Szeptember utolsó vasárnapjára esik Fogolykiváltó Boldogasszony ünnepe, amit a török idők óta megtartanak Búcsúszentlászlón. Bécs török uralom alóli felszabadítása után, 1683. szeptember 24-én a visszavonuló török sereg 3200 foglyot vitt magával, akik csodás módon kiszabadultak a fogságból, erre emlékeznek.
A kegytemplomban 9 órakor Czakó András OSB tihanyi káplán celebrált szentmisét, majd 11 órakor a búcsúi szabadtéri szentmisét Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök mutatta be. A búcsúra sokszáz zarándok érkezett a térségből és az ország minden részéről.
“Hazánk Nagyasszonya, aki tisztel Téged,
Nehéz időket él a Te Magyar néped.
Hiszünk egy jobb sorsban és szeretünk Téged,
Könnyező imánkból csokrot nyújtunk Néked.
Semmi más nem maradt, csak szent segítséged,
Ezért könyörög most a hű Magyar néped.
Mária, Mária maradj a Magyarnak segítő Asszonya.” – hangzott el a fohász az ünnep elején.
Tódor Szabolcs h.esperes-plébános atya a szentmise elején így fogalmazott: “Nagyon örülök, hogy ilyen szép számmal összejöttünk. A püspök atya tanításán keresztül a Szűzanya tanítását, életét, cselekedeteit hallgatva, a zenén keresztül egymással találkozva, mi is egy picit szeretnénk az elkövetkezendőkben lelkileg szárnyalni, mert hiszen nagyon sok minden éri az embert, különbözőek vagyunk, és mindannyian nagyon jól tudjuk, ha a lélek nincs rendben, a többi nem ér semmit.”
A jelenlévő zarándokokat így köszöntötte Fekete Szabolcs Benedek szombathelyi segédpüspök: “Nem győzünk eléggé hálásnak lenni, hogy ilyen gyönyörű szép, őszi, tiszta időt kaptunk ajándékba. Ez az időjárás sugalljon minket arra, hogy ott legbelül a szívünkben is valami hasonló történjen. Letisztulás, megtisztulás, tisztává válás.”
Homíliájában a segédpüspök elmondta: “Jó rátok nézni, de ott kell, hogy legyen fölöttünk az éberség, ne legyünk naivak!
A Fogolykiváltó Boldogasszonyra, az ő közbenjárására napjainkban és jövőnkben is nagy szükség van. Senki nem kivétel, mindenki fogságba, rabságba eshet. Jól ismert dolgokat fogok felsorolni: hogy valaki alkoholnak a foglya, cigarettának a foglya, káros élvezetek, kávé, aztán ott vannak a drogok, a játékszenvedélyek, és hát úgy ne mentsük ki magunkat, mert mindannyian kerülhetünk ilyen dolgoknak a fogságába, és ami a leggyakrabb napjainkban, itt vannak az okos eszközök, talán sokatok ridiküljében, vagy zsebében is ott van az okostelefon, okoskütyük. S nem szeretnék egyik-másikra részletesen kitérni, de itt ezen a helyen, a Szűzanya kegyhelyén, a bűn rabságáról, a bűn fogságáról azt gondolom, hogy ezért jöttem én is és ti is, mindannyian ide, hogy hiszünk abban, hogy bárhány évesek is vagyunk, de tudunk változni. Tehát ne higgyük el azt, hogy hát én már csak ilyen vagyok.
A kegykápolnába bemenni, és föltekinteni a Napba öltözött, csodálatosan szép asszonyra. S kérni az ő közbenjárását, hogy tudjunk változni, hogy valamit tudjunk itt hagyni, ami szennyes, ami terhes, ami hozzánk tartozik, de nem igazi családtag. Itt hagyni, és újult emberként hazamenni. Föltekinteni az egészen szépre, és azért szép, mert nincs benne a bűn szennye.
Kedves zarándoktestvérek, szép híveink! Menjetek így haza, föltekintve az égi közbenjáróra, és higgyétek el, hogy van lehetőség arra, hogy bárhány évesek is vagyunk, de új emberként, a Szűzanya kedves gyermekeiként térhessünk haza otthonainkba!”
A szentmise végén Tódor Szabolcs köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették az ünnep megszervezését, a fáradhatatlan, kitartó, együttműködő munkát.
