mogyorósi Ányos, pannonhalmi bencés szerzetes, Leitner Veronika, korábbi BALAKAT-önkéntes, Laposa Norbert balatonfűzfői plébános atya, Mészáros Csenge szociális testvér, valamint Tejfel Klára és férje, Máté tartottak, mind-mind az imádság témakörében. A szombat este közös ünnepléssel, tánccal, társasjátékkal, beszélgetéssel, és a romtemplomnál spontán szervezett dicsőítéssel zárult.
A résztvevők sokat azonban nem aludtak, hiszen már vasárnap hajnali 3 órakor eucharisztikus körmenetre indultak, hogy a Balaton partján a Napfelkeltében köszöntsék és imádják Jézust az Oltáriszentségben.
A délelőtt folyamán a Fazenda Közösség három tagjával találkozhattunk. Fejér Doma a magyarországi Fazenda közösség csákányi alapítója a Közösség karizmáját mutatta be nekünk, aminek három pillére a közösség, a munka és a lelkiség. Tanúságtételében hangsúlyozta, hogy a szeretet mindig konkrét. Ez azt jelenti, hogy ha észrevesszük, hogy valakinek szüksége van valamire, akkor ismerjük fel benne Jézust, és tegyük meg amire szüksége van, az ne maradjon meg csupán egy jó ötlet szintjén. “Egy konkrét tett a másik iránt azok a dolgok, amik alakítják a szívünket” – fogalmazta Doma. A vele érkező két közösségi tag, Alan és Paulo is tanúságot tett mindarról, amit a Közösségen keresztül tapasztaltak meg Isten szeretetéből.
A BALAKAT ünnepi szentmisével zárult, amelyet dr. Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök celebrált. A szentmisén nem csak a táborozó fiatalok, hanem a környékbeli hívek is népes számmal vettek részt, így a balatonfűzfői templom már kicsinek bizonyult a hívek befogadására; sokan csak köré tudtak leülni. A püspök atyától elhangzott gondolatok keretbe foglalták és megerősítették mindazt, amit a négy nap során kaptunk: a szentek a barátaink és a példaképeink. Ők sem szentként születtek, hanem az életszentség útját járták végig, ki-ki a maga módján. Éppen így, váljunk jellé mi is a világban, éljük meg úgy a keresztény életünket, hogy az példa legyen mások számára. Megnyugtatott bennünket abban, hogy ez nem egy lehetetlen küldetés, hanem egyszerűen úgy tudjuk megtenni, ha normálisak vagyunk. Ha éljük a mindennapjainkat, örülünk annak, amit Isten adott, és kerüljük a bűnt.
A szentmise végén Laposa Norbert plébános atya adott áldást az Oltáriszentséggel; ezzel zárult a már hagyományos, balatonfűzfői 50 órás Szentségimádás. Az áldást követően Dodó, az egyik főszervező záró gondolatait hallhattuk: “Ez egy csoda. Az 50 óra leteltével biztosak vagyunk abban, hogy ezt Magdinak köszönhetjük.” Magdi barátsága és közbenjárása tehát most is kézzelfoghatóvá vált, akit várhatóan jövő év tavaszától a boldogok sorában tisztelhetünk.
