Az ökumenikus imanyolcad szerdai alkalmát a veszprémi evangélikus templomban tartották, ahol a házigazda Isó Zoltán és Isó Dorottya lelkészek köszöntötték a jelenlévőket.
Az olvasmány és az evangélium elhangzása után Dr. Janka Ferenc görögkatolikus esperes, parókus hirdetett igét.
Hiszed-e ezt? Hiszünk-e Istenben? Az idei ökumenikus imahét fő kérdése, „Hiszed-e ezt?”, a hit mélységeire és személyes vonatkozásaira irányítja figyelmünket. Dr. Janka Ferenc hangsúlyozta, hogy a hit nem pusztán vélekedés vagy racionális igazság, hanem egy életet átalakító, személyes bizalom és odaadás Isten iránt. A klasszikus teológia három szintjét különbözteti meg: hinni valamit, hinni valakinek és hinni valakiben. Az első intellektuális igazságot jelent, a második bizalmat, a harmadik pedig teljes ráhagyatkozást az Istenre.
A hit nem csupán intellektuális elfogadás, hanem életformáló erő, amely megváltoztatja mindennapjainkat. Ezt szemléltette Bertold Brecht szavai: „Mielőtt föltennéd a kérdést, hogy van-e Isten, válaszolj arra, hogy hajlandó lennél-e változtatni az életviteleden, ha lenne.”
Ferenc atya igehirdetésében fontos szerepet kapott a hit és az értelem kapcsolata. A hit értelmes, de nem korlátozható csupán racionális alapokra; olykor az értelem fölé emelkedik, mert az isteni titkok meghaladják az emberi képességeket. Az értelem alázata abban rejlik, hogy felismeri a magasabb rendű igazságot, amelyet a hit tár fel. A teológia és a filozófia párbeszéde során az egyházatyák ezt a kapcsolatot értelmes módon bontották ki, mint például a „logosz” és „homousziosz” fogalmainak mélyebb megértésével.
A prédikáció több tanulságos történetet is felidézett, például Churchill és felesége humoros párbeszédét, amely rávilágított arra, hogy a hit életalakító ereje képes átalakítani az emberek életét. Loyolai Szent Ignác gondolata is elhangzott: „Csak kevesen hiszik el, hogy ha valóban rábíznák életüket Istenre, milyen csodák történhetnének velük.”
A keresztény hit nem egyéni, hanem közösségi. Az apostolok, az egyházatyák, a szentek és a hétköznapi hívők hite hordoz bennünket. Amikor a „Hiszekegyet” imádkozzuk, az egyház közös hitében veszünk részt, amely megerősít és vezérel minket.
Hitünk alapja: a Szentháromság. Dr. Janka Ferenc kiemelte, hogy hitünk középpontjában az Atya, a Fiú és a Szentlélek áll, akiknek szeretetközössége vezeti az emberi életet. A hit az Atya szabadító szeretetére, a Fiú megváltó jóságára és a Szentlélek megszentelő jelenlétére épül. Ez az a hit, amely nemcsak személyes, hanem közösségi szinten is irányt mutat, és az örök élet reményére vezet minket.
Ferenc atya zárásként arra emlékeztetett, hogy hitünk értelmes, mégis az értelemet meghaladó, amely nemcsak intellektuális elfogadás, hanem életre szóló elköteleződés. A prédikáció a közös hitvallás és az Istenbe vetett bizalom megerősítésére hívott mindannyiunkat.
Menjetek, és hirdessétek az Úr halálát és feltámadását! Tanúskodjatok szeretetéről! Krisztus Urunk egységre és testvéri közösségre hívott minket, hogy az jelei legyünk a világban. Életetekkel hirdessétek Isten Krisztusban megtapasztalt jóságát! Épitsétek a testvéri közösséget az emberek között megbocsátással és áldozatos szeretettel! E szavakkal indította útjára a gyülekezetet Isó Zoltán lelkész az Istentisztelet végén, majd a jelenlévő felekezetek lelkészeinek áldásaival ért véget az imaalkalom.
Az Istentisztelet áhítatát a Szent Margit Óvoda valamint az Evangélikus Óvoda pedagógusainak zenei szolgálata emelte.
