A nádasdladányi Szent Kereszt-temetőkápolna
Nádasdladány falu Ősitől keletre, a mai Fejér vármegyében fekszik. Eredeti neve Sárladány volt. Temetőkápolnája mai falutól délre, a temető közepén emelkedik. Kicsiny, egyhajós, északkelet felé tájolt kápolna, a hajónál keskenyebb, félköríves szentélyzáródással, a főhomlokzata felett fa tetőtoronnyal. Homlokzata tagolatlan, bejárata egyszerű, vízszintes lezárású ajtónyílás, benne 19. század végi-20. század eleji, lamellás betétekkel ellátott ajtószárny, rajta áthelyezett kilincs. Az ajtó fölött kör alakú padlásszellőző, a hajó két hosszfalán egy-egy kívül állított téglány alakú – belül szegmensíves lezárású fülkében elhelyezkedő – ablak található, nyolcosztású fix ablakszerkezettel, előtte vasráccsal. A szentélyen barokk korinak tűnő, fektetett oválablak nyílik. Az oldalfalak és a tető cserépfedése, illetve a deszkázott tetőtorony és fémlemez-fedése felújított, a külső tatarozás közel tíz évvel ezelőtt történt. A fehérre meszelt, síkmennyezetes belsőben ma egy egyszerű szembemiséző oltárt találunk, a szentély déli falában négyzetes arányú falifülke helyezkedik el. A kápolna igazi jelentőségét a boltozott kripta adja, ahová a téglaburkolatos hajóból, lépcsőkön lehet lemenni. A templom korábbi padlóját régebben feltörték, és ekkor a helyiek elmondása szerint a kriptában található, öt holttest maradványait összekeverték, egy kivétellel.
Azt, hogy Sárladánynak vagy egy szomszédos településnek már a középkorban is lehetett temploma, az 1747. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv sejteti. Ekkor még láthatók voltak a falu határában, „a mezőkön” egy régi falu elhagyott telkei és annak romtemploma, de sajnos nem mondják meg, pontosan merre, így nem tudjuk, hogy a mai (szintén a falu határában található) kápolna helyén kell-e keresnünk.
A falu a 18. század első évtizedeiben a Schmidegg család birtokába került. Schmidegg Frigyes érdeme volt, hogy az 1730-as években jelentős területeket töretett föl, és látott el öntözővízzel. Ez idő tájt, ahogy azt Bél Mátyás írja, már folyt a kúria felépítése. Mint az újabb műemléki kutatásokból tudjuk, e kúria falai – jelentősen átépítve – megtalálhatók a mai nádasdladányi kastély északi mellékszárnyában. Ebben egy kápolna is helyet kapott, amelyet a családtagok mellett a falusiak is használhattak. Szempontunkból érdekesebb a másik kápolna, amely az említett feljegyzések alapján 1757-ben épült, és a történeti térképek tanúsága szerint Sárladánytól délre, a mai templomocskával azonosítható. Pfeiffer János feljegyzéséből tudjuk, hogy titulusa Szent Kereszt volt, és családi temetkezőhelyként is szolgált. Erre utal, hogy 1767-ben itt helyezték örök nyugalomra Schmidegg Ferdinánd egri kanonokot, akinek a gyászszertartását Dravecz József veszprémi kanonok tartotta. Hamvai elkerülték a későbbi feldúlást. A kápolnát 1779-ben újra említik, majd 1835 körül felújították. Özv. Schmidegg Tamásné Quabeck Jozefa ekkor „fölibe kis tornyot csináltatott, és a’ kripta ajtóra követ Fehérvárról hozatott.” 1846-ban megismétlik, hogy e kápolna rejtette magában a családi sírboltot; oltára és fa tornya volt.
Tudvalevő, hogy a család egyik ága a 18. század legvégén a Somogy megyei Nagyberkiben szerzett birtokot. Amint azt az újabb kutatások igazolták, az oda költözött családtagok Nagyberki határában egy másik sírkápolnát is építettek 1821-ben. Ez szintén egy falun kívül fekvő temetőben (sőt igazolhatóan egy középkori romtemplom felhasználásával) jött létre.
Ami Sárladányt illeti, az anyakönyvekben feljegyezték a grófi család tagjainak „Régi Mátrikulákból ki szedett” neveit is. Innen tudjuk, hogy a 19. század elején ifjabb Nádasdy Tamás volt a birtokos, aki 1831-ben, kolerában hunyt el. A birtok igazgatása ezután a kápolnával kapcsolatban is emlegetett Quabeck Jozefára maradt. Kit tisztelhetünk e különös nevű úrhölgyben? A sárladányi feljegyzések szerint 1802-ben született, anyja „Mélt. Báróné Raal Cristani” volt, apja „Mélt. Gr. Quabeck” (keresztnév nélkül). A család a mai Belgium területéről származott. Itt, a sárladányi anyakönyvekben még megemlítették Quabeck Katarinát – született Rall bárónét – is, aki a feljegyzések szerint 1846-ban, 68 évesen hunyt el Bécsben.
A Quabeck család emlékét érdekes módon a mai kastély mellett álló régi magtár őrizte meg. Amint azt az újabb műemléki kutatások kimutatták, a 18–19. század fordulója körül épülhetett, és egy későbbi átalakítása során egy kőből faragott, összetett címert helyeztek el az északi falban. A grófi korona alatt megjelenő két címer egyike a Schmidegg család ágaskodó griffet, illetve cédrusfát mutató címere, amelynek boglárpajzsán ötágú lombkorona alatt halomból kinövő három rózsaszál látható. A heraldikai bal oldalon szerepeltetett másik, négyszer vágott pajzs viszont minden valószínűséggel a Goupy de Quabeck család címerével azonosítható. Elhelyezésére még 1839 októbere előtt kerülhetett sor. Ekkor ugyanis nagy tűzvész pusztította el a sárladányi gazdaságot, ami arra késztette özvegy Schmideggnét, hogy az uradalmat árendába adja. Ő maga Bécsbe költözött és ott is hunyt el 1850-ben. A halálozási anyakönyvek a státuszával kapcsolatban csak ennyit jegyeztek fel: „magyar dáma.”
A következő évben a Schmideggek eladták az uradalmat Nádasdy Lipótnak, amivel a faluban található kápolnák életében is új korszak kezdődött. A temetőbeli kápolna megszűnt családi sírboltként szolgálni. Mivel a helyiek 1851-től már nem használhatták sem a kúria, sem a helyébe épült új kastély kápolnáját, ide jártak misére. Mindaddig, amíg 1885-ben a Nádasdy-kastélypark szegletében meg nem épült a falu új, ma is használatos római katolikus temploma.
Képaláírások:
- A temetőkápolna délről (Fotó: Fülöp András)
- Részlet a bejárati ajtó szárnyáról (Fotó: Fülöp András)
- A belső a szentély felé (Fotó: Fülöp András)
- A magtár falába beépített Schmidegg– Goupy de Quabeck-címerkő (Fotó: Fülöp András)
